Most az esti program a témám. Aki nem tudná, Don Matteo = Matyi. :D Az egyik főszervező. Az eheti téma a Szeretet Maffia, ezért leolaszosították a nevét.
Holnap megyünk haza. Azért egy kicsit sajnálom. Megszoktam, hogy itt vagyok.
Ott kezdődött minden, hogy a vígan focizó táborlakókat kiebrudalták a focipályáról. Beizzították a hangfalakat egy rakás zenével, aztán pedig behordták az estéhez szükséges padokat és asztalokat.
Röpke egy óra múlva már a diákok is elkezdtek szállingózni a környékére, természetesen csapatpólóban. Lassan, de biztosan mindenkinek sikerült eljutnia ide, és a csapatok felállása közben Don Matteo felsorolta az eleinte még elég kusza szabályokat. Minden csapat megkaparintotta a saját köteg pénzét, szétosztották egymás között, aztán szétspricceltek a focipálya minden irányába. A vízi balettől a pókeren át a versírásig volt ott minden, amit csak el lehetett képzelni. Mindenki meg tudta találni a neki tetsző feladatokat, mert tényleg nagyon sok volt. Akinek jó volt a gyomra, kipróbálhatta a kétes tartalmú, piros vagy sárga színű „italokat”, esetleg szerencsét próbálhatott itt a piros, hol a pirosban, vagy bekötött szemmel lerajzolhatta mindenki kedvencét, Don Matteot. Lehetett komornyikot is bérelni, aki segített még több pénzt bezsebelni az állomásokon. A röpipálya erre az estére átalakult küzdőtérré, ahol is elszánt gladiátorok rugaszkodtak egymásnak, mindent bevetve. Akinek elég pénze volt, akár fogadhatott is az egyes felekre. Ha a szerencsésebbek közé tartozott, vaskos pénzkötegekkel térhetett vissza a bankokhoz, és kamatoztathatta még ezt az egyébként sem kevés összeget. Néha egy-egy szervező körbe rohant, nyomában egy sereg diákkal, és (szó szerint) szórta a pénzt. Szóval valószínűleg senki sem unatkozott. A program végén berobbantak a képbe a hip-hop táncosok is, és előadták az eheti koreográfiájukat, ami aztán egy buliba torkollott. Végül pedig ismét Don Matteo libbent a közönség elé, hogy elmondja a verseny végeredményét, és hogy jóéjszakát kívánjon mindenkinek.
