Valószínűleg még mindig szép az élet, csakhogy engem elkerül az a bizonyos szépsége jelenleg. Vagy ez lenne a szép benne? Elég lelombozó volna...

Tudjátok, miután tíz percig egy muslincát figyeltem az asztalomon, kezdem úgy hinni, hogy enyhén lelassult a felfogásom...

Na, szóval! Tegyük félre szubjektív hülyeségeimet, meg az iskolában szerzett gyönyörűséges jegyeimet, és beszéljünk a... aaa... HÜVELYGOMBÁRÓL.
Te jó ég. Ezt nem én mondtam.

Anyától kaptam pénzt a fodrászra. Fél éve után már illett is. Nem-e? Szóval a közeljövőben majd valamikor ellibbenek, csak nem tudom, merre van az új szalon. Háháhá.

Fázik a lábam. Lehet, a gondot megoldaná, ha felvennék egy zoknit. Illetve kettőt. Elvégre is két lábam van.

Egyébként már megint sok eszem van, mert épp három dolgot kéne megcsinálnom, és a blogírás ebbe nem tartozik bele. Gratulálok, Nóri.

Igazából csak azért írtam le ezt a rakás hülyeséget, mert Májki mondta, hogy írjak valamit a blogba. HÁT TESSÉK. Ha nincs ihlet, akkor nincs ihlet.

Legyen szép napotok, drága mézes puszedlijeim!!