KaiBlog

Mindjárt felrobban az agyam.

De tényleg.

Tíz perce értem haza nagyjából, és most kezdtem el írni a magyar házit. Recenziót kell írnom. NEM MEGY. Nekem ez ma már túl sok, meg egyébként is... milyen szó az ,hogy recenzió?! Miért nem lehet azt mondani, hogy írjuk le a véleményünket? A lófaszt kell itt szakszavakkal dobálózni...

Szombaton suli volt, szóval csak ma, azaz vasárnap aludhattam (volna) tovább. Édes, egyetlen anyámnak hála azonban már nyolckor ébren voltam. Az mondjuk már más kérdés, hogy csak kilenckor másztam ki az ágyból, és akkor is csak azért, mert anyám lehúzta a takarót rólam. Kegyetlen, önző dolog volt tőle. Aztán meg befoglalta a szobámat, és ott kezdett el tanulni. Aztán még ő hisztizik, amikor kizavarom, mert fel akarnék öltözni... Hihetetlen, mik vannak!

Recenzió... recenzió... recenziórecenziórecenzió....

Még jó, hogy a jövő hét csak három napból fog állni. Jobban mondva, három napig kell csak suliba menni. Az már viszont kevésbé tetszik, hogy ezalatt a három szaros nap alatt két dogát írok. Hát hol itt az igazság?! Alig várom már a szerda délutánt... vagy nem... attól függ, megkapom-e a bioszdogát addigra. A magyar jegyeimet is közölni kéne valamikor. Na nem vagyok olyan hülye, hogy a szünet előtt elmondjam. Még jó, hogy nem!

Reeeceenzióóóóóó...

Na, mostmár nekiállok a házinak. Már csak valami ötlet kell hozzá.