KaiBlog

Nóri kissé morcosan bandukolt a hév felé. Mindenfelé emberek nyüzsögtek, és rohadt meleg is volt. Nóri nem szereti a meleget.
A hév felé menetelt, ami pár percen belül indult is volna. Pont volt annyi ideje, hogy kicsit hátrébb szálljon fel. Átverekedte magát a szembe haladó tömeggel (nyilván akkor szálltak le az épp érkező hévről) majd úgy nagyjából az ötödik vagonba felszállt.
Az első kellemetlen tényező, amit érzékelt, hogy bent még melegebb van. A második pedig az, hogy büdös is. Nekitámaszkodott az ajtónak, majd elhúzott szájjal körülnézett. Ahá - pillantotta meg az első ülésnél a csövest - szóval megint jó helyet sikerült választania. Bár az igazat megvallva pont ilyen alkoholtól bűzös vagonra vágyott eddig.
Már kezdett megnyugodni, ámde ennyivel sosem sikerül megúsznia.
Ugyanis egy ajtóval arrébb egy (jobban mondva kettő) vízilóhoz hasonlatos házaspár ült terpeszkedett, és mellettük egy babakocsiban édes, csöpp fiacskájuk volt. A gond akkor kezdődött, mikor az az ennivaló gyermek torka szakadtából ordítani nem kezdett.
Nem fájdalomból, nem azért, mert bömbölni volt kedve. Egyszerűen unatkozott, és így vezette le a fölös energiáit.
Nóri arca megrándult, és tekintetével azonnal meggyilkolta a visítozó kölyköt. De azt igazából nem nagyon hatotta meg, vonyított tovább vígan. Ilyen nincs, mindjárt meghalok - Gondolta Nóri, és merev arcizmokkal kibámult az ablakon.
A hév elindult, lassan döcöggetett az első megálló felé. Aztán a második felé, ahol is felszállt egy fiú, megállva az út közepén.
-Nekem csak a találmányom kell!- Kezdte el fennhangon. -Nekem csak az kell, amit elvettek tőlem!
Nóri megütközve pillantott a srác felé.
-Anyám is két hétig bezárt, engem, de nem téríthet el a célomtól!- Mondta tovább az, teljes meggyőződéssel. Nóri kis híján beleverte a fejét az ablakba, és meghányta-vetette az ötletet, letépje-e a saját arcát.
A fiú még mondta egy ideig, majd, mivel senki sem tulajdonított neki nagyobb jelentőséget, leült, majd kotorászni kezdett a táskájában.
Az utolsó előtti megállónál, mikor már Nóri azt hitte, rosszabb már nem lehet, felszállt vagy tíz nagyon-menő-csávó, és persze mellé kellett állniuk. Nóri tekintete méginkább elsötétült, majd a következő megállónál gyorsan leszállt a hévről.
És maga előtt megpillantotta a találmányos-srácot.
Az élet nagyszerű.