Mai téma:a menzakaja. Jó szórakozást! :D Óóó emberek...tegnap egy nagyon szép nap volt...túl szép ahhoz,hogy leírjam...
"Most ismét a menzakaja összes csínyját-bínyját taglaljuk ki, hiszen minden nap szembesülnünk kell délben azzal a bizonyos dologgal, amit a konyhásnénik elénk raknak. Nos… ezt így evés után elég meredek leírni.
Kezdjük az odajutással. Az órák után, leszívott aggyal és korgó gyomorral, még-még reménykedve, hogy valami nagyon finom ebéd vár rád, indulsz el a tíz perces gyalogúton. Az ügyesebbek egy kocsiba is bekönyöröghetik magukat. Szerintem az utóbbit akkor érdemes feltétlenül megtenni, mikor a Nap olyan erősen süt, hogy szinte lerohad rólad a ruha. Tehát túlélve ezt a hosszú és gyötrelmes utat, megérkezel a sulihoz. Az előtte szembejövő emberektől már hallhattad a rémhíreket, de van pár önkéntes, aki próbálja benned tartani a lelket, és azt mondja, ehető volt a mai kaja. Persze a remény hal meg utoljára. Szóval odaérve már be is állhatsz a több kilométeres, kígyózó sorba, és ismét várhatsz röpke fél órát, hogy a tálcákhoz juthass. Okosabbak kereshetnek maguknak egy előrébb lévő ismerőst, és diszkréten betolakodhatnak elé-mögé-közé, esetleg akkor jönnek, amikor még senki sincs, vagy már mindenki elment.
A sorban állás közben már tapasztalhatod az „ínycsiklandozó” illatokat, amikhez már csak akkor jutsz el, mikor már éhen haltál. Megjegyzem, ha ez meg is történne, részemről nem lenne nagy veszteség, hogy kimaradtam életem utolsó menzakajájából.
Na tehát, leküzdöttük a nagy sort, megérkeztünk az evőeszközökhöz és tálcákhoz. Mindenki kiválogathatja a neki tetszőt, mert tisztát úgysem talál. Még egy tanács: vegyél sok kenyeret! Elnyomja a második kaja ízét, és így nem leszel rosszul tőle rögtön.
Következik a dél fénypontja. Igen, az, amit eléd raknak miután a leírtakat mind végigszenvedted. A menzakaja.
Első lelki összeomlás: a leves, vagy hasonlók. De ez még a tűrhetőbb része a dolognak. Sőt, én megmondom őszintén, hogy a szerdai húsleves (vagy mi az isten) nem is volt olyan rossz. Általában három tál közül választhatsz, amik közül egyet akár közelebbről is megismerhetsz.
Második lelki összeomlás: a második fogás és társai. Ó igen, az igazi ledöbbenés csak itt történik. Széles a választék, közülük a kedvenceim: a mentolos krumplifőzelék, a piros rizses hús, és a rántott párizsi. A sokkhatás után ne felejts el poharat venni, különben vissza kell másznod oda, mint ahogy én is azt teszem minden nap.
És az igazi bátorságpróba csak itt kezdődik. Ki mennyit bír és mer magába tuszkolni az aznapi adagból?
Miután sikeresen „jól laktál”, émelyegve kiegyensúlyozod a tálcádat a pulthoz, és megkönnyebbülhetsz, ezen is túlestél. Gratulálunk!"
