Bezzeg amikor ÉN tudok netezni,akkor mindenki elmegy nyaralni. Hogy nem szégyellitek magatokat,azonnal gyertek vissza! D: Kezdem halálra unni magamat,pedig még csak kedd van...

Na jó,berakom a mai cikkemet. Meg a tegnapit is. xDD

Ezt írtam hétfőn:

Hogy miért jöttem vissza a médiához? Nos, ennek elég sok oka van, azonban a legtöbb még saját magamban sem fogalmazódott meg. De igyekszem összeszedni a legnyomósabb indokokat.

Először is azért, mert a PT-ben vagyok. Ez egy olyan hely, ami sehol máshol nem létezik. Itt most a hangulatra, a társaságra, és minden egyébre gondolok. Bármikor eljövök ide, olyan, mintha egy másik világba csöppennék, ahol érzem, hogy tényleg számítok, és érzem, hogy élek. Na de nem is ragozom tovább ezt a dolgot, hisz ti is tudjátok, miről beszélek.

Másodszor azért, mert ha már egyszer a táborban vagyok, nem fogom kihagyni. Minden szekciónak megvan a maga hangulata és sajátossága, amiért lehet szeretni illetve utálni, ez mindenki saját ízlésétől függ. Én ezzel úgy vagyok, hogy egy hétig minden szak élvezhetőnek mondható. Azért csak mondható, mert mégis csak nyár van, és tanulnunk kell. Ez rendellenes. Viszont elvileg hasznos. Csiszolgatod a nyelvtudásodat, fejleszted a kreativitásodat, vagy csak egyszerűen kipróbálsz valami újat. Szóval használod a fejedet, még akkor is, ha csak egy labdát fejelgetsz, és ez jó, mert az iskolát már úgy kezded, hogy valamennyire már ráálltál a tanulásra és (jobbik esetben) az időben kelésre is. Visszatérve A Médiára. Azért szeretek ide jönni, mert egyrészt szeretek írni, másrészt pedig mert máshol nem nagyon tudok újságírással foglalkozni. Ezen kívül van egy kellemes társaság is, ami szintén jó. Vannak újak, vannak régiek. Zsibi jó fej, ami mondjuk nem túl nagy mérvadó, mivel az összes többi tanár is az a táborban, de ezt is meg kellett jegyeznem, nehogy valaki ne tudja. Természetesen itt is vannak kevésbé kellemes tényezők, de hát hol nincsenek? Ilyen az élet.

Harmadszor azért, mert van újságunk. Ismert, olvasott újságunk, és érdekli az embereket. Elvileg naponta jelenik meg, gyakorlatilag akkor, amikor jó a nyomtató. De nem is ez a lényeg, hanem az, hogy tudom, hogy az, amit írok, el fog jutni az emberekhez, és valószínűleg el is fogják olvasni.

Azt hiszem, ez a három legnyomósabb indok, amiért idén is végül visszatértem ide. Jövőre sem lesz másképp, de addig még van egy kis időnk.

Ezt pedig ma:

A PT egy nagyon jó tábor. Jó a közösség, általában érdekesek a programok, optimális a szállás, és még sorolhatnám, hogy mennyi minden nagyszerű van benne. De én most azt veszem figyelembe, ami borzalmas, kibírhatatlan, eltűrhetetlen, amitől az ember falra tudna mászni. Bemutatom az öt legidegesítőbb dolgot, ami az én életembe keserűséget hoz a tábor alatt.

Az ébresztő. Nem tudom, ki szeret korán kelni. Én egyszerűen utálok. Az igaz, hogy fél kilenckor kezdődik az első óra, de hétkor van az ébresztő. Én általában fél nyolckor kelek fel, mivel nem látom értelmét másfél órával hamarabb felkelni, de abban a fél órában már nem tudok visszaaludni. Na meg persze, előtte még el kell játszanom, hogy igen, én hétkor fel fogok kelni, és mikor már csukódik az ajtó, csak akkor dőlhetek vissza. Borzalmas.

Az ebéd. Részemről óriási nagy piros pont, hogy már nem kell fél órát a döglesztő napsütésben vánszorogni egy Zs-kategóriás ebédért, de az étel színvonala még most is néha kezdi feszegetni a régi menza minőségét. Legalábbis szerintem.

A szagelszívó. Igen, a szagelszívó. Eredeti funkciója tudtommal az lenne, hogy a nem oda illő szagokat elszívja (már csak a nevéből adódóan is), ehelyett legtöbbször csak még büdösebbet csinál. Ezen kívül szerintem a hangja is elég idegesítő. Nem túl kellemes hallgatni délutánonként vagy esténként, mikor épp pihenni szeretne az ember.

A kajatilalom. Én megértem, hogy miért nem lehet semmit kivinni a hangár területéről, de néha eléggé bosszantó. Egy-egy almába vagy fagyiba még senki sem halna bele…

A takarodó. Az még hagyján, hogy tízkor mindenkit bezavarnak a szobájába, ezt még túl tudom élni valahogy. Viszont az már eléggé idegesít, amikor például épp írok vagy egyéb tevékenységet folytatok az asztalomon, és a tanár vagy a mókus, aki épp betéved hozzánk, lekapcsolja a nagylámpát. Valaki szokott a folyosón aludni? Mert ha nem, nem értem, miért ilyen fontos.

Nos, ez volt az én toplistám. Remélem, más érzéseit is sikerült megszólaltatnom a cikkben.

És most mennem kell. :D