Ehhez a bejegyzésemhez teljesen másról szerettem volna írni,de végül közbeszóltak azok az érzéseim,amik már lassan egy hete kínoznak.

Kétségbe vagyok esve,úgy hiszem.

Már októberben járunk,és én eddig még nem nyitottam ki egy könyvet sem 5 percnél hosszabb ideig.Tudom,hogy tanulnom kéne,a gondolat már megvan a fejemben,de mégis,minden eszközt megragadok,csakhogy ne kelljen átvennem egy anyagot.Most is például,holnap felelés föciből,és én tanulás helyett leülök a géphez wowozni.Már így is beszedtem egy csomó hármast (ami végülis nem is olyan rossz...),de ma kaptam az egyik legnagyobb pofont.

Lehet,kívülről nem mutattam,de sikerült olyan mélyen megbántania az ofőmnek,amit csak páran értek el eddig.Annyira rámolvasta az igazságot,hogy egyszerűen alig tudtam megállni matekórán,hogy ne kezdjek el sírni.A szüleim már régóta hajtogatták,hogy bunkó paraszt vagyok,de hogy még egy tanár is hozzámvágjon ilyen szavakat,az egész osztály előtt méghozzá...köszönöm szépen.A szivacsot meg továbbra sem fogom kimosni.Alig várom,hogy kapjak emiatt egy intőt.Mégis mit írna bele?"Nem mosta ki a szivacsot,ezért osztályfőnöki intőben részesítem",vagy mi?Hülye kurva...

Közben nem tudom,mit rontottam el,de én már kedves szót senkitől sem kapok,még a (tudtommal) barátnőimtől sem.Tényleg kezd bántani,hogy ha valamelyikük meglát,akkor úgy kezdi,hogy "Te áruló geci",vagy "Na már megint itt van"...tudom,illetve remélem,hogy csak viccelnek,de én már nem tartom poénosnak.Mindennek van határa,ennek is.

És én már tényleg nem tudok senkihez fordulni a suliban,kivéve Timit,de szerencsétlenre már annyi mostani hülyeségemet zúdítottam rá,nem akarom fárasztani ezekkel...
Meg még ott van Májki is,de vele nem tudok "élőben" beszélgetni.Pedig jó lenne,ma már alig bírtam ki azt az érzést,hogy egyszerűen nem tudok beszélni vele délelőtt...

Nekem kell valaki...aki ott van a közelemben...és megért...és történetesen fiú...szeretnék szeretni valakit mostmár a "valóságban" is...

Az a legbosszantóbb,hogy én reggel elindulok a pozitív energiáimmal,ami addig ki is tart,amíg valaki úgy nem gondolja,most jól megmondja nekem a frankót,és tönkreteszi a napomat...

Szóval...én ezzel csak annyit szerettem volna mondani,hogy akármennyire is furcsa,de még egy ilyen hülyének is,mint én,vannak érzései...ne bántsatok,ha módotok van rá,mert kezdek nagyon magamba süllyedni...