Itt a mai cikkem,höjj.
Szabadság. Egy fogalom, amit nehéz definiálni, vagy körülírni. De ez általában így szokott lenni az emberiség életében lévő legfontosabb dolgokkal. Nekem mégis ez a feladatom. Jobban mondva, a tábor szabadságát kell kielemeznem.
Nekem először akkor tűnt föl idén, hogy mennyire nagy teret hagytak a táborozóknak, mikor barátnőm egyik délután megjegyezte, hogy mennyire nyugodt a hangulat annak ellenére, hogy nincsenek kötött szabályok. És valóban. Akkor mész le enni, amikor szeretnél (maximum lemaradsz az ebédről vagy a vacsoráról), délutánonként is elég sok időd van arra, hogy kedved szerint ténykedj. Ilyenkor az egyik eset az, hogy kitör a káosz – egy igazi anarchikus légkört teremtve – a másik pedig az, hogy mindenki a legnormálisabb énjét hozza elő. Szerencsére itt az utóbbi lépett érvénybe. Természetesen vannak kirívó esetek is, de csak elenyésző számban. Végül is nyár van, elég kötöttség zúdul a nyakunkba év közben. Jó egy olyan helyen lenni néha, ahol nem érezzük azt egy kis délutáni heverészés közben, hogy „na, már megint csak vesztegetem az időmet”. Korlátozások persze itt is vannak, de szerintem teljesen optimális mértékben. A csapatprogramokon illik ott lenni, ébresztő, takarodó, délelőtti tanítás, és még sorolhatnám. Véleményem szerint azért ennyi szabály kell. Én mondjuk esténként egyébként sem hangoskodnék, de biztos, hogy sokan nem tudnának aludni, ha nem lenne takarodó. De ennyit erről.
Ismét csak azt tudom hangoztatni, hogy mindennek van jó és rossz oldala is. Egyes elvetemült táborozók, akik szeretik feszegetni még a leglazább határokat is, itt is biztos találnak olyat, amivel magukra hozhatják a bajt. Ez mindig így volt és így is marad, és nem lehet mit tenni ellene.
