Holnap már suli.
Persze nézhetném úgy is,hogy van,aki már szerda óta jár,és milyen jó is nekem...de holnap akkor is mennem kell,akárhogy is tekergetem a nyakát.
Nem akarok.
Nem akarok,mert még nem szedtem eléggé össze magamat a tanuláshoz,és el fogom baszni az egész évemet.Továbbra is érdekes lesz,hogy én hogy fogok négyes átlagon fölül teljesíteni.És egyre távolibbnak tűnik ez az álom,márpedig ha nem sikerül,fehér zsebkendővel integethetek a gépemnek.
Bár igaz,hogy általában azért nem tanulok,mert leülök gépezni.Most is csak a házik felét csináltam meg,mert nem volt kedvem hozzájuk,olasz házihoz hozzá sem fogtam,mert érteni se értettem...
Nem lesz ez így jó.
Nem,bizony.
Na most,hogy ezt így kitárgyaltam magamban,átevezhetünk más vizekre.
Elmehet a március a jó büdös francba,hogy két nappal április előtt hajlandó csak tavaszhoz illő hőmérsékletet produkálni.Hát milyen dolog ez?!
Nem tudom,mi van velem,de nagyjából három hete mintha tovább fordult volna egy kerék a fejemben.
Gyűlölök emberek közé menni,amikor utazok,alig várom,hogy végre odaérjek a helyszínre.Ha pedig velem egykorú,ismeretlen emberekről van szó,akkor még inkább.Az önbizalmam valamelyik szekrényem aljában hever,ha nem vesztettem még el.
Bárki idegen rámnéz,én rögtön idegesen arrébb állok,csakhogy felszívódhassak a környékről.Bár tisztában vagyok vele,hogy valószínűleg nem mindenki azért bámul hosszabb ideig,mert annyira gáz vagyok,de egyszerűen nem tudom elviselni,ahogy néznek.Szinte hallom,hogy mit mondanak,mikor odahajolnak a barátjukhoz/barátnőjükhöz,és azok is felém fordulnak.Egyszerűen borzasztó,és egyben nevetséges is,hogy így viselkedem.
Azt hittem,hogy ha elmegyek fodrászhoz,és megint bemelírozom a hajamat,végre megint normális leszek.Nekem már ez sem tetszik,pedig pont ugyanolyan,mint az előző volt.
Egyáltalán nem vagyok megelégedve magammal,és nem tudok segíteni magamon,pedig már két hete tényleg próbálkozom.
Ez nem önsajnálás,egyszerűen kétségbe vagyok esve.És nem tudom,mit csináljak azért,hogy az önbizalmam elérje legalább azt a minimális szintet,ahol eddig volt.
A barátaimmal jól érzem magamat.De amint egyedül maradok,rögtön rámtör ez az agyrém.
Be akarom fejezni ezt a bejegyzést,de nem tudom,mivel tehetném.Úgyhogy maradjunk annyiban,hogy itt most vége szakad.