KaiBlog

Nóri kissé megviselten, szomjúságától vezérelve kitámolygott a konyhába kék virágos pizsijében. Az órára sandított - kilenc óra. Már tudta, miért érzi magát ilyen elnyűtten.
-Jóreggelt!- Köszönt rá tesója és anyja is kórusban.
-'Reggelt...- Mondta ő is kissé rekedten. Vágott magának két szelet kalácsot, öntött magának vizet, aztán levetődött a székre. Fásultan kezdett nyammogni, miközben azt számolgatta, mennyit és mikor ihat, hogy ne legyen túl feltűnő vízhiánya.
A csengő épp akkor csörrent meg, és pár pillanat múlva egy egész család masírozott be, a konyha elé. Nóri csak laposakat pislogva nézett rájuk pár pillanatig, aztán, mintha ez lenne a legtermészetesebb dolog, pizsamában, kócosan, tovább evett. Hát Istenem, ő igazán nem tehetett róla, hogy korán van.
-Nóri kínáld meg őket is a sárgatúróval!- Utasította anyja, mivel látta, hogy a lány épp azzal szerencsétlenkedik. Az csak morgott valamit, aztán, mint egy jó pincérlány, odavitte nekik egy tálon. Pizsamában.
Tovább evett és ivott, negyed óra múlva elment a nép, anyját is magával hurcolva.
-Végre egy kis nyugalom.- Mormogta elégedetten.
De ahogy ezt kimondta, megszólalt a kapucsengő.
-Ez Bence lesz.- Libben oda bátyja a készülékhez.
-Az ember már pizsamában sem lehet nyugodtan...!- Mondta sértetten Nóri, majd duzzogva elment átöltözni.
A szobájába beérve első dolga az volt, hogy kinyissa az ablakot. Rosszul tette. Abban a pillanatban óriási szél támadt, elfújta az asztalról a papírokat. Ez még nem is lett volna gond, ám -és itt jön a lényeg- ám a bambuszt is lefújta a helyéről.
Kellemeset loccsant a szkenner tetején.
-Ááááááá neeeeeeeehh!- Kiáltotta el magát Nóri, mire az anyja, aki épp a parkolóban pakolt, felpillantott rá.
-Na mi van?- Kiáltotta oda egyszem lányának.
-A hülye bambuszod ráömlött a szkennerre!
-Akkor töröld le!
-Zseniális anyával áldott meg a sors...
Ezek után inkább becsukta az ajtót. Egy szobával arréb Bence és Gergő kezdtek beszélgetni. Nóri szervált gyorsan egy rongyot, és felitatta a büdös, mocskos vizet. Miután ezzel végzett, fel is öltözött, aztán úgy döntött, kimossa a dohányfüsttől és minden egyébtől bűzölgő ruháit. Csak hogy nem találta ott, ahol hagyta.
Kénytelen volt felhívni az anyját, aki tájékozatta afelől, hogy az előszobában, a tükör elé rakta. Nóri odanézett - tényleg ott volt. Pólóstól, fehérneműstől, mindenestől. Micsoda humorral áldotta meg az élet az anyját, hogy az ilyen ruháit minden ember szeme elé dobálja... Kösz, anya.
Szóval fogta a ruhákat, és gyorsan bevágta a fürdőszobába, hogy kimoshassa őket. A piros pólójából pedig nem jön ki a vörösbor!
Most már egyedül van otthon. Mindenki elment innen, ő pedig azon gondolkozik, mit csináljon. Tanulnia kéne. Olvasnia is. De jelenleg jobban foglalkoztatja az, hogy iszonyatosan szomjas. Hogy miért ilyen szomjas? Maradjon örök titok, bruhahaha.