Most már tudom, milyen érzés volt másoknak az érettségi előtti rémálom. Még mindig egy hét van a ponthatárokig. Meg fogok őrülni. Ha meg nem vesznek fel, nem is lesz jobb.
Előző héten a Balcsin voltunk öten, mint tavaly. Az első napok után nagyjából összerázódtunk, minden nap a strandon döglöttünk. Mert szerencsére rohadt meleg volt. Kiderült, hogy napallergiás vagyok, szamócalikőrt az életben nem akarok többet látni és két perc alatt harmincat is tudok tüsszenteni. Idén is a franciaágyon aludtam, de most Anna volt mellettem, szóval eseménytelenebbek voltak az éjjelek, ő nem feküdt rám egyszer sem. Peti is beugrott egy napra, mivel épp akkor biciklizte körbe a Balatont.
Most van egy hetem Pesten, aztán húzok le ismét Balcsira. Meg lettem hívva máshova is, kíváncsi vagyok, mi fog kisülni belőle.
367 pont. Csak legyen elég. Könyörgöm.
