Tényleg hülye az egész világ,kész.

Amióta elkezdődött a suli,folyamatosan zuhog az eső,és hideg van.Nekem mondjuk a hideggel nincs is annyira gondom,mert imádok rétegesen öltözködni,na de azért...
Talán így akarja részvétét nyilvánítani az időjárás a suli miatt? :D Höhöh...

Pár napja elhatároztam,hogy mivel engem csak depressziós és önsajnáló emberek vesznek körbe (elnézést...nem sértés,tény),ezért én azértis boldog leszek,és örülni fogok az életnek! :D Hát,eddig ment is...
De arra jöttem rá,hogy minél eltökéltebb az ember,a világ annál inkább próbálja tönkrebaszni az egész életét,csak hogy érztesse vele,hogy "igen,hiába erőlködsz,nem rajtad múlik".

Ma megint fél hétkor keltem fel,de engem nem zavart,bár azt sajnáltam,hogy nem gondolkozhattam tovább.Félálomban ugyanis a legjobb,mivel szinte valósággá válik,amit elképzelsz...és olyan jó érzés,ha már az életben nem történik meg velem.
Egyébként ma végre szépet álmodtam...eddig mindig véres csonkításokat láttam álmaimban,és menekülnöm kellett ezek elől az alakok elől...kissé morbid,és nem is tudom,miért álmodtam ilyeneket.
De ma más volt...
Úgyhogy felkeltem,gyorsan beslisszantam a fürdőszobába,mert nem volt kedvem a tesóm barátai előtt (már megint) pizsamában,kócosan és kómásan mutatkozni.Szerencsére mikor kifele cammogtam,már nem voltak ott... :D Köztudott,hogy a kezem általában jéghideg,és amikor öltöztem,ismét tapasztalhattam.Még mindig félkómásan,hozzáért a kezem a combomhoz...hát én azt hittem,ott halok meg.Hogy lehet egy kéz ENNYIRE hideg?!
Aztán fél nyolckor kiléptem az ajtón,és tudtam,hogy le fogom késni a hévet.Mert miért ne késném?Jóslatom beigazolódott,az orrom előtt húzott el az a zöld szar.Kénytelen voltam futni,pedig azt rühellek a legjobban ilyenkor.Aztán végül sikerült elérnem a hévet,és zihálva megálltam az ajtóban,mert egy másik vagonba szoktam lenni,és Anita is oda száll föl.Nincs kedvem részletezni,hogy jutottam ki az örsig,mindenesetre innentől kezde egész simán ment a dolog.Aztán ott elkezdett esni,és én megint eláztam.
De a kedvemet nem lehetett elrontani,nem ám!Örültem,hogy péntek van.
Aztán a suliban kezdésképp másztam két emeletet a rajzteremig.Már akkor azt hittem,hogy ott halok meg,de közben siralmas is volt,hogy két emeletet nem bírok megmászni anélkül,hogy ne fulladjak meg...emellé még kéne az aszthmám is,és megdöglök.
Én továbbra is vidám voltam,örültem az osztálytársaimnak,és a mosolyt az arcomról tesiig le sem lehetett lohasztani,de akkor is csak az óra alatt szünetelt a folyamatos vigyorgás.
Bioszórán el voltam foglalva a gondolataimmal,meg a Deidara-imádatommal,úgyhogy az az óra is gyorsan eltelt.
Igen ám,de föcin elfogyott a firkafüzetemből a lap! :D Úgyhogy kénytelen voltam figyelni...a föcinél nincs is szarabb tantárgy.De nembaj,legalább tudni fogom az anyagot.
Aztán hazaindultam,bár mostmár kisebb mosollyal,mint eddig.Végre vége a sulinak,kezdődik az igazi péntek!
Felültem a hévre,ami szinte üres volt.Két másodperc múlva arra eszméltem,hogy mellettem még hárman ülnek,és én meg alig férek el."Basszátok meg,hogy pont engem kellett kiszúrnotok",mormogtam magamnak,kikászálódtam a helyemről,és átszálltam az első vagonba,ahol ülő hely már nem volt,viszont egy tök jó kis állóhelyet találtam magamnak.
Aztán hazaértem.
Nem volt itthon senki,ez ilyenkor egyet jelentett a megváltással.Élvezettel leültem tévézni (mert rájöttem,hogy én csak akkor szeretek,ha egyedül vagyok a házban),de egy óra múlva megjelent apám,így odamásztam a géphez.
Aztán megjött nagyanyám is.
Kimentünk kajálni sárgadinnyét (aminek mellesleg fűíze volt),és ahogy meglátott apám,anyám és nagyanyám,egyszerre elkezdtek bombázni sértőbbnél sértőbb mondatokkal a hajamat illetően.Ezzel meg már a faszom kivolt,mivel akárhányszor meglát például anyám,az biztos,hogy a hajamról kezd el beszélni,hogy milyen szar.

Szal innentől kezde én úgy döntöttem,hogy az élet nyert,én feladom a pozitív életet,és visszasüppedek a jól megszokott 30%-os létfenntartáshoz.Sokkal egyszerűbb,és nem szakad bele az ember.

Miért van az,hogy ha én elhatározok valamit,abba biztos,hogy belebukok?