Az olasz lecke fölött görnyedve kedvet kaptam a blogíráshoz.


Nóri frissen és fürgén kipattant az ágyból,azon gondolkozva,hogy mennyi mindenből maradhatott ki egy hét alatt.Szépen összeszedelőcködött,épp időben volt - ám egy cseppkőbarlangjáró cipő közbeszólt,méghozzá elég erélyesen.A gyönyörű fekete tornacipőn valami gusztustalan,fehér izé volt,ami az előbb említett helyről ragadt rá.Nóri nagyot sóhajtott,és beletörődve,hogy megint le fogja késni a hévet,elkezdte sikálni kedvenc surranóját.Úgy öt perc alatt le is varázsolta róla a mocskot,azonban még mindig szürke volt.Fekete cipőkrém elő,sikasika.Már kezdett attól félni,hogy a következő hévet is le fogja késni,mivel olyan sokáig szórakozott azzal a cipővel.Majd,mikor már gyönyörű feketén ragyogó lábbelijeit felhúzva kiugrott a másodikról (na jó,azért ez nem igaz...de néha túlozni is kell),rájött,hogy kint hideg van.Egy szál pulcsiban indult neki a hosszú öt perces útnak,közben magát győzködte,hogy annyira nincs is hideg.Az,hogy látja a lélegzetét,nem jelent semmit...
Kemény öt perc múlva már látta is a hévmegállót,így újult erővel szaporázta lépteit,hátha mégis eléri kedvenc zöld utazóeszközét.A sínekhez érve bebámult jobb oldalra,hol is tart a hév,ismét majdnem lefejelve.Ahogy visszakapta a fejét,elsuhant mellette,jómaga pedig már-már futva követte.Sikeresen elérte az utolsó vagont,és minden szépet és jót kívánva magában a nagy tömegnek,célba vette a szemben lévő sarkot.Igyekezett a lehető legfeltűnésmentesebben levegő után kapkodni,de egy idő után felhagyott a kísérletezéssel,és nyugodtan lihetett az igazán rokonszenves vén szatyrok nyakába.
A villamoshoz is eltalált még,nem volt olyan rég az Örsön,hogy ne lássa meg a 10 méternyire levő megállót.Volt annyi esze,hogy fel is szállt rá,így végül eljutott a sulijáig.
Elégedetten szállt le,és célbavette azt a nagy és sárga épületet,amire sokan azt mondták,hogy oda járt iskolába,még mielőtt lebetegedett.Elért a földszinti osztálytermükhöz,ledöbbenve látta,hogy egy másik osztály vette az uralma alá.Kihátrált a teremből,majdnem nekimenve egy osztálytársának.
-Nem tudod,hol vagyunk?- kérdezte Kubitól,aki kissé hótkómás arccal nézett vissza rá.
-Mért,hát nem itt leszünk?
-Hát...- mindketten kínos grimaszt vágva elindultak az aulához,ahol is találkoztak mégegy osztálytárssal,méghozzá egy olyannal,aki tudta is,hogy hol lesznek.
-Biosz előadó?!Olyan van a suliban?- döbbent le Nóri,miközben elindultak arrafele.
Odaérve még egy csomó osztálytárssal találkozott,lelkesen integetve mindenkinek,meg puszikat osztogatva.Odacsapódott Anna és Barbi mellé.Aztán beengedték őket a terembe,a biológia előadóba,ahol Nóri kábé kétszer járhatott eddig.
Az órát valahogy túlélte,úgy téve,mintha jegyzetelne,pedig esze ágában sem volt.Minek?
Angol óra következett,és ismét egy olyan helyre vitték,ahol még életében nem volt.Nem is csoda,mivel hideg és büdös volt a teremben.
-Kirsaaay!- ugrott hirtelen egy lány a nyakába nagy lelkesen,méghozzá Timi.
-Öh...hehe,szia...- vigyorodott el az ölelés közben,és valahogy véletlenül mellé ült angolórán.Ártatlan arccal kettőjük közé tette a híres-neves firkafüzetet,és nagyon sokat figyeltek az órán.Mint mindig,ha egymás mellett ültek.Meg akkor is,amikor nem.
A következő órákat is valahogy túlélte,egész nap gyanútlanul levelezve Timivel,legyőzve több padsornyi távolságot köztük.
Aztán az utolsó óra tesi volt.
Unottan,átöltözve,sorban állva,kedvenc tesitanárnője három kör bevezetőre küldte őket az udvarban.Persze nem voltak egyedül,ott voltak még az e-sek és az f-esek is,plusz még azok,akiknek már nem volt órájuk,és kint tették a semmit.
-Réka,futunk együtt?- ragadta meg hirtelen barátnőjét Nóri,aki beleegyezett.Két kört sikerült is együtt futniuk,azonban az utolsó kör elérkeztével bekövetkezett egy apró incidens.Épp a sorban álló két osztály felé tartva,a salak előtt,Nóri sikeresen megbotlott a levegőben,és pofáraesett a betonon.Réka futott tovább,mert miért is ne.
Együttérző kacajok kereszttüzében feltápászkodott,és elindult a tanárnő felé.
-Miért nem mész?Fussál!- kiáltotta oda neki amaz.
-Dehogy futok!
-Mért?Elestél?
-Hát még szép,hogy!- vigyorodott el elégedetten Nóri,odasántikálva a nőhöz.Gatyáján mindkét térde kiszakadt,és kezén is lejött a bőr.
-Na,mutasd a lábadat.- guggolt le Csengődi.Nóri felhúzta a gatyát. -Azta...- nyögte,majd eltessékelte lemosni a sebet.
Nóri már-már sírva a saját magán röhögéstől,elindult zsepiért,aztán meg a csaphoz.Érezte,ahogy valami kellemesen hideg dolog végigcsorog a lábán...
-Nóri!!Hogy lehetsz ennyire szerencsétlen?!- ordította oda neki Reni,mikor az óra végén meglátta.Nóri csak büszkén rámosolygott.