Ez a hét valóban átkozott volt.
Öt nap múlva vizsgázom. Ami azt illeti, az írásbeli tökéletesen egyre megy, nem tudom, mennyire fogok jó eredményt produkálni. A szüleim teljesen abban a hitben vannak, hogy kisujjból fogom kirázni. Remélem, nem fogok csalódást okozni nekik. Mindenesetre nem érzem magamat túl magabiztosnak.
Napjaim nagy része ezzel is telik - mármint a lelkiismeretem arrébb tolásával, és alig csinálok valamit. De hát, ez én vagyok.
Hát ez a nyár elég gyorsan eltelt. Rajzból nem néztem át semmit. Szabó ki fog belezni. De mindegy, jelenleg jobban foglalkoztat például a tanulás vagy az írás.
Nem tudom, várjam-e a sulit. Ilyenkor, nyáron sokkal nyugodtabb az életem, nem kell korán kelnem, akkor alkotok, amikor akarok... Nem tudom, hogy fogok visszaszokni az 5:40-hez.
Erről jut eszembe, ki kell írnom az idei kötelezőimet. Meg el is kéne kezdeni olvasni az elsőt.
Hurrá. Még szerencse, hogy a Darren Shant pár napja sikeresen kivégeztem.
