Hát,
Boldog Új Évet
már megint.
Kicsit fáradt és morcos vagyok, szóval mindenki ilyen stílusra számítson.
A szilvesztert Annával töltöttem, egész jól éreztem magamat annak ellenére, hogy alig tudtam feloldódni. Úgy tűnik, eléggé elszoktam már a bulizástól, szóval még a temérdek mindenféle sem segített. De azért jó volt.
Bár úgy látom, vagy torok-, vagy mandulagyulladásom lett, mert egész este kabát nélkül voltunk kint persze. Jaj, de jó.
Hétre értem haza, négykor keltem, most meg már megint hülye vendégek vannak és azt várják el tőlem, hogy én foglalkozzak is velük. Persze, még mit nem. Hagyjanak már békén...
Mostanában mindig eszembe jutnak olyan dolgok, amik tavaly ilyenkor történtek, és ez is elveszi a kedvemet. Eléggé megváltozott az életem egy év alatt.
Emlékszem, mikor még kisebb voltam, teljesen felvillanyozott, amikor hajnali háromkor hazajöttünk és órákat írhattam a naplómba. Jó kedvem volt... igazából indok nélkül.
Máskor nem aludtam, és úgy néztem ki, mint egy élőholt, de álmos nem voltam.
Minden január elseje jó kedvvel telt el, most meg csak baszom a rezet és morgok.
Nem tudom, mit fog hozni a jövő.
Ha összeszedem magamat és célirányosan rágyúrok mindenre, akkor szerencsés évem lesz. Ha meg nem, akkor valami OKJ-s szakmán fogok rohadni két évig.
Annyira már nem félek a felvételitől. Már tudom, hogy nem annyira kemény, mint amilyennek elképzeltem. De ettől még az én évfolyamomban kétszer, háromszor annyian vannak, mint az egy évvel későbbieknél, és még sorolhatnám.
Igazából félek a kudarctól.
A magánéletem pedig pont olyan fog maradni, mint eddig volt, ha jól sejtem. Nekem bárki bármit mondhat, nem fog hatni rám. Eleve nincs szükségem egy újabb nyűgre, ami minden nap szembesít azzal, hogy nem vagyok normális, vagy azzal, hogy nem való nekem egy párkapcsolat. Nem vagyok szomorú, nem vagyok depressziós. Sokan gondolják úgy, mint én, és sokan élnek inkább egyedül.
Itt vannak a barátaim. Ők majd foglalkoznak velem, ha ráérnek.
Most keresek egy lapot és felírom rá a fogadalmaimat.
