A tegnapi cikkem szar lett,szóval nem rakom fel. Ma a tábor szabadságáról fogok összehányni valamit. Érdekes lesz ez is... Igazából fogalmam sincs,hogy mit fogok kihozni még belőle. Az Álmatlan esték vázlata lassan 30 oldalra rúg. Tiszta büszke vagyok magamra.
Az azért vicces,hogy mikor tavaly maradtam itt éjfélig újságot szerkeszteni,akkor másnap egy nagy hulla voltam,ma meg egy körül mentem vissza,és semmi különbséget nem érzek.Ja,lehet azért van,mert minden nap ilyenkor fekszek le? :D
Egy újságíró sincs a teremben rajtam kívül.Remélem Zsibi nem rángatta el őket sehova,mert különben én itt fogok rohadni.
Na, a mai nagyszerű bejegyzésemnek vége.
