Sajnálom.
Az ember abban teheti a legnagyobb kárt,aki a legközelebb áll hozzá
Sokkal hamarabb nyílik ki a szája,még mielőtt átgondolná
Pedig ő tényleg nem akart semmi bajt okozni
Néha nem ártana az eszét helyre pofozni
Én is ilyen vagyok,ilyen ostoba hülye
Nem létezik beszólások nélkül élnie
Mert a legkisebb meggondolatlanság okozza a legnagyobb bajt
És többé nem gyógyul be az a hely,amit emiatt a szívemből kimart
Egy ostoba szó,eg ostoba mondat
És a nyugalomnak az ember búcsút is mondhat
Nem tudom,mi lesz ezután
Hogy szóba áll-e velem egyáltalán
Hát még hogy örüljön is nekem,az lenne az igazi csoda
Amiről a magamfajták csak álmodni szoktak
Már most hiányolom,pedig alig telt el egy óra
Egy űr jelent meg itt bennem legbelül azóta
Nem akartam,főleg őt nem bántani
De mostmár késő,elült a lárma is
Én mégis érzem,tudom,hogy nem szeret
És ez napokon át mellettem lesz,akár egy kísértet.
Ne haragudj.
Az ember abban teheti a legnagyobb kárt,aki a legközelebb áll hozzá
Sokkal hamarabb nyílik ki a szája,még mielőtt átgondolná
Pedig ő tényleg nem akart semmi bajt okozni
Néha nem ártana az eszét helyre pofozni
Én is ilyen vagyok,ilyen ostoba hülye
Nem létezik beszólások nélkül élnie
Mert a legkisebb meggondolatlanság okozza a legnagyobb bajt
És többé nem gyógyul be az a hely,amit emiatt a szívemből kimart
Egy ostoba szó,eg ostoba mondat
És a nyugalomnak az ember búcsút is mondhat
Nem tudom,mi lesz ezután
Hogy szóba áll-e velem egyáltalán
Hát még hogy örüljön is nekem,az lenne az igazi csoda
Amiről a magamfajták csak álmodni szoktak
Már most hiányolom,pedig alig telt el egy óra
Egy űr jelent meg itt bennem legbelül azóta
Nem akartam,főleg őt nem bántani
De mostmár késő,elült a lárma is
Én mégis érzem,tudom,hogy nem szeret
És ez napokon át mellettem lesz,akár egy kísértet.
Ne haragudj.
Én akkor is szeretlek téged.
