Egy régi probléma részemről.
Nem vagyok magas, és közben mégis.

A hatéves kis Nóri első osztályban a tornasorban a negyedik volt - tehát majdnem a legalacsonyabb. Kis Nórinak ezzel egyáltalán nem volt gondja, bár nem is örült neki. Zavaró volt, hogy még a második polcot sem érte el a konyhafalon, és a bátyja is állandóan diszkriminálta az akkor 170-180 cm-es magasságával. Miután négy év alatt összesen tíz centit nőhetett, a szülei teljesen kétségbeestek, hogy kis Nóri soha nem lesz még 160 centi magas sem.
Teltek, múltak az évek, mint minden szokott dolog. 12 évesen elégedetten kötötte mindenki orrára, hogy már ülhet az anyósülésen. Ez konkrétan 150 centiméter. Az iskolában sokan magasabbak voltak nála, legtöbb barátnője is.
Aztán eljött a katasztrófa éve.
Kis Nóriból kamasz Nóri lett, és hirtelen nőtt tíz centit. Bár a világ nem sokat változott, a körülötte mozgó emberek igen. Hirtelen áthidalta a hónaljmagasságot és vállmagasságba került. Önmagában mindig mondogatta, hogy még három centit igazán nőhetne, mivel tudta, hogy ez ha minimálisan is, de szerepet játszott a növésben. A család örült, boldog volt, nem törpe gyereket hozott a világra az anya. Kamasz Nóri több dícséretet nem is kapott ezek után.
Az oly nagyon áhított 163 centi teljesítve is lett hamarosan, azonban valami brutálisan félresiklott a tervben és Nóri tovább nőtt. És nőtt. És nőtt.
Míg az általánosban magasakkal volt körülvéve, a gimiben hirtelen alacsonyabb barátai lettek. Még azok is alacsonyabbak voltak nála, akik állítólag egymagasak voltak vele. Szörnyülködve nézett meg minden csoportképet és osztályképet. Egyetlen egy barátnőjén kívül senki nem volt magasabb nála.
Nóriban összedőlt egy fél világ. Csak ekkor döbbent rá, szeretett alacsonyabb lenni mindenkinél. És mivel eddig az is volt, nem szokta meg, hogy valakire lefelé kell nézni. Nem tudott mit kezdeni vele. Fiatalkori válsága megkezdődött.
A gimnázium négy éve alatt összesen egy centivel lett magasabb még.

És bárhova megy, mindenhol kitűnik.
A kibaszott 167 centijével.

Nem vagyok magas, mégis állandóan alacsonyabb emberek vesznek körül. És ez az, amin az ember nem tud változtatni. Maximum lecsal pár centit, mert nem húzza ki magát.
"Nagyobbsági" komplexusom van már évek óta.
Így mondja nekem bárki is, hogy túl alacsony. Szívesen cserélnék vele.