Három hét ilyen és ehhez hasonló hangulat után asszem kezdek végre magamhoz térni. Legalább is a jelenlegi pillanatban így érzem. :D
Mivel úgy érzem, a tegnap valamennyire döntő nap volt, leírom ide.
Szóval, végre sikerült beiratkoznom az angol tanfolyamra, ami kedden és csütörtökön lesz háromnegyed öttől nyolcig. Én sem örülök neki, de csak ez a csoport indult most, nem volt választásom.
Tehát időben elindultam, időben érkezett a 92-es is. Időben oda is értem volna, ha nem szállok le eggyel hamarabb, mint kellett volna. Ha ha. Ha. Mondjuk még így is sikerült beesnem az épületbe, ahol rögtön két ismeretlen fazonba ütköztem. Később kiderült, hogy ők a csoporttársaim. Az órák pedig egy másik, kb. három utcával lejjebbi házban lesznek megtartva, aminek nem örülök, mert ez plusz 10-15 perc. Hamarabb kell indulnom, morr.
A tanárnő ugyanaz, mint anyámnak és tesómnak is volt :D De szerintem nem ismert fel meg semmi. Nem mintha akarnám... Hatan vagyunk a csoportban, három nő, három férfi. Én vagyok a legfiatalabb.
Remélem kibírom, végül is csak három hónapig kell...
Valami nagyobbat akartam ebből kerekíteni, de jelenleg ennyi tellik tőlem. Most pedig megyek memoritert tanulni. ._.
