Kezdek (én is) kigyógyulni.

És ma van Animecon. És én nem vagyok ott. És holnap sem leszek. És tudom, hogy éssel nem kezdünk mondatot. És akkor mi van?

Kai üzenete:
azért érted
Kai üzenete:
egész nyáron moziba járunk
Kai üzenete:
és amikor moziünnep van
Kai üzenete:
feleáron kapnánk jegyeket
Kai üzenete:
AKKOR NEM MEGYÜNK XD
sleeping sun üzenete:
hát igen
sleeping sun üzenete:
mit vártál?
sleeping sun üzenete:
ezek MI vagyunk :D
Kai üzenete:
jah tényleg
Kai üzenete:
hupsz

Hát, ennyit erről...

Ez a hét annyira zavaros volt. De tényleg... Eleve nem éreztem, hogy előtte lett volna egy hétvége, aztán meg alig volt időm. Mindig úgy 5 óra fele értem haza. Én nem ehhez vagyok hozzászokva. HIÁNYZIK A NAPI HÁROM ÓRA! Helyette kaptam 7-8 órákat... hüpp...

Az útinapló még mindig nincs kész. A hétvégén meg kéne csinálnom, mivel máskor úgysem fogom... de most sincs több lelki erőm. Ez az egész tanév annyira elveszi az összes kedvemet, hogy már a történetemhez sincs ihletem... Mindent elrontanak... Pedig most jönne csak a jó rész az egészben, de hát se időm, se hangulatom.

Annyira igazságtalan az élet.

Főleg a Yahoo Messenger.
Nem elég, hogy újratelepítettük a Winfost, még ennek is szívóznia kell. Kérdem én, mit vétettem ellene? Miért nem tud úgy működni, mint a többi jámbor program? BRÜHÜHŰŰ...

Oké, a heti önsajnálós bejegyzés kész. Találkozunk jövő héten. :D