Boldog szülinapot, mucmucpuncicusom.
Már ketten nagykorúak közülünk. Fél év, és mindenki az lesz :)
Ennek a mai napnak igazából sok értelme nem nagyon volt, azon kívül, hogy Rékát felköszöntöttük.
Meg persze azon kívül, hogy most már érzem, belső énemet ideje temetni. Eddig is haldokolt már, csakhogy én nem voltam hajlandó észre venni. Szóval, ásóval elő, már csak egy helyet kell találni.
Azt hiszem, a városligetben tökéletes lesz, ma úgy is megyek oda. Képzeletbeli ásóval, képzeletbeli koporsóval. És képzeletben a sárga levelű fa alá temetem. A halom fölé pedig egy képzeletbeli sírkövet rakok, amire csak ennyi lesz írva: 193 oldal.
Majd meglátogatjátok néha...
képzeletben?
