Nóri két fenomenálisan borzasztó rajz óra után,zöld festéktől csöpögő kezekkel kitámolygott a folyosóra.Lemosni lusta volt,nameg csak erősebb fénynél vette észre,hogy milyen egy mocskos keze van.De hát ha így esett,így esett,zöld festéktől csöpögő kezekkel is vidáman fog tovább élni.
Két perc múlva már nem így gondolta.
Ugyanis helyet foglalva a legközelebbi padon,elővette az olasz szótárát,mivel dogát írtak volna.Szép komótosan kinyitotta ott,ahol kellett,és négy oldalnyi szó mosolygott vissza rá csábítóan.Ezzel csak az volt a gond,hogy nagyjából ötöt tudott összesen.
Így hát az a negyed óra békés magolásban töltődött el (hogy milyen hasonlatok alapján jegyezte meg a szavakat,az maradjon az ő kis titka),közben egy halvány érzés vetődött fel benne miszerint:éhes.
Mellesleg pisilnie is kellett,de mivel ez egy publikus iromány,nem lenne illendő leírni.
Szóval éhesen,unottan magolósan üldögélt füzete fölött,és közben azt latolgatta,hogy mekkora az esélye annak,hogy ebből ötöst fog írni.Mivel elég alacsony százalékot sikerült kimatekoznia,inkább más felé próbálta terelni gondolatait.
Még mindig éhes.
De most nem volt idő a táplálkozásra,és amúgy sem volt mit ennie.Főállású csóróként venni sem tudott a büfében semmit.
Szépen,lassan kezdett eltelni az a kevés kis negyed óra.Nóri szinte már meg is jegyezte a szavak javarészét.Természetesen úgy is azokat fogja kérdezni,amiket nem tud.
A negyed óra eltelt,de a tanár csak nem jött.Mindenki reménykedve tekintgetett a lépcsőház ajtaja felé,hátha az életben egyszer nincs itt.
És Isten megkegyelmezett,mert hiányzott!
Helyette a másik olasztanár szállingózott be a terembe.A csoport orra alá nyomott egy fél oldalas szöveget,miközben pöszén olaszul rizsázott valamiről.Valószínűleg a feladatról.
Tíz percnyi csöndes szövegbámulás után (mivel egy szót se értett belőle senki),a nő kijelentette,hogy amikor legutóbb náluk helyettesített,nem voltak ennyire sötétek.
Miután sikeresen ezt az órát is túlélte minden tanuló,Nóri hazafele indult.
Leérve az aulába megpillantotta Rékát,így odacsoszogott hozzá.
Három perc múlva már rángatták felfelé a harmadik emeletre,fizika korrepetálásra.
Az egy felettébb izgalmas óra volt.De tényleg.Sokat tanult,és mostmár tökéletesen tudja az anyagot.Ki nem hiszi el? (ez egy költői kérdés volt...)
Ezután már tényleg hazafele vette az irányt,a villamost megint lekésve.De hát az úgy is gyakran jár.
Ennek hála három osztálytársával csapódott össze a villamoson,akik profi módon levegőnek nézték.Nóri kezdett elbizonytalanodni,hogy valóban hazafele utazik velük.Aztán tíz percnyi együtt utazás után az egyik csodálkozva felkiáltott. "Jé,Nóri,te itt vagy?" Nem bazdmeg,nem vagyok itt. "Öööh,igen..."
Sikeresen elért az Örsre,és tovább bandukolt az egyik lánnyal a hév felé.Odaérve egy bizonytalanul ténfergő tömeggel találták szembe magukat.
Baleset történt a hév vonalán.
Éljenek a hétfők.