KaiBlog

Ja,és mégvalami.Én amiket most leírok,képletesen értem.
Itt az élet,meg itt vannak az emberek,akik azt hiszik,ha egy hajszáluk rossz irányba görbül,akkor már nincs is értelme élni.Hogy milyen szar minden nap abban a tudatban élni és tudni,hogy ez az egy hajszál kifele áll,és biztos mindenki azt nézi.És neki egyébként is milyen szar élete van mertsenkisemszeretiőtésmáregyébkéntismegszoktaamagányt ésatöbbi ésatöbbi.
De kérlek!
Ha ez igaz lenne,te büszke lennél rá?Büszke lennél arra,hogy neked milyen szar sors jutott?Igen?
Én nem verem a mellemet azért,mert tudom,hogy valami gond van a szervezetemmel.Az más kérdés mellé,hogy aszthmás is vagyok,de egyszerűen a testem egész léte sántít valahol.A vérkeringésem,az emésztésem,a mindenem...Nem,ezt a büdös életben senkinek sem mondtam még el,most sem tudom,miért teszem.
És tudod,miért?
Mert ez az igazság,amit nem tagadhatsz le,és nem kürtölsz szét senkinek.
Épp ezért nem írom le mindenhova és nem mondom el fűnek fának,hogy "talán ez az utolsó napom,jajmileszvelem".
Elhiszed,hogy nem csak neked vannak gondjaid?
Az ember a legkönnyebben tud nyafogni,sajnáltatni magát,bedepressziózni,és had ne soroljam.És meg kell jegyeznem,hogy kurva idegesítő.
Viszont aki másokra is gondol,az rájött,hogy ezzel semmit sem ér el.Biztos fasza nyalogatni a sebeimet,de valahogy még sosem tettem meg.

A francba is,hát ennek semmi értelme se lett.Nembaj,itt hagyom,legalább tapasztalhatjátok,hogy nekem hogy és mi jár a fejemben :D Ezt már rég ki akartam adni magamból,de most komolyan.
Pedig engem se szeret senki brühühűűűű... :P
Oké,befejeztem.Szidjon aki akar,talán megérdemlem,talán nem.

Bevallom őszintén,hogy még ide is lusta voltam írni.Igen,és nem vagyok büszke rá.
Na tehát :D
Komolyan,én egyszerűen nem tudom felfogni,hogy már megint elkezdőtött a suli...igaz még az sem jutott el az agyamig,hogy hétfő van,de ez mellékes.Minden nap korán kelés...utálom...hajnalban kajálás...utálom...el kell dönteni hogy halálra fagyjak-e egy pulcsiban,vagy menjen kabátban...utálom....
UTÁLOM AZ EGÉSZET BAKKER! D:
Aztán még új osztálytermet is kaptunk,ahol a padok között örülhetek,ha tíz centi hely van a széknek.Persze ez lehet,hogy csak diszkrét célzás arra,hogy ideje lenne lefogyni,de nekem akkorsem tetszik.
Utánna meg telenyomják a fejedet minden baromsággal,úgy,hogy belefájdul a fejed már akkoris,ha nem is figyelsz a tanárra.És annyi eszed persze nem volt,hogy egy normális méretű füzetet is berakj a szinte üres táskádba,neeem.Viszel magaddal egy biszbasznyi füzetet,hogy egész nap szenvedhess,és kunyizhasd a papírt,hogy rajzolni tudj legalább.
De persze találkozol a barátaiddal.Dejó.Igaz a nyár minden második napján láttad őket,de azért jó érzés látni,hogy nem egyedül fogsz szívni egész évben.Hát nem erre valóak a barátok? :D
Najó,inkább befejezem,mert kezdek egyre morcosabb lenni.
Meg még be kéne pakolnom...a rossebnek sincs kedve pakolászni feleslegesen a könyveket meg tökömtudjamit,mikor tudja,hogy másnapra úgysem kell...
Ja és persze:a tankönyvek.A tankönyvek,aminek a felét még meg kéne vennem,mert a nagy eszemmel csak ennyire tellett.Kedd kettőtől négyig,csak ne felejtsem el...különben nem lesz matekkönyvem...a többiről nem is beszélve.
Oké,mai rész vége :D

Fáradt vagyok,csak berakom a cikket,nincs kedvem írni semmiről.Mondjuk elég szerencsétlen is voltam tegnap,lehet azért.Majd egyszer elmesélem az unokáimnak,talán.. :P

"Azt a feladatot kaptam Zsibitől, hogy írjam le, mi történt csütörtök délután. Nekem ez kifejezetten nem tetszett, mert általában úgy néz ki a délutánom, hogy felmegyek a szobámba, bedőlök az ágyba, és hatkor felkelek a vacsi miatt. Most is részben ezt tettem, miközben azon füstölögtem, hogy „ebből a témából semmit sem lehet kihozni”. Négy fele hajlandó voltam lemászni a nyolcadikról, de csak is azért, hogy megnézzem, van-e valami program egyáltalán, amit meg tudnék említeni a cikkemben.
Nagy nihil volt, de annyira, hogy még én is megdöbbentem. Csak annyit tudtam, hogy valamikor lesz capoeira. Igazából úgy terveztem, hogy akkor megyek oda, mikor hallom, hogy elkezdődött. De mivel semmi zene nem volt, mégiscsak érdekelt már, mi van.
A fenti indokok miatt kénytelen voltam változtatni az eredeti témán, azt kezdtem el feszegetni, ilyenkor ki hol van.
Mit csináltak az emberek, hogy túléljék a délutánt?
A hangár környékén sokan kütyüzéssel verték el az időt, de még többen gondolták úgy, hogy a pénze költésével még gyorsabban lesz este. Ha jól láttam, a hangár előtt volt capoeira, de őszintén szólva nem nagyon tudtam behatárolni, épp mit csináltak ott. Ja és persze aki már végképp nem tudott mit kezdeni magával, az elővette a hangszórókat, és a zenét bömböltette.
Innen elvonulva kezdett csöndesedni a légkör, a trambulinokhoz érve pedig már csak az ugráló gyerekek hangját lehetett hallani. Ezen a környéken a hiperaktívabb egyének találnak maguknak szórakozást: kosarazhatnak, focizhatnak, röpizhetnek, és trambulinozhatnak. De persze itt is voltak olyanok, akik a padon, illetve a trambulinon feküdve szenderegtek elégedetten. Na és persze sokan választották a klasszikus lelki terrorizálást, fárasztották barátaikat, a mókusokat, vagy épp azokat, akik szembe jöttek velük.
Itt is körbenézve visszaindultam a szobámba, de persze csak azért, hogy a folyosókról is anyagot gyűjtsek. Sokan a tévét bámulták, egyesek a kanapén hevertek félálomban. Följebb ismét valakit nyúztak, legalábbis a hangokból ítélve. Olyanokat is láttam, akik olvastak, rosszabb esetben tanultak. És persze a szokásos „próbálnak aludni, de nem tudnak” stílus is népszerű volt, ahova én is tartoztam. Egyesek pedig máshol próbáltak szerencsét (innentől már mindenkinek a saját fantáziájára bízom, mikre gondol).
Nagyjából ennyit láttam ezalatt az egy órás körút alatt. Arra kell következtetnem, hogy a tábor „aktív” és „kialudt” lakókkal van tele…"

Mai téma:a menzakaja. Jó szórakozást! :D Óóó emberek...tegnap egy nagyon szép nap volt...túl szép ahhoz,hogy leírjam...

"Most ismét a menzakaja összes csínyját-bínyját taglaljuk ki, hiszen minden nap szembesülnünk kell délben azzal a bizonyos dologgal, amit a konyhásnénik elénk raknak. Nos… ezt így evés után elég meredek leírni.
Kezdjük az odajutással. Az órák után, leszívott aggyal és korgó gyomorral, még-még reménykedve, hogy valami nagyon finom ebéd vár rád, indulsz el a tíz perces gyalogúton. Az ügyesebbek egy kocsiba is bekönyöröghetik magukat. Szerintem az utóbbit akkor érdemes feltétlenül megtenni, mikor a Nap olyan erősen süt, hogy szinte lerohad rólad a ruha. Tehát túlélve ezt a hosszú és gyötrelmes utat, megérkezel a sulihoz. Az előtte szembejövő emberektől már hallhattad a rémhíreket, de van pár önkéntes, aki próbálja benned tartani a lelket, és azt mondja, ehető volt a mai kaja. Persze a remény hal meg utoljára. Szóval odaérve már be is állhatsz a több kilométeres, kígyózó sorba, és ismét várhatsz röpke fél órát, hogy a tálcákhoz juthass. Okosabbak kereshetnek maguknak egy előrébb lévő ismerőst, és diszkréten betolakodhatnak elé-mögé-közé, esetleg akkor jönnek, amikor még senki sincs, vagy már mindenki elment.
A sorban állás közben már tapasztalhatod az „ínycsiklandozó” illatokat, amikhez már csak akkor jutsz el, mikor már éhen haltál. Megjegyzem, ha ez meg is történne, részemről nem lenne nagy veszteség, hogy kimaradtam életem utolsó menzakajájából.
Na tehát, leküzdöttük a nagy sort, megérkeztünk az evőeszközökhöz és tálcákhoz. Mindenki kiválogathatja a neki tetszőt, mert tisztát úgysem talál. Még egy tanács: vegyél sok kenyeret! Elnyomja a második kaja ízét, és így nem leszel rosszul tőle rögtön.
Következik a dél fénypontja. Igen, az, amit eléd raknak miután a leírtakat mind végigszenvedted. A menzakaja.
Első lelki összeomlás: a leves, vagy hasonlók. De ez még a tűrhetőbb része a dolognak. Sőt, én megmondom őszintén, hogy a szerdai húsleves (vagy mi az isten) nem is volt olyan rossz. Általában három tál közül választhatsz, amik közül egyet akár közelebbről is megismerhetsz.
Második lelki összeomlás: a második fogás és társai. Ó igen, az igazi ledöbbenés csak itt történik. Széles a választék, közülük a kedvenceim: a mentolos krumplifőzelék, a piros rizses hús, és a rántott párizsi. A sokkhatás után ne felejts el poharat venni, különben vissza kell másznod oda, mint ahogy én is azt teszem minden nap.
És az igazi bátorságpróba csak itt kezdődik. Ki mennyit bír és mer magába tuszkolni az aznapi adagból?
Miután sikeresen „jól laktál”, émelyegve kiegyensúlyozod a tálcádat a pulthoz, és megkönnyebbülhetsz, ezen is túlestél. Gratulálunk!"

Fáradt vagyok...
Tegnap elkaptam Editet pár perce egy interjúra (rajztanárnéni),ami úgy fél 10 fele lehetett.Trambulinfelügyeleten vót,oszt annyi ideje vót... :D
Elvileg 10-kor van takarodó,de a médiásoknak van kikérője,ha filmetvágnának vagy újságot írnának este még alvás előtt (sok mazochista).Engem is sikerült elrángatni,csakhogy én az újságszerkesztést tanultam Zsibi mellett.Izgi meg minden,csak nem éjfélkor...
Szal hulla vagyok.Még jó,hogy ma nem kell valami egetverő fogalmazást írnom,hanem csak be kell pötyögnöm ezt a kis interjút.
Bleh.Aludnialudnialudniii~

Olvasd az igét :D :D :D Ez történt velem tegnap.És ez a cikkem az újságba.

"A héten ismét eljött hozzánk az Animal Cannibals két tagja, Ricsi és Qka. Viszont most kicsit máshogy zajlott a találkozás… Az interjúk és filmezés helyett a média csoport mást gondolt ki erre az alkalomra – egy barátságos mérkőzést.
„Sírva fogtok hazamenni” felkiáltással tűntek fel a színen a rapperek, mit sem sejtve még sanyarú sorsukról. Elsőként megkérdeztük tőlük, le tudnak-e nyomni egy 14 évest szkanderban. Ők magabiztos képpel rávágták az igent, pedig sejthették volna, hogy valami bunda van a dologban. Marci közeledtével az a bizonyos mosoly kezdett lehervadni az arcukról, miközben személyit kértek a fiútól. Itt már látszott rajtuk, hogy kissé meginogtak a véleményüket illetően.
Aztán mégis csak mi vesztettünk.
A banánevés volt a soron, a szabályok egyszerűek voltak: kéz nélkül kellett „bepuszilni” (Iván szavaival élve) a gyümölcsöt. Gyorsaságban vendégeink nyertek, viszont egyértelműen stílusosabbak voltak a PT-sek. Például csak mi voltunk képesek lefejelni a banánt a cél érdekében.
Miután már másodszorra kaptuk csaláson őket (azaz igazából ők nyertek volna, de azért az mégsem járja), kezdték feladni a győzelmet. Persze ezt látva megegyeztünk egy döntetlenben, és így lelket öntve beléjük, a trambulinokhoz tereltük őket.
Bemutattuk nekik a feladatot (1 – 2 percig csak a talpuk és a hátuk érhetett le), ahol mi elég magasra raktuk a mércét. Az előbb említett dolgokból 33-at sikerült csinálni, megállás nélkül. Még mielőtt bármit is tehettek volna, megszavaztuk, melyikük másszon föl elsőként. Qkára szavaztak többen, így hát ő kezdett. Egy igen érdekes mozdulatsorral igyekezett eleget tenni a követelménynek, ami nagyjából annyiból állt, hogy leült, és előre-hátra hintázva hol a lába, hol a háta érte a trambulint. Mivel ezt nem számoltuk bele neki, a legvégén sikerült egyetlen egy normális hátraugrást produkálnia. Ricsi sem volt ügyesebb, de neki azért összejött úgy tíz épkézláb pont.
Következett a futás. Ismét sportszerűek voltunk, és kettő ellen öt embert állítottunk be. Sikeresen nyertünk is, csodák csodájára (azt már csak zárójelben említem meg, hogy a kannibálok el sem tudtak indulni, mivel négyen lefogták őket).
Gyönyörű kannibál-álarcot pingáltak maguknak egy dobozból, és bár a mienk „jobban” nézett ki, ismét maradtunk a döntetlenben.
A délután fénypontja mégis a beöltözés volt. Még a két férfi is meghatódott, hogy ennyire szeretjük a Takarítónő című számukat. Érdekesebbnél érdekesebb ruhák és lufiformák kerültek elő, nem beszélve arról, hogy azokat hol helyezték el. Mindenesetre…nagyon vonzóak voltak a végére."

Ahh,imádok itt lenni.Igaz reggelente elég korán kell kelni meg délelőtt jól lefárasztják a gyerekeket,de ettől függetlenül nagyon-nagyon-nagyon jó.És a mókusok is jófejek és türelmesek ;D (mókus=segédféle,mielőtt röhögnél).Bár mondjuk tegnap az egyik leordította a fejünket,hogy mért nem megyünk aludni,mert ő is akar... :D Hát...így járt...

Nos tehát,jó itt.Jövőre gyertek ti is! :O Engem meg fogtok találni itt ;D Nemrég fejeztem be az első cikkemet az újságba,ami egy bemutatkozásról szólt.Hmm,berakom ide,megrögzött egoista ember lévén.

Fuáh,kezdek izgulni.Életemben először egyedül megyek táborba >___< Az előbb olvasgattam a fórumot,és rohadtul izgatott lettem xD Remélem azért találok barátokat...csak lesz pár olyan önfeláldozó,aki velem hajlandó szóbaállni :D Nyeh-nyeh-nyeh... *szenved* Ne haragudjatok,de ezt le kellett írnom valahova,mert persze ilyenkor SENKI nincs fent msn-en...sok naplopó banda,pföjj...
Ja,meg még be kéne pakolnom xD De most túlságosan fel vagyok húzva.Görcsben áll a gyomrom xD Vááá,ez jobban izgat mint annakidején a gólyatábor xD Bakker xD
Najó,abbahagytam.Megyek pakolni. -_______-

Oké,feladom...nem tudom normálisra szerkeszteni ezt a szar szöveget,ha beillesztem.Csak ilyen nagy szar marad.

Ismét reggel kilenc óra. Ez az időpont az egyik legfontosabb egyeseknek a nap során,hisz ilyenkor kéne-kell felkelni. Legalábbis Abby ezt olvasta valamikor egy újságban,és abban a kevésben benne volt,amit megjegyzett. Így hát igyekezett minden nap ekkortájt feltápászkodni az ágyból. Természetesen ez csak a nyáriszünetben jöhetett szóba.
Igaz már egy ideje félig-meddig ébren feküdt párnái közt,de ő azért is ott maradt,azzal a gondolattal,hogy ő megvárja a bűvös órát. Amint hallotta karórájának pittyegését – minden órában jelzett,és még évek után se tudta kibütykölni belőle ezt a rossz tulajdonságot - ,feltornázta magát,és körülvizslatta szobáját. Hát igen,ugyanolyan,mint mikor elaludt – romos,poros,de legalább tisztának mondható. Kikászálódott helyéről,aztán a fürdőszoba felé vette az irányt. Ilyenkor mindig az jutott az eszébe,hány embert tudna elijeszteni ilyen ábrázattal,ha kimenne az utcára. Átlagos becslései szerint legalább egy komplett csoportot,ha nem többet. Bár ez attól is függ,kikkel megy szembe...
Enyhén dülöngélő léptekkel végre elért áhított céljához is,és belenézett abba a mindig igazságkimondó,átkozott tükörbe. Elég értelmetlen ábrázattal bámulta meg magát,majd hogy jobban magához térjen,megmosta az arcát. Ez a rész a legjobb...mikor a jeges víztől az ember majdnem lefejeli a csapot... Ezek után még meg is fésülte a haját – saját bevallása szerint a haja egy lapos valami,ami mégis úgy áll,ahogy akar,akármit csinál vele - ,aztán ismét rápillantott a tükörre. Elfogadható kép,akkor rendben,mehet tovább. Visszabattyogott a szobájába,kissé hangosan,ártatlan célzásnak szánva csupán testvérének,hogy ideje neki is felkelni. Ehhez még fel is húzta a redőnyt,hogy biztosra menjen. Hallva huga nyavalygását,elégedettséggel megtelve indult el reggelizni. Mint minden nap,ma is egy csésze kávét ivott meg,és ezzel jóllakottnak nyilvánította magát. Immár frissnek mondható állapotban sétált megint saját területére,hugicáját kellőképp elkerülve,mivel már tapasztalta,hogy ilyenkor nem érdemes szembetalálkozni vele. Gyorsan rávetette ágyára az ágyneműjét,és ráhúzta a takarót. Aztán leült asztalához,és profi szakértő módján óvatosan áttolta az egyik feléből a másikba a felhányt ilyen meg olyan tárgyakat. Aztán nekikezdett naplót írni.
„Augusztus 12. 10:06
Ismét elkezdődött egy nap,szokás szerint tökéletesen egyhangúan. Már az sem vidít fel,hogy felverhetem Elisát. Hová fajul a világ? Azt hiszem,ma már tényleg rendet fogok rakni. Vagy holnap. Bár iskoláig még van egy kis idő,kezd felgyűlni a sok emlék. Anya mindig az mondja,ez csak szemét. Pedig mennyire nincs igaza...”
Abbahagyta az írást,és a tollára vetett egy pillantást. Sötétkék volt,világoskék,kacskaringós mintákkal. Az egyik volt kedvenc tollai közül...valamikor még nővérétől kapta,szülinapjára. Pont azelőtt,hogy meghalt volna...Négy évvel ezelőtt történt,11 éves korában. Elisát épp akkor hozták haza a beiratkozásból,mikor megtudták,hogy Monicát elütötte egy autó. A toll...a toll is egy emlék. Hát ez is csak arra való,hogy eldobják? El kell feledkezni arról,ami valaha kedves volt nekünk? Nem. Abby ezt sosem fogja megtenni.
Megszorította a tollát,majd becsukta,és gondosan lelakatolta a könyvét. Elment a kedve a naplóírástól. Illetve ebben a percben semmihez sem volt kedve,csak gondolkozni a múlton. Igaz,hogy rég történt már,de továbbra is eléggé hiányzott neki nővére. Jóban sem voltak annyira...de csak később jött rá,hogy milyen megnyugtató érzés is volt,hogy volt valaki,akire ha felnézni nem is,de bízni bízhatott mindent.
Az ember csak azután jön rá,hogy elvesztett valami nagy kincset,miután megtörtént... Abby szentül hitte,hogy Monica nem hagyta itt őket. Biztos volt benne,hogy köztük van még,figyeli őket,és talán segít is nekik. Lehetetlennek tartotta azt a fogalmat,miszerint lelke valahol máshol lenne.
Hirtelen eszébe ötlött,talán ideje lenne felöltözni. Ezt a dolgot meg hányta-vetette,egyáltalán érdemes-e,és van-e haszna belőle. A végén rájött,hogy semmi értelme,de azért megtette ezt a szívességet a többieknek,ne lássák pizsamában. Körülnézett a szobában,hátha talál valami félig használt pólót és gatyát,de mivel csak az utóbbira lelt,kénytelen volt a szekrényből elővenni egy fölsőt.
-Tiszta pocsékolás... - Mormogta sötéten,miközben ezt tette. Az elmaradhatatlan hajpántjáról sem feledkezett meg,ami általában fehér színű volt,de néhanapján felvett színeset is. Amúgy amolyan „deszkának” nevezhető alkatú volt,de ő nem bánta ezt. Nem érdekelte különösképp,és még ha érdekelte volna is,nem tehetett ellene semmit. Persze néha elgondolkodott azon,milyen lenne „gömbölyűbbnek” lenni,de a végeredmény mindig ugyanaz lett: furcsa. Megszokta már a vékonyságot,és nem kellett neki más. A fiúkkal pedig úgy volt,hogy ha nem fogadják el így,magukra vessenek. Barátja még nem volt,de nem is érezte feltétlen szükségét. Jó neki így is,aztán majd csak belebotlik valakibe. Vagy nem...
Megcsörrent telefonja,amitől akkorát ugrott,mintha ágyút robbantottak volna a szomszédban. Egyből tudta azonban a dallamból,hogy ez a legjobb barátnője,Brige,akivel még az általánosban járt egy osztályba. A mostaniban nem sok arra érdemes járt,egy lány volt,akivel egy ideig jóban volt,de csak idővel jött rá,hogy nem valóak össze. Ő biztos nem fog egy ilyen kapcsolat miatt megváltozni,így be is fejezték egymás közt a jópofizást. Mobiljáért nyúlt,hogy fölvegye.
-Igen?
-Szia Abby,hogy s mint vagy? Nincs kedved találkozni velem és a haverokkal? Nagyon hiányolunk már.
-Kösz,megvagyok. Miért is ne? Hol vagytok?
-Jelenleg valami deszkás boltban – tudod,milyen Liam,állandóan ezen jár az esze...
-Ahha. Akkor mondjuk 12-kor a 69-es végállomásánál?
-Rendben. - Válaszolta a lány kis tanácskozás után. - És ne felejtsd el!
-Megpróbálom...
Miután befejezték a beszélgetést,még beállított magának egy emlékeztetőt,a biztonság kedvéért...sosem lehet tudni,és volt,mikor elfelejtett ezt meg azt.
A busz végállomása nem volt messze a házuktól,ám nagyjából fél órát nagylelkűen rászánt az odajutáshoz. Indulás előtt azonban még át is öltözött,tornagatya helyett halászgatyát húzott fel,és egy pántos topot.
-Tiszta pocsékolás... - Morrantotta ismét ugyanazt a mondatot,miközben ledobta az otthoni pólóját az ágyára. Majd oldaltáskával a vállán az előszoba felé indult. - Hé,Elisa,ha kérdezik,leugrottam a barátaimhoz.
-Persze-persze... - Hallatszott huga szobájából,így ezt is elvégezve ki is lépett az ajtón. A lépcsőház most is pont olyan kellemesen hűvös volt,mint az évek során,a szomszédból egy kisgyerek sírása visszhangzott. Fanyaran elmosolyodott ezt hallva,aztán lefele kezdte irányát. A harmadik emeleten laktak,összesen öt emeletes volt a ház,így pont középen helyezkedtek el. Ez bizonyos szempontból előny is volt,hisz például kevesebbet kellett fűteni,mert az alattuk lakók már felmelegítik a parkettát,ám minden zajt hallottak.
Hangosan csoszogott a lépcsőfokokon,tudtára adva minden itt lakónak,hogy Abigail Kawle bizony útra kélt. Kiérve megcsapta a nyár melegáradata,legszívesebben visszafordult volna,de hát az időpont... Könnyed léptekkel indult hát tovább,miközben előszedte táskája legaljáról a napszemüvegét is. Kevés alkalommal veszi fel,de ha mégis megteszi,akkor egész nap rajta szokott lenni. A zenén is elgondolkodott,elővegye-e,de aztán a nemnél döntött. Kiért a főút mellé,ott folytatta nyugodtan útját,bár párszor kicsit arrébb kacsázott,látva a nagyobb kamionokat.
Nagyjából negyed óra múlva odatoppant a buszmegállóhoz,ránézve órájára sajnálattal vette tudomásul,hogy még van egy kis ideje itt. Leült a kerítés falára (már amennyire tudott),és a jövő-menő járműveket kezdte vizslatni. Hogy mire nem kényszerül az ember,ha unatkozik...

Az ember iszonyúan ostoba tud lenni,ha elfelejt előre látni.Saját életemből nem szívesen mutatnék példákat,mert nem vagyok büszke rájuk.
Érdekes fordulatok lehetnek az életben,főleg ha most először őszinte vagy...na de mindegy.
Ostoba,naiv,őszinte,egyre megy.
(Blah,anyám felhúzta a redőnyt,és most kábé semmit se látok...de jó meleg van hajj...)
Térjünk át pozitívabb dolgokra.
Mostanában olvasgattam pár blogot,és azt láttam,hogy mindenkinek gondja van azzal,hogy hányan nézik meg,vagy egyáltalán megnézik-e a blogjukat.Hát most nem azért...Nincs ennél fontosabb?Én meg vagyok elégedve azzal hogy senki sem olvassa xD,esetleg egy-két barátom,néha,ha már szétunja az agyát és eszébejutok.Megszoktam már,hogy egyébként sem vagyok egy népszerű valaki.Egy egyszerű embert,aki máshogy gondolkozik.
Oké,a napi önsajnálat megvolt,témaváltás :D
Hmmm,gondolkozok rajta,hogy ismét írok egy "regényt".Méghozzá itt fogom "publikálni",mert nincs kedvem mindenkinek átküldeni.Esetleg előtte berakom majd az előző 13 oldalas remekművemet,Az utolsó három napot.De akkor kicsit átírogatom,azt hiszem.Fontos dolgok ezek egy "művész" részéről,kéremszépen :D
Na de majd meglátjuk.Van még két napom a táborig,persze mindennek most kell eszembejutnia.Szerepjáték,történetek,rajzok...aztán mire hazaérek,már nem is érdekel.

Óh igen...imádok Pesten poshadni.Végre pihenhetek...persze csak ha valamelyik okos szomszéd ki nem találja,hogy kipróbálja a vadiúj fúróját :P
Szerdán megvettem a Sims 2 Évszakokat!Azóta csak azzal játszok ^^ Bár mondjuk vannak igen érdekes dolgok benne,például:
-télen ne hagyd kint sokáig szabadban a simet,különben megfagy,és elviszik a szociális gondozók :'( persze előtte hajszárítóval fel kell melegíteni az illetőt.
-sokáig ne maradjon a jacuzziban a sim,mert meggyuladhat xD
-ha esik,akkor ne menj ki a házból a simmel,mert tuti belédcsap egy villám :D
-ha túl sok növényvédő szert használsz,akkor a sim is bezöldül :D
Hirtelen most ennyi jutott az eszembe.De biztos szerzek még ilyen nagyon okos tapasztalatokat :D

Reggel még a vidéki házunkban vert fel hajnali fél tízkor apám.Miután betámolyogtam a fürdőszobába,és némileg felöltöttem egy civilizált ember formáját,kocsit mostam! :D Biztos hülyén hangzik,de SZERETEK kocsit mosni :D Ezek után összedobtam a bőröndömbe a szétszórt holmikat (közben apámmal is összevesztem,de ez mellékes információ),és levágódtam egy fotelba.Mivel ott nincs se gép,se net,így kénytelen voltam ráfanyalodni a tévére.Szörnyű életem van :'D

Egy órára már sikerült is összerámolnia anyámnak és apámnak,így frissen és fürgén,a negyven fokos kánikulában el is indultunk.Viszont van légkondi a kocsiban,úgyhogy nem lehet kiröhögni minket ;D

Útunk első állomása Parndorf volt (vagy hogy hívják,köhöm),ami Ausztriában található meg.Egy butiktelepülés.De tényleg.

Pár boltban leárazás volt,ígyhát vettünk ruhát :D Illetve csak a Mexxben tudtunk venni,mert a többi tiszta gagyi volt.Bementünk a Mangoba is...na ezt el kell mesélnem.Általában a gatyaméretem 38.Na itt kapásból a 40-eseket kezdtük nézni,mert annyira vékonyakra szabták.Az utóbbi számmal ellátott gatya kicsi volt a TÉRDEMRE.Ebből okulva 42-es méretűeket vittem be próbálni.A nagy seggem miatt nem jött föl :'D Már kínomban röhögve akasztottam le a 44-eseket.Az már jó volt,csakhogy rohadtul feszült a combomon.Szerencsétlen alkalmazottnak ezt is odavágtam az asztalára,majd elkezdtem nézegetni a felsőket.Egy normálisat sem találtam.Mind ilyen csipkés valami volt.Meg volt egy izgi fűző :D

A sok tapasztalatszerzés után úgy döntöttünk,hogy fagyizunk egyet.Nem kell mondanom,hogy már alig bírtam menni a lábamon,annyit mentünk már.Odaálltunk az egyik fagyishoz,nézzük az árakat:egy gombóc fagyi 1 euro.Nem kicsit néztünk nagyot,ígyhát erről is inkább lemondtunk.

Elmentünk Parndorfból,és megálltunk egy bevásárlómicsodában,aminek a neve Merkur volt (fantáziadús...).Ott apám talált egy egy kilós fagyit 1 euro 45 centért xD Vettünk abból kettőt,és elégedetten indultunk el Pest felé.

A többit nem mondom el,mert még unalmasabb mint az előzőek :D

Mint minden nyáron,most is eltesznek láb alól pár hétre :D Bár nincs túl sok kedvem,de legalább (annyira) nem lesz egyhangú a nyaram.És Balatonon jó olcsóak a karkötők...nyehehe xD Most is unokatesókkal az oldalamon leszek,hát ez van.Igaz 15 éves vagyok...későn érek =D

Szal ez lesz a fél nyár programja.

Ma voltam cirkuszban :3 Nagyon tetszett az előadás.Szépek voltak a ruhák,és elképesztőek az emberek :) Meg is ihletett a dolog,mert eről is írni fogok egy történetet :D

Nade ma már többet nem tudok írni,mert anyám zavargász engem.Szegény én :( Majd három hét múlva újra írok.

Jó nyarat nektek!

Nem tudtam aludni az éjjel...Anyám fél 11-kor bedübörgött,hogy nem tud aludni miattam...én csak Simseztem.Pedig annyira szívesen folytattam volna...egész nap erre vártam.Hogy végre elfelejthessem a mindennapjaim gondjait.

Kénytelen voltam kikapcsolni a gépet,de gondolataim továbbra is akörül motoszkáltak.Szerintem mondanom sem kell,hogy épp össze akartam hozni két simet.Ez persze így poénosan hangzik,és igazából nem is tudom...annyira akartam...az egyik sim én voltam...

Bevetődtem az ágyba,és a plafont kezdtem bámulni.Jobb kezemmel összekotortam a földről az mp3-lejátszómat,majd úgy egy óra után meguntam,és igyekeztem ráhangolódni az alvásra.

Nem ment.

A végtelenségig forgolódtam az ágyamban,egész végig Rá gondolva...Hogy épp mit csinálhat most...Sejteni sejtettem,hisz nála volt a barátnője.De akkor is hiányzott.Napok óta nem beszéltünk,és ez már kicsit fájt nekem.Nagy álmom volt,hogy végre találkozhassak Vele.Hogy végre megérinthessem...láthassam a mosolyát...mozdulatait...halljam hangját...

Bevillant egy kép rólam és Róla,ahogy épp megkérdezte,nincs-e kedvem segíteni a zenekarának,mivel tudok zongorázni.Milyen naiv álom...A gondolatba beleborzongtam,majd inkább kipattantam az ágyból,a konyha felé véve az irányt.

Az ajtó fölötti órára néztem,ami akkor épp fél egyet mutatott.Nem nagyon érdekelt,igyekeztem minél halkabban poharat szerezni és vizet tölteni magamnak.Miután végeztem,a szobámba indultam.Visszafeküdtem,és tovább fetrengtem.

Úgy kettő fele aludhattam el,pontosan nem tudom.Az élet iróniája,hogy pont Vele álmodtam...

Találkoztunk...Teljesen váratlanul ért,és szerintem Ő sem tudta.Komoran nézett rám,és nem tudom,miért.Én eleinte mosolyogtam Rá,de végül nekem is lehervadt a mosoly az arcomról.Kérdeztem Tőle,mi baja...nem válaszolt,csak nézett tovább.Aztán elfordult tőlem,és eltűnt a homályban.

Tízkor ébredtem fel...Letört voltam,hogy így álmodtam Vele.Ilyen az én formám...valahogy mindig a dolgok szarabbik oldalát fogom ki.

Tegnap este rátaláltam ismét egy új mmorpg-re :D A neve Granado Espada.

Egész éjjel azért szenvedtem,hogy le tudjam tölteni,de csak ma sikerült végül...reggel bekapcsoltam a hat klienst tölteni,aztán elhúztam a barátnőkkel,hadd örüljenek otthon,hogy leszívtam a szélessávot :D

Mire hazaértem,elégedetten láttam,hogy már le is töltöttek.A telepítéssel megint szerencsétlenkedtem egy sort,de végül csak sikerült elindítanom.

Gyönyörű grafikája van *-* A háttérben pedig nyugodt kis klasszikus zene szól.Mint minden ilyen játékban,itt is kasztok közül lehet választani.Itt Fighter,Musketeer (személyes fav :D),Wizard,Scout és Elementalist van.Az az egy azért bajos,mindegyikből csak egy férfi és egy női változat van.Se pár különböző haj,se semmi...

Alapjáraton a saját karaktereid közül egy hármas csoportot tudsz irányítani.Én erre a részre még nem éreztem rá,főleg,hogy a kamera túl érzékeny :\

Annyira szépek és részletesek a ruhák,hogy azt el nem lehet mondani.Csak csorgattam a monitor előtt a nyálam :D

Akit érdekelt ezután a sok rizsa után a játék,egy link hozzá:

http://ge.iahgames.com/en/

Nehezen tudok belekezdeni bármibe is,de legalábbis előtte millió változatot átgondolok a dologról.Írhatnék a személyiségemről,de összefoglalni úgy sem tudnám.Írhatnék a múltamról,de semmi kedvem.

Nyáriszünet...szeretem,persze csak ha tudok pihenni.Ilyenkor többet tudok rajzolni,és gyakrabban álmodok.Na igen,imádok álmodni.Nem érdekel,jó-e vagy rossz épp a témája,és akkor is szeretek benne "élni".Jó,ha az ember néha kiszakad a száraz valóságból.Még a végén megunja az életét...

Igazából arról akartam írni,hogy ma nálam aludt egyik barátnőm :D Viszont nagyon lelombozott,hogy még egy ilyen egyszerű dolgot sem tudok normálisan megszervezni.Már hetekkel ezelőtt összeraktam mindent nagyjából,és mivel a szülinapja miatt csináltam mindezt,az ajándéka már két hónappal ezelőtt is kész volt...Anna is nagyon vártam már,hogy Pesten lehessen,mert náluk nincs net - ez a rész kicsit azért még mindig piszkál ott bent -.Erre az egész egy nagy lapos valami lett.Csalódtam magamban.Bizony.

Úr Isten,miket hordok én itt össze xD Amúgy én nem vagyok egy melankolikus alkat.Csak most kicsit kiöntöttem a pici lelkemet.Khöm.Jó helyre...

Csak álmos vagyok.Jó kis kezdés,nemde? :D