Ma egész jól éreztem magamat.
A suliban az egyetlen egy jó dolog az volt, hogy kaptunk sulinaptárt. Vicces dolog, de tisztára feldobódtam attól, hogy ebben az évben is lesz... Szóval utána tiszta elégedett voltam a sulival.
Aztán duplaangol után nem volt kedvem hazamenni, elvégre is péntek van, nem kell tanulni... Timit gyorsan beszerveztem mellém, és hamarosan már a Városliget felé tartottunk. Olyan szép volt az idő! De tényleg. A szél alig-alig fújt, a Nap néha sütött, és még bárányfelhők is voltak fölöttünk. És persze kellemesen hideg/meleg volt. Nyugodtan körbesétáltuk az egészet, és közben minden féléről beszélgettünk. Hogy mikről, azt elég hosszú lenne leírni, elvégre is vagy három órán át folyamatosan beszéltünk. Aztán a végén leültünk a Pecsa mellé, a lépcsőkre, és ott folytattuk a szóáradatot. Ritkán érzem úgy, hogy valakivel jó beszélgetni, és egyik fél részéről sem elhúzott, vagy kínos a beszélgetés. Most jó volt. Tök mindegy, mi volt épp a téma, jó volt elmondani a véleményemet, és meghallgatni a másikat. Az ilyen délutánok kincset érnek.
Kár, hogy már jövő héten sem lesz ilyen idő... valószínűleg.
