Te jóságos szent szűz Mária, decemberben csak egy posztot írtam.
Hát ez borzalom.
De most gondoltam egyet és igyekszem ideköpni valami értelmeset is, ha már eddig nem sikerült. Na meg az évet szépen kell lezárni.
Ma végre nem volt semmilyen vendégeskedés, a szünetben először. Komolyan, annyira idegesítő, hogy az összes téli szünet abból áll, hogy meg kell látogatnod a harmincötödik nagynénidet is, különben sértődés van. Most persze az a baj, hogy szart sem eszem sehol, mert már annyira elegem van az állandó zabálásból meg a sok sütiből.
Azt a négy órát pedig, amit este itthon töltök, nem használhatom pihenésre, különben ha gépezni merészelek, netalántán még játszani is (!) akkor anya teljesen fel van háborodva hogy nem angolt/olaszt/magyart/törit tanulok és csak elbaszom az időt a semmire.
Ez persze nem jelenti azt, hogy bármelyiket is kinyitottam volna eddig. Ugyan. Ma volt egy TELJES SZABAD NAPOM (L) és ennek örömére elolvastam a Kurázsi mamát. Majd hétvégén jöhetnek az Esti Kornél novellák, mert valamikor annak is neki kell állni.
A Közhelynek nekikezdtem, de annyira megvan bennem az egész, hogy nem tudok arra koncentrálni, ahol épp tartok, és így naponta jó, ha három sort írok hozzá.
A szünet kezdete óta teljesen beleszerettem a System of a Down-ba, fogalmam sincs, eddig hogy ismerhettem csak pár számukat. Olyan tájékozatlan vagyok néha. : D
Nos, hogy az évet nézzük,
ez egy elég szar év volt.
Kezdődött ott, hogy januárban mindenki mellőzni kezdett, én meg nem vagyok olyan ember, aki a másikra fogja erőltetni magát. Eleve instabil jellem vagyok, de ettől kezdve méginkább azzá váltam. A február még rosszabb volt, és a vége felé a legjobb barátnőm úgy gondolta, hogy nincs többé szüksége rám. Már rég volt, de még mindig eszembe jut néha esténként, mennyire rossz volt egy-egy pofon. Ekkor kezdtem különangolra is járni, szóval minden kedd és csütörtök délutánom/estém teljesen le volt foglalva. Érdekes, hogy hogy tudtam megoldani a kötelezőket akkor... mindenesetre egyáltalán nem romlottak a jegyeim. Márciustól május elejéig folytatódott a lelki leépülésem, aztán pedig egyre többet kezdtem eljárni esténként. Ezeket nem részletezném, azt hiszem. Nyáron egész jól megvoltam, megdöntöttem az eddigi két napos rekordkapcsolatomat öt héttel. Általában mindig volt valami dolgom... illetve fogjuk rá. Augusztusban megint angoloztam, szóval az élet kicsit lelassult minden szempontból, de azért még jött és ment pár egynapos arc. És szeptemberre már meg is volt a nyelvvizsgám. Ez a félév... meg csak úgy eltelt. De komolyan. Bár most már kicsit stabilabban állok a lábamon, még mindig ott tart a mindennapi rutinom, hogy ha az aznapot túlélem, akkor minden rendben. Kezdhetjük az egészet elölről holnap.
Velősen és tömören ennyi lennék én 2009-ben. Egy hisztis, mindenen síró szerencsétlenség, aki próbálkozik a szociális élettel, sikertelenül. : D
Az év legjobb dolgai (nem sorrendben..):
- FMA és az ezzel járó megszállottságok
- Réka, aki bennem tartotta a lelket (L)
- Amikor nem voltam másnapos a vodkától
- Egy maréknyi ember, aki mégsem feledkezett meg rólam
- Balaton és a balatoni képek : D
- Májki és a közös baromságaink
- A tudat, hogy sokan szeretik, ahogy írok.
A rosszakat inkább hagyjuk.
Remélem a 2010 jobb lesz. Eleve páros.
De ha nem kapom össze magamat, akkor bizony elég siralmas vége lesz. Szerencsére ez még csak a jövő zenéje.
Basszus, most rossz kedvem lett. De jó, hogy az eszembe juttattam. XD
És már csak két és fél hónap és 18 vagyok.
És talán jövőre megtalálom a saját lelki nyugalmamat is.
