Kénytelen voltam kikapcsolni a gépet,de gondolataim továbbra is akörül motoszkáltak.Szerintem mondanom sem kell,hogy épp össze akartam hozni két simet.Ez persze így poénosan hangzik,és igazából nem is tudom...annyira akartam...az egyik sim én voltam...
Bevetődtem az ágyba,és a plafont kezdtem bámulni.Jobb kezemmel összekotortam a földről az mp3-lejátszómat,majd úgy egy óra után meguntam,és igyekeztem ráhangolódni az alvásra.
Nem ment.
A végtelenségig forgolódtam az ágyamban,egész végig Rá gondolva...Hogy épp mit csinálhat most...Sejteni sejtettem,hisz nála volt a barátnője.De akkor is hiányzott.Napok óta nem beszéltünk,és ez már kicsit fájt nekem.Nagy álmom volt,hogy végre találkozhassak Vele.Hogy végre megérinthessem...láthassam a mosolyát...mozdulatait...halljam hangját...
Bevillant egy kép rólam és Róla,ahogy épp megkérdezte,nincs-e kedvem segíteni a zenekarának,mivel tudok zongorázni.Milyen naiv álom...A gondolatba beleborzongtam,majd inkább kipattantam az ágyból,a konyha felé véve az irányt.
Az ajtó fölötti órára néztem,ami akkor épp fél egyet mutatott.Nem nagyon érdekelt,igyekeztem minél halkabban poharat szerezni és vizet tölteni magamnak.Miután végeztem,a szobámba indultam.Visszafeküdtem,és tovább fetrengtem.
Úgy kettő fele aludhattam el,pontosan nem tudom.Az élet iróniája,hogy pont Vele álmodtam...
Találkoztunk...Teljesen váratlanul ért,és szerintem Ő sem tudta.Komoran nézett rám,és nem tudom,miért.Én eleinte mosolyogtam Rá,de végül nekem is lehervadt a mosoly az arcomról.Kérdeztem Tőle,mi baja...nem válaszolt,csak nézett tovább.Aztán elfordult tőlem,és eltűnt a homályban.
Tízkor ébredtem fel...Letört voltam,hogy így álmodtam Vele.Ilyen az én formám...valahogy mindig a dolgok szarabbik oldalát fogom ki.
