Höjj.
Utálom a szerdákat.
Most végeztem a házikkal, most még a házban kell futkosnom egy sort, hogy rend legyen, aztán meg is dögölhetek. Szóval én tényleg utálom a szerdákat.
Eszembe jutott egy történet. Csak az a baj, hogy kétlem, hogy le is fogom írni, mivel egy elég szomorú hangvételű dologról lenne szó, és én úgy csak ritkán tudok fogalmazni. De majd, egyszer, talán leírom. Majd ha végeztem az Álmatlan estékkel, amit lehet, nemsokára átnevezek. Most, hogy kezd kikerekedni a történet, nem passzol a cím igazán hozzá... mert igazság szerint teljesen más alaptörténettel kezdtem, de aztán a kettő összegyúródott. Ahhoz tök jó volt, de a mostanihoz... ehh. Egyelőre még nem tudom. Nem tudok jól címeket adni, ahogy összefoglalókat sem tudok írni.
Anyám az ágyamon ül, és olvas. Tökéletesen rálát a monitorra. Idegesít. Tudom, hogy nem olvas, hanem azt vizslatja, hogy mit csinálok. Bizony. Lebuktattalak, anya.
Na de visszatérve az eredeti témához: még mindig utálom a szerdákat.
