Jajj már hát nemigaz.

Annyira idegesítő,hogy ismét félévre sikerül lerontanom az egész éves "munkámat",ehh.Két hét van még a lezárásig (vagy valahogy így),és nekem három egyest kéne valahogy eltűntetnem.Kettőnél van esély,mivel mindkettő kémia,a föcit meg cseszhetem.Bassza meg a tanár.Remélem boldog a három pontommal,amit nem adott meg.

És igen,jelenleg ez a legnagyobb gondom.Nincs időm az élet nagy gondjait megvitatni,sőt,én biztos nem érezhetem át,hogy mások MEKKORA KÍNOKAT ÉLNEK ÁT,hisz én csak egy ilyen kis szar vagyok.Tényleg nem akarok bántani ezzel senkit,mert ezekkel a mondatokkal nem arra akartam célozni,hogy semmibe veszem a problémájukat,esetleg nem érdekel.Egyáltalán nem.Szerintem épp fordítva van ez...miért van az,hogy én még sosem néztem le más gondját?Miért van az,hogy mások pedig mindig ezt teszik?

Komolyan hihetetlen,hogy én jelenleg a szüleim miatt tanulok.Mert a lófaszt sem érdekli a föci meg a kémia,csak ne bukjak meg belőle...Persze a szüleimnek számít két darab számjegy.Két nyomorult kis szám,ami semmit sem jelent,mivel tizedikes vagyok.Basszameg.