HTML

A blogról

Miről másról szólhatna egy blog, mint rólam? Főleg, ha én írom. Najó, ez azért részben nem igaz, mert van, amikor másokat is megemlítek benne. De a lényeg a lényeg - Unalmas mindennapok, átlagos szenvedések, esetleges őrült eszmefejtegetések tömkelegét találod itt. Leginkább barátaimnak írom, de felőlem bárki elolvashatja. Nézelődj csak nyugodtan a sok lim-lom közt, hátha találsz kedvedre valót.

Kommentek

  • 69Roy69: Már csak te hiányzol a képről, amint a réten vígan ugrándozol az uzsonnás dobozoddal. :D (2010.09.11. 15:46) 153 - Új élet
  • kaiii: úgyvan! :( (2010.04.18. 21:56) 150 - Komplexus
  • kaiii: természetesen el sem tudom képzelni. kezd túl csöpögőssé válni a blogom. (2010.02.06. 00:09) 146 - Depresszív blogposzt
  • Alvó Nap: miért? pedig ez egy olyan szép vers :D tegnap vettük ^^ (2010.01.23. 14:36) Tücsökzene
  • kaiii: Nyjajj (L) Hiába, akárhogy is próbálkozok, csak első tudok lenni... ;D Megint vénebb lettél egy évvel, te fasz! (L) És hamarosan én is... remélem... (2009.12.12. 22:53) 139 - Dolce

Utolsó tíz

Huszonnyolcadik - Egy egyszerű álom

2007.12.27. 14:42 :: kaiii

Valami ismeretlen célból vezérelve úgy gondoltam,hogy felrakom.Mert miért is ne?
Ez a mai álmom volt.Íme.

Lassan esteledni kezdett,bár ez jelenleg nem nagyon számított. Egy lány magányosan támaszkodott neki a korlátnak,miközben rövid,ezüst haját fáradtan fújta a szél. Elgondolkozva bámulta a fodrozódó vizet,és az épp lemenni készülő Napot. Idővel aztán visszaballagott a hajóba,ahol (rajta kívül) mindenki jól szórakozott. Ott voltak osztálytársai is,csak épp az a pár ember nem,aki számított valamennyit is neki. Csöndben besétált a középső kis szobába. Épp filmet néztek az ott ülők,természetesen horrort,mint minden buli alkalmával. A lány is leült közéjük,abban reménykedve,hogy most végre megbírja nézni. Pár perc után azonban ismét elfogta a rosszullét a látványtól,így hát inkább otthagyta őket. Csatlakozott pár lányhoz,akik épp nagyban stírölték a pasifelhozatalt. A különc lánynak nem volt valami nagy élmény,mivel egyik sem volt számára érdekes. Egyetlenre mondhatta nagyvonalúan azt,hogy nem olyan ronda. Unottan ücsörgött tovább itt,néha-néha körbetekintve. Nagy kínkeservvel eltelt egy fél óra,és a lány már nagyon unt itt lenni. Még utoljára rápillantott arra a nem túl ronda fiúra,aki épp az egyik barátjával smárolt. Ennyi elég is volt neki,magába süllyedve elindult az egyik irányba. Belebotlott egy társaságba,akik vetkőző pókert játszottak. Egy barna bőrű fiú épp az egyik osztálytársáról húzta le a fölsőjét. Szinte harapni lehetett a levegőben lévő érzelmi fűtöttséget. Elhúzta a száját,szomorúan kilépett az erkélyre. A különbség csak az volt egy erkély és eközött,hogy ennek a bal oldali és szemben levő oldala fal volt. A berendezés egy szekrénysorból,egy tévéből és két nagy fotelből állt. Leroskadt az egyikre,és bámulni kezdte a tévét. Pár perc múlva rájött,hogy az be sincs kapcsolva. Egy szomorút sóhajtva hasra feküdt,összefonta két karját,és fejét ráhajtotta. Már épp kezdte volna elemészteni magát,mikor egy eddig nem látott barátja lépett be ide. Nem szólt semmit,csak leült a lány mögötti fotelra.

-Mi a baj?- szólalt meg végül a vörös hajú,megtörve a depressziós csöndet.

-Semmi...- motyogta halkan a másik,hátrapillantva.

-Nézz oda...- mutatott a tévé képernyőjére. -Mond el,mit látsz belőlem.

-Nem látok semmit.- suttogta amaz,elfordítva fejét.

-Be van csukva a szemed?- mozgolódni kezdett a fiú,de az ezüst hajú nem látta,mit csinál.

-Igen.- mormogta félálomban.

A vörös lassan felállt,és társához lépkedett. Leguggolt mellé,majd fejét felemelte,és nyaka köré fonta két kezét.

-Kérlek,ne szomorkodj...- suttogta fülébe,gyengéden végigsimítva haján. -Csak légy az,aki régen voltál...

A lány könnyes szemeit kinyitotta,elidőzött a másik tekintetében. Barátja lassan közelebb hajolt ajkaihoz,majd bizonytalanul egy csókot lehelt azokra. Pár perc múlva felállt,és elindult a fotelja felé.

-Ne hagyj itt...kérlek...- szorította meg csuklóját kétségbeesetten a lány,szomorú pillantásokat vetve rá. A fiú elmosolyodott,majd a mellette lévő helyre ült le. Az ezüst hajú odabújt hozzá,továbbra is sírva. Barátja nyugtatóan átölelte,majd letörölte könnyeit.


Én egy szóban foglalnám össze: szeretethiány. ;_;

1 komment

Címkék: álmodós mesélgetős

A bejegyzés trackback címe:

https://kaiii.blog.hu/api/trackback/id/tr40276347

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

banya · http://www.banyaicucc.blog.hu 2008.01.05. 18:39:21

Oooo...en megertelek... valamikor nem eleg a szimpla baratsag, raadasul az pocsek erzes tud lenni, mikor maganyosak vagyunk es baratnoink meg a pasijukrol beszelnek vidaman, es mi csak kinosan nevetunk, mintha ugyanugy orulnenk a dolognak, mikozben irigykedunk rajuk...
az almod xtem arad a kikozositettseg erzesetol, h nem talalod a helyed... es az, h mi/ha jol ertettem/ nem voltunk benne, csak azt mutatja, hogy meg mi sem tudnank ebben megvigasztalni, mert szamodra nem a jo szo lenne a vigasz, hanem maga a megfoghato tars, a szerelem viszonzott erzese...@legalabb lenne vki akiert rajongok, es nem gatolja meg semmi, hogy rajongjak erte@ ez olysmi... ha lenne egy izlesednek valo srac, aki singli es szemeznel vele, akkor az boldogsaggal toltene el...de mivel a suliban nem igen van olyan srac, aki nekunk is tetszik es nekik is bejonnenk... xoval erted...
süti beállítások módosítása