Egy híján a hatvanadik bejegyzéshez, igyekszem valami szépet összedobni itt. Mostanában úgyis csak pár mondatot nyögtem be.

Szóval, ma érkeztem haza a People Team-ből. Szép volt, jó volt, megint. De nem volt elég. Legszívesebben ott tölteném le az egész életemet. Annyira, de annyira jól érzi magát ott az ember... Ott mindig fel tudok szabadulni, beszélgetek teljesen ismeretlen emberekkel, kapcsolatot teremtek, és ÉLEK. Igen. Még annak ellenére is maradtam volna, hogy a második hét elég ratyi volt a közösség szempontjából. És még a fekete pólót sem kaptam meg.

Ide most azokat az embereket szeretném leírni, akiket nem szeretnék elfelejteni, és remélem, hogy jövőre is összefutok velük.

Gábor. Akartam róla berakni egy képet is, mert miért ne, de mivel fotós, ezért logikusan egy képen sincs rajta. Hogy szégyellné magát össze meg vissza... Szóval, ő az egyik legkedvesebb tanár a táborban, akivel eddig találkoztam, és jóban voltam. És állandóan fotóz, amivel mindenki idegeire megy. De mi ezért szeretjük. Kár, hogy a negyedik turnusban ő is elment. Ha esetleg, netalántán idetévedne (amit meglehetősen kétlek, de a remény hal meg utoljára ugyebár), akkor nyugodtan megdobhat egy kommenttel,vagy bármivel, mivel olyan váratlanul ért a távozása, hogy még egy normális búcsúra sem futotta. Igen, én Nóri vagyok. Ebből már biztos tudni fogja. :D Hiányzol, bátyó!

Zizi és Pötyi. Alias Zita és Petra. Az első héten a két szobatársunk, akik szintén jófejek és aranyosak. Bárcsak maradtak volna... Olyan jó volt, hogy a szomszédainkkal is baráti viszonyban vagyunk. Na de hát ez van. Jó volt az az egy hét veletek, jövőre találkozunk!

Csirkész Krisz. Hát őt nem hagyhattam ki. Iszonyat nagy arc, még több életet visz a tábor hangulatába Bélával, Jenővel, és még mit tudom én, hány gumicsirkéjével (ebből kapta a "csirkés" jelzőt, ha eddig még nem jöttetek volna rá). Ha ő nem lett volna, akkor tényleg nagyon szar lett volna a második hét. De volt, és így minden happy end. Úgymond szorosabb kapcsolat nem alakult ki köztünk, de engem már az is kedvre derített, ha a közelemben volt. Remélem, lesz jövőre. Egyébként tényleg olyan, mint Adam Sandler.

Levi. Nos,hát,őőő,igen. Mit is mondhatnék? Inkább nem mondok semmit. Igyekeztem elkerülni, hogy ne higyje azt, állandóan utána koslatok, de persze mindig ott volt, ahova épp menni akartam. Murphy-törvény? Az. Csak hogy Réka is tudja: igen, ő a "Ron-hasonmás".

Timi. Hejj-hó, tudom, eddig úgy tűnt, mintha Timit mindig direkt kihagytam volna. De nem! Nagyon, nagyon, nagyon boldog vagyok, hogy vele lehettem két teljes hétig. Más úton-módon egyébként sem tudunk sokat együtt lenni. Megismertük egymás nünükéit, Timi látott engem turbánban, és a végén már a vakolatot kapartam Timi éneklésétől - de jó volt. Ha lehetne, se változtatnék semmin, és remélem, nem csak én vagyok így ezzel. Ugye, Timi?

Az emlékeimben csak a jó dolgok fognak megmaradni. Szóval jövőre is menni fogok. Hogy egy, vagy két hétre, az még kérdéses. De ott leszek, és el fogom szívni a többiek elől a levegőt. Igen.

Most pedig pár kép a harmadik turnusból. A kedvenceim.

Ja,és a tábor hangulatához illő zene:www.youtube.com/watch