HTML

A blogról

Miről másról szólhatna egy blog, mint rólam? Főleg, ha én írom. Najó, ez azért részben nem igaz, mert van, amikor másokat is megemlítek benne. De a lényeg a lényeg - Unalmas mindennapok, átlagos szenvedések, esetleges őrült eszmefejtegetések tömkelegét találod itt. Leginkább barátaimnak írom, de felőlem bárki elolvashatja. Nézelődj csak nyugodtan a sok lim-lom közt, hátha találsz kedvedre valót.

Kommentek

  • 69Roy69: Már csak te hiányzol a képről, amint a réten vígan ugrándozol az uzsonnás dobozoddal. :D (2010.09.11. 15:46) 153 - Új élet
  • kaiii: úgyvan! :( (2010.04.18. 21:56) 150 - Komplexus
  • kaiii: természetesen el sem tudom képzelni. kezd túl csöpögőssé válni a blogom. (2010.02.06. 00:09) 146 - Depresszív blogposzt
  • Alvó Nap: miért? pedig ez egy olyan szép vers :D tegnap vettük ^^ (2010.01.23. 14:36) Tücsökzene
  • kaiii: Nyjajj (L) Hiába, akárhogy is próbálkozok, csak első tudok lenni... ;D Megint vénebb lettél egy évvel, te fasz! (L) És hamarosan én is... remélem... (2009.12.12. 22:53) 139 - Dolce

Utolsó tíz

Tizenhatodik - Az élet szarul jó

2007.09.07. 18:40 :: kaiii

Tényleg hülye az egész világ,kész.

Amióta elkezdődött a suli,folyamatosan zuhog az eső,és hideg van.Nekem mondjuk a hideggel nincs is annyira gondom,mert imádok rétegesen öltözködni,na de azért...
Talán így akarja részvétét nyilvánítani az időjárás a suli miatt? :D Höhöh...

Pár napja elhatároztam,hogy mivel engem csak depressziós és önsajnáló emberek vesznek körbe (elnézést...nem sértés,tény),ezért én azértis boldog leszek,és örülni fogok az életnek! :D Hát,eddig ment is...
De arra jöttem rá,hogy minél eltökéltebb az ember,a világ annál inkább próbálja tönkrebaszni az egész életét,csak hogy érztesse vele,hogy "igen,hiába erőlködsz,nem rajtad múlik".

Ma megint fél hétkor keltem fel,de engem nem zavart,bár azt sajnáltam,hogy nem gondolkozhattam tovább.Félálomban ugyanis a legjobb,mivel szinte valósággá válik,amit elképzelsz...és olyan jó érzés,ha már az életben nem történik meg velem.
Egyébként ma végre szépet álmodtam...eddig mindig véres csonkításokat láttam álmaimban,és menekülnöm kellett ezek elől az alakok elől...kissé morbid,és nem is tudom,miért álmodtam ilyeneket.
De ma más volt...
Külföldön voltam,talán osztálykiránduláson.Egy székben ültem pár barátnőmmel (nem emlékeszem,kik voltak),és természetesen azokat a pasikat mustráltuk,akik előttünk álltak.Érdekes módon semmilyen környezet nem volt,mintha csak az alakokat rajzolnám meg,a háttérhez meg nem lenne kedvem...Az egyik,egy magas,hosszú barna hajú és barna szemű fiú,odalépett hozzám,és megkérdezte,nincs-e kedvem menni a ma esti bulijára.Én persze igent mondtam,de közben úgy rémlett,mintha már valami dolgom lett volna aznap.Később rájöttem,hogy Anita bulija volt aznap,nem tudtam,melyikre menjek.Végül a pasi bulijába mentem (me mé ne xD).Már a buli előtt odamentem a házukhoz,de mivel csak angolul tudtunk egymással kommunikálni,elég vérizzadósan ment a csevely.Kaptam tőle egy érdekes,fehér mécsest,aminek két része volt.Egész nap azt szorongattam a kezemben,és közben "haza" is mentem valahogy.Kiderült,hogy elmarad a fiú bulija,mert valami közbeszólt,de nem értettem meg,hogy mi.A következő nap viszont már ténylegesen hazament az egész csoportom,ezért másnap is meglátogattam őt.Akkor is vittem magammal a mécsest,és odaadtam neki az egyik felét,emlékként...tudtam,hogy soha többé nem fogjuk látni egymást.Ismét elkezdett beszélni angolul,aztán valahogy hirtelen átváltott magyarba.Mondta,hogy azért hiányozni fogok neki,meg ilyesmik,aztán megcsókolt,és felébresztett az a hülye telefon :C
Úgyhogy felkeltem,gyorsan beslisszantam a fürdőszobába,mert nem volt kedvem a tesóm barátai előtt (már megint) pizsamában,kócosan és kómásan mutatkozni.Szerencsére mikor kifele cammogtam,már nem voltak ott... :D Köztudott,hogy a kezem általában jéghideg,és amikor öltöztem,ismét tapasztalhattam.Még mindig félkómásan,hozzáért a kezem a combomhoz...hát én azt hittem,ott halok meg.Hogy lehet egy kéz ENNYIRE hideg?!
Aztán fél nyolckor kiléptem az ajtón,és tudtam,hogy le fogom késni a hévet.Mert miért ne késném?Jóslatom beigazolódott,az orrom előtt húzott el az a zöld szar.Kénytelen voltam futni,pedig azt rühellek a legjobban ilyenkor.Aztán végül sikerült elérnem a hévet,és zihálva megálltam az ajtóban,mert egy másik vagonba szoktam lenni,és Anita is oda száll föl.Nincs kedvem részletezni,hogy jutottam ki az örsig,mindenesetre innentől kezde egész simán ment a dolog.Aztán ott elkezdett esni,és én megint eláztam.
De a kedvemet nem lehetett elrontani,nem ám!Örültem,hogy péntek van.
Aztán a suliban kezdésképp másztam két emeletet a rajzteremig.Már akkor azt hittem,hogy ott halok meg,de közben siralmas is volt,hogy két emeletet nem bírok megmászni anélkül,hogy ne fulladjak meg...emellé még kéne az aszthmám is,és megdöglök.
Én továbbra is vidám voltam,örültem az osztálytársaimnak,és a mosolyt az arcomról tesiig le sem lehetett lohasztani,de akkor is csak az óra alatt szünetelt a folyamatos vigyorgás.
Bioszórán el voltam foglalva a gondolataimmal,meg a Deidara-imádatommal,úgyhogy az az óra is gyorsan eltelt.
Igen ám,de föcin elfogyott a firkafüzetemből a lap! :D Úgyhogy kénytelen voltam figyelni...a föcinél nincs is szarabb tantárgy.De nembaj,legalább tudni fogom az anyagot.
Aztán hazaindultam,bár mostmár kisebb mosollyal,mint eddig.Végre vége a sulinak,kezdődik az igazi péntek!
Felültem a hévre,ami szinte üres volt.Két másodperc múlva arra eszméltem,hogy mellettem még hárman ülnek,és én meg alig férek el."Basszátok meg,hogy pont engem kellett kiszúrnotok",mormogtam magamnak,kikászálódtam a helyemről,és átszálltam az első vagonba,ahol ülő hely már nem volt,viszont egy tök jó kis állóhelyet találtam magamnak.
Aztán hazaértem.
Nem volt itthon senki,ez ilyenkor egyet jelentett a megváltással.Élvezettel leültem tévézni (mert rájöttem,hogy én csak akkor szeretek,ha egyedül vagyok a házban),de egy óra múlva megjelent apám,így odamásztam a géphez.
Aztán megjött nagyanyám is.
Kimentünk kajálni sárgadinnyét (aminek mellesleg fűíze volt),és ahogy meglátott apám,anyám és nagyanyám,egyszerre elkezdtek bombázni sértőbbnél sértőbb mondatokkal a hajamat illetően.Ezzel meg már a faszom kivolt,mivel akárhányszor meglát például anyám,az biztos,hogy a hajamról kezd el beszélni,hogy milyen szar.

Szal innentől kezde én úgy döntöttem,hogy az élet nyert,én feladom a pozitív életet,és visszasüppedek a jól megszokott 30%-os létfenntartáshoz.Sokkal egyszerűbb,és nem szakad bele az ember.

Miért van az,hogy ha én elhatározok valamit,abba biztos,hogy belebukok?

2 komment

Címkék: suli szerelem pest

A bejegyzés trackback címe:

https://kaiii.blog.hu/api/trackback/id/tr70159826

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

banya · http://www.banyaicucc.blog.hu 2007.09.08. 20:51:21

Na szia, megint én...az előző bejegyzésnél teljesen lezuhantam a mélypontra, mer totál magamra ismertem, de aztán elolvastam ezt...
Tudod én nagyon szeretem, hogy ilyen pozitív vagy, és ne hidd, h az emberek nem veszik észre...
Én becsülöm, hogy megpróbálsz pozitív maradni annak ellenére, hogy szar az éélet egy \"kicsit\", és őszíntén kimondod a gondolataidat...és egyébként csak azér írtam ki a vasas dolgot sook helyre-megjegyzem már kitöröltem a blogomból- mert eltanultam anyámtól, h a fájdalmat ha kimondod meg ilyenek akkor enyhül és nem érzi súlyosnak, még akkor sem, ha van mikor amiatt mindjárt megfullad, összeesik... :)
Szóval köszi, hogy írsz, és el fogom olvasni ha lesz időm és memóriám...talán nem is azér vagyok fáradt mer vérszegény vok, hanem mer nem alszom eleget...
Köszönöm...

kaiii 2007.09.08. 21:55:23

szija!én igazából nem tudom,miért írtam le azt mind az előző bejegyzésben...már nagyon piszkált,hónapok óta,és egyszerűen nem tudtam magamban tartani.senki felé sem irányult konkrétan,csak egyszerűen felidéztem azokat a dolgokat,amik ilyen ügyben idegesítettek ^^" bár tudom,hogy egy nagyon erős vélemény volt,de senkit sem akartam megbántani vele...így téged sem.
és köszönöm a szép szavakat,ha már tőlem nem kaptál olyanokat -_-" igyekszem kitűnni a tömegből,de leginkább a barátaimért csinálom,hogy ők is boldogok lehessenek...mert szerintem azt a legszebb látni,hogy valaki miattad lett boldog... ^^
ahogy most mondod ezt a fájdalomkimondást,ebben tényleg lehet valami...úgy érzem,túl gyorsan ítéltem meg ezt a dolgot :S mindenesetre én nem nagyon használom ezt a módszert :D maximum akkor,amikor már felrobbanok... xD
süti beállítások módosítása