Nem tudom.
Már a blog sem a régi. Nem hozom a régi színvonalat.
Ennyire megváltoztam volna?
Annyira kellemetlenül érzem magamat egy-két hete. Megmagyarázhatatlan balsejtelmem van állandóan és még a legnyugodtabb percemben sem tudok kikapcsolni. Ilyen rég nem volt már, és nem örülök, hogy megint ez van velem...
Nyilván az egész helyzetem közre játszik ebben, de az ilyen érzés más előtt szokott lenni.
Bosszantó, de mostanában nem is magam miatt aggódok.
Jövőre mindenki felvételizni fog valahova. Vagy felveszik oda, vagy nem. Sokan művészeti egyetemre fognak jelentkezni, ahol aztán tényleg komoly túljelentkezések vannak. Félek a barátaim kudarcérzésétől, hogy azt fogják hinni, nincs bennük elég az egyetemhez. Nem akarom, hogy feladják az álmaikat, a céljaikat, hogy semmire se vigyék az életben. Nem tudnám elviselni.
Még ha engem fel is vesznek, mit érek vele, ha öt év múlva találkozok valakivel és látom, hogy csak elfecsérelte az idejét? Ez egyszerűen... bűn.
Boldognak akarom látni őket, sikeresnek és elégedettnek. Nem kell feltétlenül kapcsolatban lenniük velem, hiszen úgy is el fogunk távolodni egymástól a gimi után. Elég az, ha tudom.
A saját álmaimat sosem fogom megvalósítani, de nem engedem, hogy mások ezt megengedjék maguknak. Az összes barátomban megvan a lehetőség, látom és tudom is.
Én nem vagyok egy vezető típus, de ezt eddig is tudta mindenki. Nem tudok senkit sem egyengetni az útján. Éppen ezért félek ennyire.
Hogyan tudnám bárkiben is megtartani a lelket, ha nem is beszélek vele?
Ezen kívül ez nem is rajtam múlik. Én mindent megpróbálok. Próbáljatok meg ti is. A szívem törne ketté, ha feladnátok.
Ne dobjátok el az álmaitokat senki és semmi miatt.
Mára ennyit, remélem későbbre is hasznos lesz. Már ki kellett adnom magamból. Ideje nekiállni az olaszházinak.
Találtam egy rohadt jó horoszkópos oldalt, mindenkinek ajánlom:
josda.zsozirisz.hu/horoszkop/europai_kinai_horoszkop.html
Vigyázat, nagyon pontos.
