Olvasd az igét :D :D :D Ez történt velem tegnap.És ez a cikkem az újságba.
"A héten ismét eljött hozzánk az Animal Cannibals két tagja, Ricsi és Qka. Viszont most kicsit máshogy zajlott a találkozás… Az interjúk és filmezés helyett a média csoport mást gondolt ki erre az alkalomra – egy barátságos mérkőzést.
„Sírva fogtok hazamenni” felkiáltással tűntek fel a színen a rapperek, mit sem sejtve még sanyarú sorsukról. Elsőként megkérdeztük tőlük, le tudnak-e nyomni egy 14 évest szkanderban. Ők magabiztos képpel rávágták az igent, pedig sejthették volna, hogy valami bunda van a dologban. Marci közeledtével az a bizonyos mosoly kezdett lehervadni az arcukról, miközben személyit kértek a fiútól. Itt már látszott rajtuk, hogy kissé meginogtak a véleményüket illetően.
Aztán mégis csak mi vesztettünk.
A banánevés volt a soron, a szabályok egyszerűek voltak: kéz nélkül kellett „bepuszilni” (Iván szavaival élve) a gyümölcsöt. Gyorsaságban vendégeink nyertek, viszont egyértelműen stílusosabbak voltak a PT-sek. Például csak mi voltunk képesek lefejelni a banánt a cél érdekében.
Miután már másodszorra kaptuk csaláson őket (azaz igazából ők nyertek volna, de azért az mégsem járja), kezdték feladni a győzelmet. Persze ezt látva megegyeztünk egy döntetlenben, és így lelket öntve beléjük, a trambulinokhoz tereltük őket.
Bemutattuk nekik a feladatot (1 – 2 percig csak a talpuk és a hátuk érhetett le), ahol mi elég magasra raktuk a mércét. Az előbb említett dolgokból 33-at sikerült csinálni, megállás nélkül. Még mielőtt bármit is tehettek volna, megszavaztuk, melyikük másszon föl elsőként. Qkára szavaztak többen, így hát ő kezdett. Egy igen érdekes mozdulatsorral igyekezett eleget tenni a követelménynek, ami nagyjából annyiból állt, hogy leült, és előre-hátra hintázva hol a lába, hol a háta érte a trambulint. Mivel ezt nem számoltuk bele neki, a legvégén sikerült egyetlen egy normális hátraugrást produkálnia. Ricsi sem volt ügyesebb, de neki azért összejött úgy tíz épkézláb pont.
Következett a futás. Ismét sportszerűek voltunk, és kettő ellen öt embert állítottunk be. Sikeresen nyertünk is, csodák csodájára (azt már csak zárójelben említem meg, hogy a kannibálok el sem tudtak indulni, mivel négyen lefogták őket).
Gyönyörű kannibál-álarcot pingáltak maguknak egy dobozból, és bár a mienk „jobban” nézett ki, ismét maradtunk a döntetlenben.
A délután fénypontja mégis a beöltözés volt. Még a két férfi is meghatódott, hogy ennyire szeretjük a Takarítónő című számukat. Érdekesebbnél érdekesebb ruhák és lufiformák kerültek elő, nem beszélve arról, hogy azokat hol helyezték el. Mindenesetre…nagyon vonzóak voltak a végére."
