Rékának, sok szeretettel. :)
Hol volt, hol nem volt, egy messzi-messzi alternatív univerzumban, ahol még a lehetetlen is létezett, élt egy Kai nevű angyal. Teljes neve Kaisa volt, ámde az angyalokhoz tökéletesen méltatlan lustasága és passzivitása miatt mindenkinek csak Kaiként mutatkozott be, így hát így is nevezték. Hogy miért pont angyal volt, mikor az angyalsághoz szinte alig volt köze? Se ő, se senki nem tudta. Kellemetlen tények egyike volt ez.
Tehát élt ez a Kai nevű egyén, aki mindenféle pesszimizmusa ellenére mégis csak egy tisztalelkű lány volt. Szívesen segített bárkinek, egy-egy fontosabb barátért óriási áldozatokat hozott. De akárhogy is próbálkozott, szerencsétlensége mindig nyomában járt. Képtelen volt megszabadulni tőle.
Egyszer, egy szép, napsütéses napon Kai úgy döntött, sétál egyet. Bár kötelező feladatai között volt az emberekkel való törődés, és például a vulgáris szavak használatának mindenféle elkerülése, gyakran vétett ezek ellen a -szerinte- bugyuta törvények ellen. Ritka alkalmak egyike volt ez, mikor saját akaratából óhajtott szociális lénynek tűnni.
Vígan ért el egy zöldellő parkhoz, majd úgy döntött, itt is sétál egy keveset. Nagyokat szippantgatott a friss levegőből, mélázva figyelte a többi itt járó, hozzá hasonlóan cseppet sem emberi lényt. Egy mezőre ért, nem messze tőle egy kis tavacska terült el. Borongós gondolatai szinte el is tűntek, ahogy odaérve belenézett a kristálytiszta vízbe. Nyugodt volt.
De csak volt.
Valaki hirtelen megtaszította hátulról, ő meg, mivel egyensúlya a nullával viaskodott, egy sikoly után a vízbe placcsant. Prüszkölve tűnt fel a felszínén, egy gúnyos kacaj közepén. Villámló szemeket meresztett a merénylet elkövetőjére.
-Már megint bedőltél!- Nevetett továbbra is a fekete sörénnyel megáldott, smaragd szemű lány. -Te szerencsétlen! Hahaha!
-Sleeping Sun! Hogy az Isten...- Kezdte volna szidalmait, de a büntetésbe belegondolva összerezzent, és nyelt egyet. -Szégyelld magad!- Rivallt rá végül vörösödve, miközben nem túl elegánsan elkezdett kievickélni a vízből.
-Mit keresel itt? Sosem szoktál ilyeneket csinálni...- Villant meg pajkosan a démon szeme, és közben egy mozdulattal kirántotta Kait a vízből, majd letette maga mellé. Az csak megilletődve kezdte csavargatni a ruháját. Igazából már régóta ismerték egymást, jó barátok voltak, még ha kívülről nem is tűnt úgy sokszor. Ha tehették, szivatták, oltották egymást, mindketten tudták, hogy játék ez az egész. Másnak ezt sosem hagyták volna, de köztük egy ilyen, mondhatni szinte defektes kapcsolat alakult ki. Mindketten élvezték.
-Nem, valóban nem szoktam tavakban lubickolni.- Húzta fel az orrát.
-Persze, te semmi olyat nem csinálsz, ami minimálisan is megterhel.
-Na és akkor mi van? Én legalább nem csesztetek minden egyes szerencsétlen embert.
-Én csak téged csesztetlek.- Hajolt az arcához egy széles vigyor kíséretében, majd karon ragadta, és maga után penderítette. -De ha már itt vagy, megengedem, hogy velem legyél!
-Csurom víz vagyok, ha nem látnád!
-És?
-Mi és? Én így nem megyek sehova!- Hisztizett, vonaglott, mindent megtett, hogy kellemetlenné tegye legalább a barátnője helyzetét. Hogy róla mit gondolnak, az ilyenkor nem számított.
-Nem érdekel, te anyámasszony katonája, most velem jössz!- Rántott egyet a kezén, miután megelégelte az angyal műsorát, mire nagyot nyekkenve mellé huppant.
Az ember azt gondolná, egy angyal és egy démon soha az életben nem lenne képes ilyeneket művelni. Főleg nem két ilyen ellentétes lény. És mégis, sokszor a legcsöndesebb lélek képes a legbizarrabb tettekre, és sokszor a legdurvább egyén képes a legnagyobb odafigyelésre. Egy ilyen, minden szempontból szent lelkűnek tűnő, aranyszőke kis angyal, és egy ilyen, minden romlottságra képes sötét démon.
Néha pont olyan embertől kapjuk a szeretetet, akire nem is számítottunk volna. Amikor már mindenki más elfordult tőlünk. Amikor rádöbbenünk, hogy Ő mindig mellettünk állt, és támogatott.
A látszat bizony gyakran csal.
Kai sűrűn találkozott barátnőjével (ahogy ő hívta általában: Sunnieval), és az ökörködések mellett valahogy mindig időt tudtak szorítani egymás lelki bajaira is minden gond nélkül. Talán épp ez kovácsolta össze őket ennyire.
Ha néha megtépázottan, fél szárnyát eltörve is jelent meg előtte, Sunnie mindig tudta, hogy hogyan kell épp viselkednie vele. A felszínen lévő ellenségeskedés mögött kölcsönös bizalom és tolerancia húzódott.
Egyszer aztán, nem is olyan régen, Kai ismét nála járt. Mostanában viharos élete volt, és ez meglátszott külsején is. A démon szinte már döbbenten függesztette rá tekintetét, és nem bírta megállni egy kérdés nélkül.
-Kai, veled meg mi a büdös franc történt?
A szőke csak fájdalmas mosolyra húzta a száját, de végül csak megrázta a fejét. Sunnie felpattant, száját húzva járta körbe.
-Mindkét szárnyad lóg... kopasztottak is? Kai, mi van veled?- Emelte ki első három megállapítását, a ruhája és teste további részeinek állapotáról inkább már említést se tett. Összességében véve siralmasan festett.
-Megint ő volt?- Kai apró, félő bólintással adta tudtára a választ. Sleeping Sun mély levegőt vett, magában lassan elszámolt tízig, aztán a szék felé intett.
-Ülj le. Ellátlak, és közben mindent, sorjában elmesélsz.
Az angyal csöndben így tett, egyelőre úgy tűnt, mintha már a lelkét is kiölték volna testéből. Leült mellé, és közben még alaposabban szemügyre vette sérüléseit. Az évek alatt sokszor látta már ramaty állapotban, de mind közül ez volt eddig a legkétségbeejtőbb.
-Ejj... jól eltört a szárnyad, egy jó ideig nem fogsz tudni repülni, az biztos...
-Repülni... szárnyalni...- Amaz halkan felnevetett, majd szinte holt tekintetét ráemelte. -Megint... megint...- Szája megremegett, aztán hirtelen elsírta magát.
A lány szemében fájdalom csillant, amiért így kellett látnia barátnőjét. Szívében pedig harag lobbant, amiért valaki képes volt ezt megtenni vele. Szinte üvöltött, tombolt belseje, de visszafogta magát, és szinte már anyáskodva karolta át.
-Kai, szedd össze magad... nem érdemli meg, hogy ennyire összetörj miatta...
-Tudom... tudom...- Hajtogatta meggyőződéssel, miközben tovább potyogtak könnyei.
-Megint ugyanaz...?
-Megint ugyanaz...
-Egyszer még felgyújtom.- Fújtatott dühösen, aztán visszafordult sebei felé.
Kai kissé szaggatottan, de végül elmondta a legújabb történetét, Sleeping Sun csöndben, néha fortyogva hallgatta csak. Nem szerette, ha a barátait bántják, szinte úgy érezte, mintha őt magát is felsértenék ezzel. És hányszor hallgatta már végig, szinte mindig ugyanazt tőle...
A mesélés után Kai is kicsivel jobban festett, és addigra sebei is be lettek kötözve, szárnyait a helyükre igazították. Magában tanakodott élete eddigi kudarcain, vajon mit tehetett rosszul... Miért nem kell senkinek egy idő után? Sunniera pillantott, és bár szomorúan, de őszintén rámosolygott.
-Köszönöm.
-Ugyan már, barátok vagyunk.
Az angyal szája ismét megremegett, de egyelőre képes volt visszatartani könnyeit. Visszanyelte könnyeit, hogy akadozás nélkül mondhassa ki azt, ami hirtelen eszébe ötlött.
-Több angyali van benned, mint bárki másban...
