Szeretnék ismét elődobni egy polgárpukkasztó hülyeséget,vagy egy könnyfakasztóan szomorú történetet,de nincs hangulatom hozzá.
És akkor most miért is kezdtem bele ebbe az egészbe? :D
Igazából csak írni akartam.Csak írni,tök mindegy,hogy miről,tök mindegy,hogy hogyan,csak írjak.Na erre varjunk gombot.
Jah,még mielőtt elfelejteném:
Kedves Májki barátom aszondta,hogy reklámozzam a blogját ott,ahol tudom,így itt is reklámozom.
Ingyé reklám!
Remélem ezzel eleget tettem a kérésednek,Májkikám.
Visszatérve a mély lelkizésemhez...továbbra sem tudom,hogy miről írjak.
Áááááhh.Kellett nekem más blogját elolvasni,teljesen leszívta a gondolataimat :'D
Hát jó,akkor nekikezdek valaminek.
Mivel a szünetben ugyebár az egész családom betegen döglött itthon,és nem mentünk vendégségbe,hozzánk sem jöttek (pedig az influenza olyan jó),így ez a vendégjárás eltolódott későbbre.Akkor még örültem neki,mert hát ki ne örülne pár plusz nap henyélésnek?Ki is használtam a dolgot,és intenzíven csináltam a semmit.Ma viszont már kevésbé voltam boldog,mikor anyám hajnalban (izé,11-kor) harci lázban égve mindenkit felvert,akit csak ért.
Igen,ma mentünk el az ősökhöz.
Egy idő után úgy döntöttem,hogy azért már mégis fel kéne kelni,mert éhenhalok,így délben már meg is reggeliztem.Aztán természetesen a gép előtt kötöttem ki.Hát hol máshol?
Nagyjából egy óra múlva anyám tudatta velem,hogy ismét sikeresen betáblázta a hétvégémet minden széppel és jóval.Komolyan...nem hiszem el,hogy mi annyira híresek és népszerűek lennénk,hogy minden hétre jut egy ismerős.Bár lehet,hogy ez csak a személyemből áradó bájnak köszönhető.Na,hol is tartottunk?
Egy óra múlva már kellemesen vacogva a kocsinkban az egyik fogalmam-sincs-milyen-rokonomhoz tartottunk.Nekem kissé kellemetlen volt az utazás,mivel olyan nagy és tágas autónk van,hogy ha hátra ülök,akkor pont az előttem ülő hátába nyomom a térdeimet.De hát ez van,menjen előrébb,ha kényelmetlen neki.Nekem az,csak azért.
Aztán megérkeztünk.A sok puszi és "jajjsziasztokboldogújévet" után végre levehettem magamról a kabátot,és kényelmesen helyet foglalhattam a kanapén.Aztán tesóm elém ült,így kénytelen voltam megszakítani a szoros kapcsolatot a fotellal.
Egy idő után ismét elkezdett politizálni kedves családom,ami engem csak annyiban érintett,hogy ismét elgondolkoztam,hogy melyik országba megyek majd élni.Mivel Magyarországon lófaszt sem fogok elérni.Aztán azon töprengtem,hogy mennyire is hiányoznának a barátaim,ha elmennék innen.Elképzeltem azt a szituációt,amikor már sok-sok éve külföldön élek,és hazajövök találkozni velük...A végén annyira beleéltem magamat a dologba,hogy majdnem megkönnyeztem szörnyű sorsomat ott és azonnal.De szerencsére időben észbe kaptam,és sikeresen átvészeltem a szerepemet.
Olyan szörnyű belegondolni,hogy már csak 2 év,és érettségizek.Abba még szörnyűbb,hogy innentől már csak nehezebb lesz.Bár a mostani teljesíményemnél gyatrább nem nagyon lehetne...Szóval jövőre már tanulni is fogok.Kénytelen vagyok,különben nemhogy külföldön,de még itthon se fogok egyetemre menni.
Ezek után az elszánt szavak után úgy érzem,elfáradtam.Le kell pihennem,azt hiszem.
