Öt év után elérkeztünk a gépem újratelepítéséhez.
Igazán szívfacsaró.
Bátyám épp most pakolja át az összes dolgomat apa terrás vinyójára.
Tök durva volt. Ma reggel kinéztem az ablakon, és észre vettem, hogy sárgulnak a fák. Csütörtökön még nem voltak ilyenek... látszik, milyen gyakran mozdulok ki. Jellemző.
KURVÁRA UNATKOZOM ÉS NEM TÖRTÉNIK VELEM SEMMI.
Éppen ezért ez is egy tökéletesen felesleges bejegyzésnek minősül. Csak már valamivel el kell ütnöm az időt. Írói válságom továbbra is tart a történeteim fölött, és most egyébként sem tudnám folytatni őket...
Bah.
És valamivel elő kell segítenem, hogy álmodjak. Már három estét elpazaroltam, többet nem akarok...
