KaiBlog

Emlékszem, két évvel ezelőtt ilyentájt kötötték ki tőlünk otthon a netet, és ugyanitt gépeltem a bejegyzéseket. Az iskolában, sok ember között, és utáltam itt lenni. Most is utálok, de csak akkor, ha a hátam mögött is léteznek diákok. Főleg így blogozás közben. Pöh.

Már csak háromnegyed óra és három. Utána már csak fél óra és szóbeli. Ezért is vagyok itt, mert nem volt értelme hazamennem. A billentyűzet túl hangosan kopog és én túl gyorsan gépelek. Nem szeretem ezt a helyet.

Lassan kezdek a két hetes írástalan korszakomba lépni, ami nem jó. Egy csomó dolgot írnék szívesen, de a hónapok 10. és 20. napja között mindig nagyon keveset tudok produkálni. Csak onnan tudom, mert három-négy hónapja dátumozok mindent szösszenetet, és inkább a hó első felében alkotok. Tiszta furcsa. Nem szeretem az ihlettelen napjaimat.
Életek értelme a 20. oldalnál tart (ezelőtt valahogy elszámoltam a lapokat, azért volt több), mással még nem volt hajlandó elkezdeni foglalkozni.

Hűha, mindjárt három. Gyorsabban telik az idő, mint vártam...

Jaj, de mekkorát fogok én ma még égni. Óriásian kibaszottul nagyon nagyot, és meg kell tennem. Remélem valami könnyű témát kapok, különben tényleg meghalok.

Most ideült mellém egy lány és belémolvas szóval befejezem.

Réges rég eldöntöttem, hogy nem fogok írni semmit rólad itt. Semmit.
Te provokáltad ki.
Hogy érdekel-e téged? Hidegen hagy. Pont annyira, mint én téged.
Csak egyszerűen nem tudom elviselni, hogy olyan dolgokat varrsz a nyakamba, amik nem igazak. Ettől neked tisztább lesz a lelked? Akkor tedd ezt. De akkor sem ez az igazság...
Vagy mégis?
Nem, valószínűleg nem.
Tudod, sokat gondolkoztam azon, hogy miattam romlott-e el a barátságunk. Az a jó öreg szeptember vajon miattam fordult-e olyanná, amilyenné? Az egésszel megcáfolhatom-e azt a mondást, miszerint "Tedd meg és bánd meg, mielőtt megbánnád, hogy nem tetted meg?"
Igazából mindenhez két ember kell.
Azt mondod, csalódtál bennem. Azért csalódtál bennem, mert kértem egy kis szünetet utána.
Arra még sosem gondoltál, hogy azért kértem időt, hogy átgondolhassam?
Nem, ez fel sem merülhet. Nyilván azért, mert egy ótvar ember vagyok, és másra nem is tudok gondolni, csak hogy nehogy a közeledben lehessek. Nekem minden ilyen dolog után szünet kell. Mindenkitől kértem, azért, hogy lecsillapodjanak az érzéseim és hogy sorba rendezhessem magamat.
Bár tudom, ettől még akkorát kellett bennem csalódni, hogy többé nem is tudtál hozzám normálisan viszonyulni. Érdekesnek tartom, hogy mégis miben csalódtál, mikor időközben rájöttél, hogy te is olyan vagy, mint én?
Örök rejtély marad.
Tehát akkor ott tartunk, hogy én tehetek mindenről gyakorlatilag, nem voltam tekintettel rád, és észre sem vettem, hogy te csak tetteted a jókedvedet.
Ismertél te engem egyáltalán?
Januárig folyamatosan bűntudatom volt, mert én ilyen vagyok. Magamat hibáztatom. Na meg te is engem. De persze, nyilván ezt is csak kitaláltam. Bizonyára tökéletesen elégedett voltam a helyzettel, hogy te is szenvedsz, én is szenvedek, és mindketten boldogtalanok vagyunk, csak úgy teszünk, mintha mégsem lennénk azok!
Februártól meg már ismerjük a helyzetet.
Szerinted az volt erre az egészre a megoldás, hogy kivonsz az életedből? Eleve hogy voltál képes túllépni rajtam, amikor én akkora csalódást okoztam benned, hogy hónapokig azt se tudtad, hova nyúljál, én meg még vagy egy évig nem tudtam?
Miért hiszed azt, hogy neked jobban fájt, mint nekem?
Túlérzékeny lettem, magamba fordultam, és senkinek nem sikerült azóta sem a közelembe férkőzni. A remény mindig is bennem volt, hogy egyszer ráeszmélsz arra, hogy az állítólagos legjobb barátnőddel mit tettél. De persze, te csalódtál bennem, csalódtál, csalódtál. Én legalább hatszor csalódtam benned. Mégis képes voltam pár nap után feltápászkodni és azt mondani: "nem baj, de legközelebb légy szíves üss kisebbet." Persze ez lényegtelen. Csak megjátszom magamat, és úgy teszek, mintha rosszul érezném magamat. Mert én ilyen vagyok, ugye?
Szeptemberben azt hittem, komolyan elhatároztad már magadat. Teljesen abban a hitben éltem, hogy nekem ez a rendeltetésem; mindig csak megbocsátani, aztán az utolsónál végleg mellettem maradsz.
Ugyanazt csináltad, mint ötször ezelőtt. Ez volt szeptember kilencedikén. Kiborultam, kiöltem magamból mindent, ami hozzád fűzött. A városligetben megtalálod. Azóta csak figyelem, hogy hogyan dobálózol az üres szavaiddal és aztán csinálsz mindent ugyanúgy, mint eddig. Hiszen ez a természetes. Párszor betalálunk a hülyegyerek lelkébe, eltesszük pár napig, hadd nyammogjon, addig foglalkozok pár fontosabb dolgommal, aztán kezdjük előröl. Igen, ezt így kell csinálni.
Gratulálok.
Tudod, ha én valamit komolyan gondolok, akkor teszek is érte. Tettleg is. Veled ellentétben én nem hazudok más arcába és nem csinálok mindent fordítva, mint ahogy mondom. De tudom, én sokkal mocsokabb ember vagyok mint te. Igaz, hogy kiállok azokért, akik fontosak nekem - hoppá, na itt lehet a galiba -, hogy kiállok saját magamért is, és akármennyire is irányítható vagyok, nem engedem, hogy láncra kössenek. Akiben csalódni lehet, csak rossz ember lehet.
Elfáradtam. Úgy érzem, nekem nem kell tennem azért, hogy javuljon a kapcsolatunk. Vagy te teszel érte - mint ahogy ezt minden nap elmondom - vagy szarj le magasról. Fáradt vagyok, szellemileg leépült, nincs nekem energiám arra, hogy azon agyaljak, vajon kegyed mikor óhajt egy szót szólni hozzám?
És mivel egy hónapja nem tettél keresztbe egy szalmaszálat sem, úgy érzem, a vége el is dőlt az egésznek. Sajnálom, de már nem tudok mit tenni. Ha így akarod, tégy így. Csak legyen már végre nyugtom.
Egyet kérek: legalább magadnak ne hazudj. Könyörgöm.

A napom azzal kezdődött, hogy fiú voltam, és egy undorító lány volt a barátnőm, és... és... jaj, ezt még leírni sem tudom.
Szóval hozzá kellett érnem.
Egy lányhoz.
Olyan borzalmas volt!
Kivételesen hálát adtam Istennek, amikor anyám hétkor becsörtetett hozzám és felhúzta az összes redőnyt az ablakomon, szellőztetni kezdett, rendet rakni és még egyéb olyan dolgot, amit normális ember nem csinál reggel hétkor. Közben mondta, hogy keljek fel, meg hogy mindjárt indulunk, meg hogy válogassam ki a blúzaimat. Szót is fogadtam neki, a fejemre tettem a párnámat és egy órát aludtam. Anya agyvérzést kapott, apa bement a fürdőbe. Szóval tovább aludtam. Anya megint agyvérzést kapott, apa kijött a fürdőből.
Ekkor hajlandó voltam kimászni az ágyamból, beslattyogtam, kislattyogtam, felvettem a fekete gatyámat meg a blúzomat.
Ugyanis a félunokaöcsém keresztelőjére mentünk.
Én sosem szerettem templomba járni. Kiskoromban mindig elrángattak, unatkoztam egy órát, aztán visszarángattak. Az egész csúcspontja a végén volt, mert akkor anya általában vett nekem képregényt.
Na, szóval ez a vallás dolog engem sem fogott meg igazán.
Akárhányszor belépek egy templomba, mindig az jut az eszembe, hogy na most azért illene visszafognom magamat, és legalább ebben az egy órában nem gondolni semmi mocskos dologra. Az első negyed óra könnyedén eltelik. Aztán ránézek egy kisgyereket tartó apára, ahogy csimpaszkodik bele, és milyen kicsi, és hogyha ezt átrakjuk az én világomba akkor...
És itt kezdődnek azok a dolgok, amik közben nekem hanyatt-homlok rohannom kéne a gyóntatófülkéhez.
Azért egyszer mókás lenne... atyám, vétkeztem... és egy órán keresztül sorolom, hogy mit láttam pl. a puruttyán vagy aznap este épp mit olvastam...
Hű, mennyi miatyánkot kéne elmondanom utána!
Na szóval inkább megkímélem magamat és a gyóntatót is ezektől a... hosszas percektől.
Mindig is azon gondolkoztam, amikor a telitemplomos (hehe) miséken ültem, hogy vajon itt az összes ember tiszta szívből hiszi azt, hogy ez majd segít rajta? Hogy idejön minden vasárnap, egy óráig dalolgat, imádkozik, adakozik, és ettől neki tisztább a lelke? Olyan furcsa...
Nem mondom, hogy a vallás rossz dolog, hiszen az emberek normáit foglalta keretbe az évezredek alatt, de... nem tudom... már én is a korcsosuló generáció vagyok. : D
És amit sosem tudok megérteni, az a mise végén van.
- A mise véget ért, távozannak békével.
- Istennek legyen hála!
Hát ezt most akkor hogy is kell értelmezni?

Azt hiszem, ideje lenne kivenni ezt a tetves mandulámat. Már megint begyulladt. :| Pedig most aztán tényleg nem csináltam semmit, meleg van, semmi hideget nem ittam... hát komolyan felháborító.

Egyébként rájöttem, hogy elfelejtettem leírni a kirándulás második felétől a helyeket. Vállveregetés Nórinak.

Tegnap voltam pontosan 17 és fél éves. Olyan jó érzés volt, annak ellenére, hogy nyelni is alig tudtam a bedagadt torkomtól.

És ma tudom meg az angol eredményeket, pontosan 5 órától. Hát besza-behu, nem igazán sietik el a dolgukat. Fogadok, hogy már két hete minden kész van, és csak fel kell baszarintani a honlapra az egészet, de neeem, ezt csak öt után lehet feltenni. Ostoba, logikátlan világ.

Ezt a két-három napot hasznosan kéne eltölteni, de úgysem fogom. Útinapló, kötelezők. Mondjuk az Édes Annát már elolvastam tegnap. Akkor még azt hittem, ma fogok suliba menni.

Na jó, most írok tovább.

(17:33)
Megvan a nyelvvizsgám.
Sírok a boldogságtól.

Hogy én mekkora egy szentimentalista picsa vagyok...

Hát lol : D

Úgy tűnik, mostanában túlságosan ki van sülve az agyam, hogy egy normális bejegyzést összedobhassak.
Alig várom a végleges órarendet.

Azt hiszem, végre eldőlt a választott tantárgyam. Rajzból ének, énekből rajz, rajzból olasz lett végül. Ma voltam az első érettségis-csoportos órán, igazából csak a házi fingat meg. Na meg kellemetlen, hogy még minden nap van sáv, és egy napot se tudok nyugodtan, olaszmentesen tölteni.
Namindegy.
A felírt bogyóimnak hála mintha jobb lenne a gyomrom, éljen, hurrá, egészséges vagyok. Vagy legalább is valami olyasmi.
Nekikezdtem ismét egy történetnek, ami nem fanfic, és semmihez nincs köze. Na jó, igazából hozzám köze van. : D Majd hétvégenként remélem lesz elég ihletem folytatgatni, bár, ahogy sejtem, egy hónap, és egy sorral sem fogom gazdagítani. Én és az én türelmetlen lelkem...

Tényleg, nem kell valahol leadni, hogy milyen tantárgyból fogok érettségizni?

"Nyilvános helyen vagyunk. Szálljatok be."

"Jobban meggondolva, szálljatok ki..."

Hiába, még mindig csak ez a retkes FMA képes megnevettetni ebben a masszív antiszociálisságban is. A francba is.

Boldog szülinapot, mucmucpuncicusom.

 
Már ketten nagykorúak közülünk. Fél év, és mindenki az lesz :)

Ennek a mai napnak igazából sok értelme nem nagyon volt, azon kívül, hogy Rékát felköszöntöttük.
Meg persze azon kívül, hogy most már érzem, belső énemet ideje temetni. Eddig is haldokolt már, csakhogy én nem voltam hajlandó észre venni. Szóval, ásóval elő, már csak egy helyet kell találni.
Azt hiszem, a városligetben tökéletes lesz, ma úgy is megyek oda. Képzeletbeli ásóval, képzeletbeli koporsóval. És képzeletben a sárga levelű fa alá temetem. A halom fölé pedig egy képzeletbeli sírkövet rakok, amire csak ennyi lesz írva: 193 oldal.

Majd meglátogatjátok néha...
képzeletben?

Kai üzenete:
érzem hogy a lelkeim tökéletesen összekapcsolódnak
Kai üzenete:
izé
Kai üzenete:
lelkeink
Kai üzenete:
XD
Kai üzenete:
jaj ez a fránya egoizmus
sunnie üzenete:
:DDDD
sunnie üzenete:
menthetetlen vagy

(...)

Kai üzenete:
de én nem akarom hogy rólam szóljon
Kai üzenete:
illetve hogy nekem
Kai üzenete:
ez a kibaszott egoizmus xD
sunnie üzenete:
XDD
sunnie üzenete:
ez elég paradox dolog nóri
sunnie üzenete:
önbizalomhiányos egoista?
sunnie üzenete:
OXIMORON :DDD
sunnie üzenete:
úristen elkezdődött az év.
 

Ma rámjött a hülyevideózhatnék, gondoltam megosztom veletek munkám gyümölcseit. Most inkább csak klasszikusokat néztem. : D

Ez csak pár gyöngyszem volt. És most újraélesztem magamat.

Ismét túlestünk az éves osztálykiránduláson.

Nem bánom, egész jóra sikerült. Bár a végén már a tököm tele volt az úttal, meg hogy minden szarságnál megálltunk. Emellett még rohadt meleg is volt, szokásosan. A buszban meg persze nem volt se légkondi, se ablak, és még függöny sem, állandóan ránk sütött a nap.
Esküszöm, hogy Pesten kevésbé bunkók az emberek, mint azokban a városokban, amikben most jártunk. A pofám leszakadt ezektől a lényektől. Pedig én tényleg azt hittem, hogy Pestnél rosszabb nincs. Hát rájöttem, hogy mégis van.

EZ VOLT AZ UTOLSÓ KIRÁNDULÁS. BRÜHÜHÜHŰŰ!

Egyre inkább úgy alakul az életem, hogy bármire gondolok, csak félni tudok. Mi lesz még velem? Mi fog még tönkre menni? Mert tényleg lehet mindennél rosszabb... és még a legfontosabb dolgaim megvannak. Nem akarom azokat is elveszíteni.

És de jó, ma már olvastam nyolcvan oldalt az első kötelezőből. Olyan jó érzés volt. Úgy hiányzott... Nem is tudom, hogy tudtam leélni ezt a három hónapot enélkül.

(13:36)
Épp a környezetvédelemnél tartok, azért is kezdtem el blogozni, hehe.

JAJ NE, HOLNAP SULI!
ÉS SZÓBELI!

Lehet, mégsem fogok előrehozottozni. Kell az az emelt. Inkább egyszer állok neki, mint kétszer. Hmm... vajon február körül van érettségi? Na mindegy, ezt még van pár napom eldönteni.
Azért tök jó, hogy az első nap se leszek suliban, meg utána kirándulás, aztán megint nem leszek suliban. Oszt mire beindul a hardcore tanulás, meg is érkezem. Hát már alig várom.
Mikor reggel kiléptem a házból, sikeresen rájöttem, hogy most már kevés a halászgatya és a póló... mert hideg volt, bizony. Éljen!
Most így a tételdöglés közben megnéztem a PT honlapját is, de még nincsenek fent képek az idei táborról. Kár. Megnéztem volna azért.
És büszke vagyok magamra, mert nem vérzett be a kezem a szúrás helyénél.

Szóval, most már kéne valami értelmes indokot is találni arra, hogy miért írok.
Öööö...
Hát jó.
Alig várom, hogy hordhassam a gatyácskámat. Mondjuk holnap tutira nem veszem fel, mert nem akarom, hogy lepontozzanak. Lehet, nem tennék meg, de lehet, azt hinnék, hogy azért vettem fel, hogy bevágódjak. De neem, nekem nem kellenek ilyen praktikák holmi vizsgákhoz. Legalább is az egoizmusom ezt súgja.

Szar lesz ez az év. Én már előre látom.
De - mint ahogy azt már tavaly is szépen megfogalmaztam - a suliban legalább látni fogom, hogy nem csak engem szivatnak. 33 osztálytársam szenvedő arca fog végigkísérni az érettségin. Ha-ha-ha.

No, azt hiszem, most már ideje enni valamit.

(14:50)
Nah, másfélszer végignyálaztam őket, most már egy kicsit punnyadhatok.
Megint olvastam olyat, amitől csak fáj a lelkem. Sikeresen ismét rámtört a melodráma, szóval asszem innentől rosszkedvű lesz a post.

Azt hiszem, a legpontosabban így tudom meghatározni a hangulatomat: kerülget a hányinger. Magam miatt és a társadalom miatt is. Talán túl sok hatás ért a nyáron, talán nem, én már nem is tudom.
Nekem igazából nem is kell senki.
Mindig csak a szenvedés, az erőlködés, és aztán mégsem megy, mert én képtelen vagyok rá. Azt hiszem, az életem tragédiája az, hogy én, aki minden nap ír, olvas, álmodozik, reménytelentül romantikus, és még sorolhatnánk, a valóságban képtelen a szerelemre.
Igen, nyilván csak jönnie kéne egy olyan embernek, aki nekem megfelel. Jött, de annak én nem kellek. Akkor meg miről van szó?
Olyan ember nem létezik, aki mellett boldog leszek.
És igazából ne is jöjjön. Nem kell. Élek ugyanúgy tovább, mint eddig, naponta csalódok, naponta okozok csalódást... De ha egyszer másra képtelen vagyok?
Ez van.
Így is gondolom, még ha néha meg is jelenik az életemben valaki.
Itt vannak a barátaim, velük majd jól érzem magamat, ha van rám idejük. A maradék időben meg csinálom ugyanazt, mint eddig. Ennyi. A szerelmet meg hagyjuk meg csak szépen, elvi alapon. Ott legalább létezik.

Bah, ennek nincs is semmi értelme. Igazából csak le akartam írni. Bár tudom, senkit sem érdekel a szubjektív nyavalygás. Éppen ezért sem szoktam ilyeneket írni.
Ti se tegyétek.

Ismét megálmodtam az elmúlt hetek fontosabb olvasmányait és képeit. : D

A valós világhoz elég hasonló helyre csöppentem, este volt, de ennek ellenére igazán világos volt az egész hely, ahol épp léteztem. Épp egy hosszú, kanyargós fapad egyik sarkánál ültem. Azt hiszem, valami esti kis összejövetel lehetett, vagy valami ilyesmi. Alakra ismét Ritsuka voltam, a nevem nem hangzott el az álom folyamán. Bal oldalamnál senki sem ült, a jobbomon két alak, akiket csak az álmomban ismertem.
Csöndesen nézelődtem, vagy hallgattam a két, mellettem ücsörgő személyt. Úgy tartották, hogy ezen az éjszakán fel fog tűnni három alak, akik közül az egyikhez közelebbi szálak is fognak fűzni. Én nem tudtam, ki az a három ember, és szerintem ők sem tudták, hogy én vagyok az, akit keresnek. Csak azt tudtam, hogy a három személy egy személyiség szétosztásából jött létre.
A közvetlenül mellettem ülő srác sokat beszélt, és általában magáról. Sötét, nagyjából vállig érő haja volt, hasonlított hozzám. Egyhangúan megbélyegeztük az egoizmusával. Ő csak jót nevetett ezen, aztán mesélgetett tovább valami kis könnyed történetet.
A másik, aki mellette ült, pont az ellentéte volt. Komoly, mosolytalan arccal ült az asztalnál, néha iszogatott a poharából. Nem is emlékszem, hogy egyszer is megszólalt volna. Az ő kinézetére nem nagyon emlékszem, de fehér fölső volt rajta, az az egy biztos. Úgy rémlik, mintha őt régebb óta ismertem volna. Vagy valami ilyesmi.
Ők voltak a három közül az a kettő, akikről sejtettem, hogy azért vannak itt, amiért én is. A harmadikat egy távolabbi asztalnál láttam álldogálni, legalább is a megérzéseim ezt súgták. Nem is tűnt úgy, hogy errefelé szándékozik jönni, jól elvolt annál a társaságnál.
Az este hasonlóan telt el, mint eddig. A nagy kert végében voltak sátrak, meg hasonló tákolmányok, amik az alvásra szolgáltak. A nagy teret egy magas sövénysor szegélyezte körbe, és néhol fáklya világította meg hangulatosan a sötétséget. Mindkét fiúval megbeszéltem, hogy majd később ismét találkozunk. Az első még mindig mellettem volt, csöndben üldögéltünk egy tuja mögött, és azon elmélkedtünk, hol aludjunk.
Aztán megpillantottunk a nagy hely másik végében pár alakot - olyanokat, akikről tudtuk, hogy semmi keresnivalójuk itt. Csak egymásra kellett néznünk, hogy tudjuk: oda kell mennünk, hogy megtudjuk, miért vannak itt. Csöndben felálltunk, rajtunk kívül már mindenki aludt, ahogy láttam. A sövény vetette árnyékban osonva lassan megközelítettük őket, azzal a szándékkal, hogy esetleg ki tudjuk hallgatni őket. Egy bizonyos közelségig könnyen eljutottunk - utána viszont már túl nagy lett volna a kockázat, így egy helyben toporogtunk - jobban mondva lapultunk - a sötétben. Nem nagyon hallottunk semmit, mozdulni meg nem mertünk. Végül aztán a srác megunta, és maga után húzva visszamentünk a jól ismert tujácska mögé. Csalódottan vágta le magát a földre, én pedig mellé csüccsentem. Elégedetlenkedve kezdett el ismét beszélni valamiről, de én hamar meguntam, fejemet a mellkasára hajtottam, és hozzá bújva alvást színleltem, remélve, ettől elhalgat. Kicsit megszeppenten csöndben is maradt pár másodpercre, de aztán halkan megint beszélt tovább. Nem is figyeltem oda rá, idegesíteni nem idegesített, és lassan félálomba is süllyedtem a kellemes zöngéjétől. Néha szórakozottan belesimított hajamba, aztán kicsit helyezkedett, a hátát a növény törzsének támasztotta, így én is feljebb kerültem arcához. Magamban eljátszottam a gondolattal, hogy vajon most eljátssza-e ugyanazt a bakit, amit minden egyes csöpögős történetben szokás, miszerint abban a hitben élve, hogy én most alszom, megcsókol, hiszen úgysem fogok emlékezni rá? Még végig sem gondoltam, és megtette. (az álmok előnye, hahaha.) Kissé... na jó, nagyon elcsodálkoztam, de nem reagáltam semmit. Tovább színleltem az alvást. Ő ennyivel lerendezettnek is gondolta az ügyet, nekidöntötte a fejét a bokornak, és teljes nyugalomban szinte rögtön el is aludt.
Amikor már biztos voltam benne, hogy alszik, felkeltem róla, és csak elgondolkozva figyeltem az arcát egy ideig. Most ébresszem fel, és mondjam el neki, hogy nem is aludtam? Valahogy úgy éreztem, tudnia kell. Mégsem tettem semmit, egy aprót sóhajtottam, aztán elnéztem oldalra, ahol még mindig ott álltak a viharverte padok.
Mikor visszafordultam felé, két teljesen éber szempár szegeződött rám. Szinte vigyorgott, ahogy látta a megilletődöttséget az arcomon, ezzel jelezve, pontosan tudja, hogy bizony nem én őt, hanem ő engem vert át. Odahúzott magához, hogy megismételje azt, amit az alvásom alatt tett.
Reggel elbúcsúztunk, és hamarosan abban a szobában találtam magamat, ami az álmaimban a saját szobámként funkcionál. A mobilom megcsördült, felvettem. A másik srác volt a vonal másik végén. Mondta, hogy valamikor találkozhatnánk, elmehetnénk valahova. Épphogy dűlőre jutottunk volna a dolgon, mikor egyszer csak letette. Értetlenül néztem a kijelzőt, aztán visszahívtam. Csak pár másodpercig beszéltünk, aztán megint letette. Kicsit már felidegesített a dolog, de még egyszer újra tárcsáztam. Ekkor már fel sem vette. Mérgesen dobtam le az ágyamra a telefont, miközben a fejemben csak egy mondat ismétlődött: sosem fog megváltozni, mégis mit vártál?

Ehh, ez jó hosszú lett megint.
 

Ez a hét valóban átkozott volt.

Öt nap múlva vizsgázom. Ami azt illeti, az írásbeli tökéletesen egyre megy, nem tudom, mennyire fogok jó eredményt produkálni. A szüleim teljesen abban a hitben vannak, hogy kisujjból fogom kirázni. Remélem, nem fogok csalódást okozni nekik. Mindenesetre nem érzem magamat túl magabiztosnak.
Napjaim nagy része ezzel is telik - mármint a lelkiismeretem arrébb tolásával, és alig csinálok valamit. De hát, ez én vagyok.

Hát ez a nyár elég gyorsan eltelt. Rajzból nem néztem át semmit. Szabó ki fog belezni. De mindegy, jelenleg jobban foglalkoztat például a tanulás vagy az írás.
Nem tudom, várjam-e a sulit. Ilyenkor, nyáron sokkal nyugodtabb az életem, nem kell korán kelnem, akkor alkotok, amikor akarok... Nem tudom, hogy fogok visszaszokni az 5:40-hez.
Erről jut eszembe, ki kell írnom az idei kötelezőimet. Meg el is kéne kezdeni olvasni az elsőt.

Hurrá. Még szerencse, hogy a Darren Shant pár napja sikeresen kivégeztem.

És igen.
Több, mint két év után végre sikerült rájönnöm, hogy lehet linkeket kitenni a blogomba. Hogy hogy lehet átnevezni a blogok címét.
Igen, megcsináltam.

VÉGRE ÚGY NÉZ KI AHOGY ÉN AKAROM!! YÍÍHÁ!

Amúgy a fejlécet is lecseréltem. Igen, ugyanazt a képet látjátok, csak a régi nagyítva volt, mert akkor volt a szélessége alapból, és nekem úgy nem tetszett. Szóval hozzátoldottam a levágott kép maradékából. : D

Ez volt az eredeti kép, már ha valakit egyáltalán érdekel.
Ha nagyon unatkozik valaki, keresgélhet, hogy mit, honnan ollóztam össze. ;D

Ez a nap eléggé fárasztó volt. Megcsináltam négy angol tételt, ami nagyjából négy órámba került, előtte megkaptam az angol levelem javítását, ami az eddigi legszarabb lett, szóval a kedvem is eléggé megcsappant.
Lehet, végre tényleg neki kéne kezdenem tanulni?
Na, majd szerdától. Akkor lesz egy csomó szünet, én meg leszek olyan intelligens, hogy nem elgépezem az időmet, hanem átnézem a szabályokat. Igaz-e?

Tegnap egy nagyon jót álmodtam. Érdekes, hogy augusztusban mindig olyanokat álmodok, amikre mindig is vágyom...
Ez egy elég olyan mindent-bele-álomra sikerült, mivel a Roxfortban voltam, mint Mardekáros diák, miközben Hanatarou-nak hívtak (Bleach), és úgy néztem ki, mint Ritsuka (Loveless). Szóval elég mókás volt. : D Igen, fiú voltam. Főbb szereplő még egy másik srác volt, akit Riku-nak hívtak (Kingdom Hearts). Jaj Istenem, ahogy ezt most leírtam, fogom a fejemet a saját hülyeségemtől. Nagyjából ezek a tényezők voltak azok, amikhez a két hónap alatt közöm volt.
Szóval, Rikuval az oldalamon kaptunk valami feladatot, amiről mindketten tudtuk, hogy veszélyes, de azért úgy döntöttünk, hogy utána nézünk. Világos helyszínen voltunk, a lábunk alatt homok, néhol a vízbe is bele kellett lépnünk. Már-már oázis szerű lett volna, ha bármilyen növény is nőtt volt errefele. Kőből felépített oszlopok és vékony falak mellett haladtunk el, igazából eléggé gyanútlanul beszélgettünk és sétálgattunk. Aztán, mikor az egyik falat kikerültük, észre vettünk három másik embert. Nem tudtuk, kik ők, csak azt, hogy ők azok, akik árthatnak nekünk. Talán két nő volt, meg egy férfi, már nem tudom pontosan. És (figyeljétek a vérszomjas vadállatokat) mikor megláttuk, őket, labdáztak. : D Egy pillanatra elgondolkoztunk, most mit tegyünk, aztán végül úgy döntöttünk, hogy üsse kavics, mi megyünk tovább, csak nem fognak bántani minket.
Szép komótosan haladtunk a fal mentén, mikor egyikük felfigyelt ránk. Nekem ezután valamennyi idő kiesett, mivel minden jel szerint elájultam. Mikor magamhoz tértem, Riku ölében feküdtem, aki holtfáradtan görnyedt szinte rám. Kicsit zsibbadtak voltak a tagjaim, de más bajom igazából nem volt. Ülésbe tornáztam magamat, aztán aggódva megszemléltem a srácot, minden rendben van-e vele. A karjain, lábain nem láttam sehol sebesüléseket, ám mikor kicsit a feje alá hajoltam a vizsgálgatás közben, az arcomra csordult a vére. Gyorsan felemeltem arcát, hogy lássam, honnan jön - a bal füle körül ömlött a vér. Fáradtan nézett rám, minden pillantásánál attól féltem, hogy többé nem nyitja fel a szemét.
- Tarts ki, minden rendben lesz - suttogtam halkan, ahogy törölgetni kezdtem róla vérét. Ő egy szót sem szólt, csak megfogta az államat, egy apró csókot nyomott az ajkaimra, aztán... hát aztán meg elájult.
Ismét lemezszakadás. Egy sötét burkolatú, alacsony mennyezetű, de helyenként kivilágított ovális teremben álltam. Középen nem volt padló, a szélén korlát. Sokan voltak még ott rajtam kívül, mindenki a roxforti talárjában. Halkan beszélgettek, készülődtek, pakoltak. Mintha utazásra vagy valahova távolra készültünk volna. Én a korlátnak támaszkodtam, és csöndben merengtem valamin. Aztán belépett egy tanár ide, és hirtelen mindenki elcsöndesedett. Utasított mindenkit, hogy ellenőrizze le a csomagjait, mert senki sem fog tudni visszafordulni. Aztán komor, merev arcát felém fordította.
- Hanatarou, ha a kedves barátja állapota súlyosbodik is, sem maradhat mellette.
Mindenki felém fordult, és úgy éreztem, mintha a világítás körülöttem összegyűlt volna.
- Tudom, uram. - bólintottam fásultan, majd elfordultam tőlük. Egy ideig még láttam a helyiséget, és tudtam, hogy épp a parkettát bámulom végtelen szomorúságomban, de aztán lassan elhomályosodott, és... felébredtem.

Igazából nem volt túl jó hangulatú, és mégis... jó érzés volt benne lenni. Jó lenne még ilyeneket álmodni. :)

Hát én végigröhögtem az egészet miközben olvastam, gondoltam megosztom veletek.

Lássuk a régi jó villanykörte-problémát, most ezúttal csillagjegyekre!

- Hány KOS kell egy villanykörte kicseréléséhez?
- Csak egy! Talán valami nem tetszik?!

- Hány BIKA kell egy villanykörte kicseréléséhez?
- Egy elég, csak győzd meg, hogy a régi, kiégett körte értéktelen, és ki
kellene dobni!

- Hány IKREK kell egy villanykörte kicseréléséhez?
- Kettő. Az egyik tartja a létrát, és összehajtogatja a vasalt ruhát,
a másik kicseréli a körtét, és elkészíti a vacsorát.

- Hány RáK kell egy villanykörte kicseréléséhez?
- Egy, de csak akkor, ha nem tudja újra éleszteni a régit.

- Hány OROSZLáN kell egy villanykörte kicseréléséhez?
- 30. Egy, hogy kicserélje, és 29, hogy ezt megtapsolja.

- Hány SZűZ kell egy villanykörte kicseréléséhez?
- Nagyjából 1.000.000 , - egymilliómodnyi hibalehetőséggel.

- Hány MéRLEG kell egy villanykörte kicseréléséhez?
- Hát . . . egy . . . vagyis . . . kettő . . . azaz, inkább mégis egy . . .
vagy. . . talán mégis inkább kettő .. . ez így jó lesz válasznak?
Egyáltalán, muszáj kicserélni azt a villanykörtét?

- Hány SKORPIó kell egy villanykörte kicseréléséhez?
- SEHáNY! A sötétség jó lesz!

- Hány NYILAS kell egy villanykörte kicseréléséhez?
- Süt a nap, gyerek még az idő, előttünk még az egész élet,
te pedig odabent egy ostoba kiégett villanykörtén rágódsz??

- Hány BAK kell egy villanykörte kicseréléséhez?
- A válasz bizonytalan. Nincs elég információ megadva.
Milyen magas a plafon? Milyen nagy a villanykörte?
A legjobb lenne odamenni, és felügyelni az egész műveletet!

- Hány VíZöNTő kell egy villanykörte kicseréléséhez?
- Egy se, de ha 10 vízöntő összejön, megszervezi a villanykörte-
konferenciát, és feltalál egy új, forradalmi, ön-kicserélő fajtát!

- Hány HALAK kell egy villanykörte kicseréléséhez?
- Villanykörte??? Miféle villanykörte???

: DDDDDDD
Na és még egyet:

Horoszkópok - szex után

Kos: Ok, gyere csináljuk még egyszer!
Bika: éhes lettem, add ide a pizzát!
Ikrek: Láttad valahol a távirányítót?!?
Rák: Mit mondtál, mikor házasodunk?
Oroszlán: Mondd, hogy nem voltam fantasztikus!!!
Szűz: Na most ki kell mosnom a lepedőt!
Mérleg: Jó volt, mert neked is jó volt.
Skorpió: Lehet, hogy most ki kellene oldozzalak...
Nyilas: Ne hívj, majd én felhívlak!
Bak: Nincs egy névjegykártyád?!?
Vízöntő: Most, gyere csináljuk ruha nélkül is...
Halak: Mit mondtál, hogy hívnak?!?

Áh ez az oldal egy kincs :DDD Még egyet XD

HALAK
A Halak (február 20.-március 20.) álmodozó, titokzatos, érzékeny emberek. Minden bizonnyal egy Halak akadt a horgodra, ha az illető:
-teljes részletességel képes elmesélni előző életét, melyet partvisként élt le.
-egy Skorpió jegyű egyén lábtörlőjeként áll alkalmazásban.
-mustárral és tömjénnel kéri a hamburgerét.
-a csikorgó hidegben komposztot terít magára a fagy ellen.
-vezeték- és keresztnevet ad a sípcsontjának.
-többéves megfeszített koncentrációval sem képes elsajátítani a mozgólépcső használatának fortélyait.
-nyilvános illemhelyeken imádkozik.
-posztgraduális egyetemi tanulmányokat folytat, hogy emberáldozat lehessen.

Ha a többi is érdekel, nesze itt a link: www.kecskefeszek.hu/_egypercesek/egyperces.php/horoszkop/horoszkopok.html

Ez egy elég brutál szám a szövegét tekintve most.

Na megyek, belefojtom magamat egy Darren Shan könyvbe.

sunnie üzenete:
egyébként
sunnie üzenete:
ugye tudod hogy aug. 18án kell menni a könyvekért?
Kai üzenete:
nem xDxD
Kai üzenete:
az milyen nap?:D
Kai üzenete:
na megnézem
Kai üzenete:
KEDD BAZDMEG KEDD
sunnie üzenete:
kedd
Kai üzenete:
MILYEN IDIÓTA AZ AKI
Kai üzenete:
KEDDRE!!!!
Kai üzenete:
RAKJA A KÖNYVEKET
sunnie üzenete:
hát ja XD
Kai üzenete:
azz b+
sunnie üzenete:
háromtól négyig mehetsz
sunnie üzenete:
írd fel, különben elfelejted
Kai üzenete:
akkor basszák meg mert nem érek rá.
Kai üzenete:
angolom van
sunnie üzenete:
de nóri
sunnie üzenete:
végülis
sunnie üzenete:
mindegy melyik napra rakják
sunnie üzenete:
minden nap angolod lesz XD
Kai üzenete:
DE HÉTVÉGÉN NINCS
Kai üzenete:
xD
sunnie üzenete:
ö_ö
sunnie üzenete:
és ki fogja hétvégére rakni te szerencsétlen? :D
sunnie üzenete:
na akkor majd valaki elviszi neked :D
Kai üzenete:
rékaaa *_*
sunnie üzenete:
nemááár
Kai üzenete:
*_*
sunnie üzenete:
én úgy gondoltam hogy a szüleid..
sunnie üzenete:
:D
Kai üzenete:
jaa ouo
Kai üzenete:
xD
sunnie üzenete:
XD
sunnie üzenete:
istenem
Kai üzenete:
ikszdé
Kai üzenete:
*röhög*
Kai üzenete:
ROFL
sunnie üzenete:
:D:D
Kai üzenete:
nemáár
Kai üzenete:
le fognak égetni
Kai üzenete:
:D
Kai üzenete:
IGEN MÉG ENNÉL IS JOBBAN
sunnie üzenete:
ennél jobban?
sunnie üzenete:
BAZDMEG
sunnie üzenete:
MIÉRT VAGY ILYEN GYORS?
Kai üzenete:
BRUHAHAHAHA

Nyertem. ^^

Derült égből villámcsapás. Dolgok, amivel az ember csak a gondolataiban szórakozik, s hirtelen előtte terem. S mi a következmény? Pánik.
De legalább tudom, hogy nálam vannak gyávább emberek is.

Most épp Rékánál vagyok. Már megnéztünk két filmet, a Dogmát és a Jay és Néma Bob visszavágot, közben meg egyéb dolgokat is csináltunk. Például dugtunk.
Hihetetlenül boldog lennék, hiszen végre két napot végighülyéskedhetünk, de bizonyos dolgok ezt is sikeresen beárnyékolják.
Ha otthon lennék, nyugodtan megjelölném ezt a napomat A Hónap Legszarabb Napjának.

Otthon a gondolataimat igyekszem elterelni az olvasással. Még maradt tíz kiolvasásra váró könyvem, plusz az angolnak is neki kell már látni. Na meg a rajz, az én édes, drága, egyetlen rajzom.
Na mindegy.

Mára ennyi elég legyen, most pedig megnézzük az Xmen 2-t. Azt még asszem úgy sem láttam. Vagymi.
 

                               So now you're running
                               it's hard to see clearly
                               When I make you angry
                               you're stuck in the past
                               And now you're screaming
                               So can you forgive me
                               I've treated you badly
                               But I am still here

                               Sometimes I wonder
                               Why I'm still waiting
                               Sometimes I'm shaking
                               that's how you make me
                               Sometimes I question why I'm still here
                               Sometimes I think I'm going crazy

                                    Can you help me understand?

                               And now you wish that you meant something
                               And now you wish that you meant something to somebody else
                               And now you wish that you met someone
                               And now you wish that you meant something to somebody else
                               Something to somebody else
                               Something to somebody else

                               You look at me through clouded eyes
                               I know you see through my lies
                               See the sky, see the stars
                               All of this could be ours
                               Out of sight, out of mind
                               we've been through this a thousand times
                               Turn your back and then you make me feel so crazy

                                    Can you help me understand?

                               And now you wish that you meant something
                               And now you wish that you meant something to somebody else
                               And now you wish that you met someone
                               And now you wish that you meant something to somebody else

                               You know I would wait for ever
                               Yes I would wait (I would wait)
                               You know I would wait forever
                               Yes I would wait

                               And now you wish that you meant something
                               And now you wish that you meant
                               Something to somebody else
                               And now you wish that you met someone
                               And now you wish that you meant something to somebody else
                               And I'm the one that should mean something
                               But still you wish that you meant something to somebody else
                               Something to somebody else
                               Something to somebody else

Nóri nyugodt lélekkel kapcsolta ki hajnali egy-kettő fele a gépét, hiszen aznap nem kellett korán kelnie. Nem volt oka aggódásra. Szépen elbandukolt az ágyáig, majd komótosan álomra hajtotta fejét. Fél óra múlva már répákat püfölt zöld réteken egy gumikalapáccsal.
Talán még Shilen, aznap este fontolgatott karaktere is feltűnt két álom rése közt, bambán vigyorogva, ahogy az megszokott tőle.
Aztán - ki tudja, mennyi idő múlva - mikor épp egy ember állt előtte, és valami nagyon fontos dolgot vitattak épp meg - mert Nóri emlékezik, hogy fontos volt, bizony ám - bekövetkezett az, amire se ő, se pedig a vele tárgyaló férfi nem számított.
A digitális óra hangja.
Itt a világ vége.
Nóri kevés hangot utál jobban ennél a sípoló hangnál, ami egyre hangosabb és egyre idegesítőbb és mindjárt letépi a saját arcát, így hát nem is csoda, hogy az álom ködjét gyorsan elhessegetve maga körül kiugrott az ágyból, az asztalához szökkent, és reflexből hatástalanította azt a nyomorult órát. Még körülnézett, hátha ott áll a fontos dologról értekező férfi, de nem. Ez már a valóság volt.
Értetlenül pislogott pár pillanatig, pontosabban addig, míg az apja be nem nézett az ajtón.
- Ma angolod van, beviszlek.
Nóri ködös, értelem nélküli tekintete fátyolosan csillogott arra, amerre nemrég még apja állt. Egy kérdés fogalmazódott meg intelligens fejében.
- Mih?
- Angolod van - ismételte türelmesen a másik, közben elindult visszafelé a nappaliba.
Nem, az nem lehet, gondolta magában Nóri, miközben fáradtan előkotorta valahonnan az angolos papírját. És akkor rádöbbent: de, mégis lehet.
Hétfő, szerda, péntek. Fél kilenctől délig.
Ó, bakker.
Gyorsan megfürdött, hajat mosott, megszárította, közben azon reménykedett, hogy hátha, hátha mégsem indul el a csoport?
Nyolc után pár perccel én-erre-még-nem-készültem-fel-arccal lépett ki a házból, majd beült a kocsiba. Hamarosan a Métisz előtt állt, továbbra is ugyanolyan ábrázattal. Lassan megindult az épület felé, ami csöndes volt. Nyilván csöndes, forgatta meg a szemét, csak én vagyok olyan hülye, hogy ilyen korán jövök ide.
Bizonytalanul ácsorgott már egy ideje a titkárnő mellett, igazából nem tudta, mit mondhatna. Egy másik nő előtte ült, és valami lapot töltött ki. Nóri csöndesen állt egyik lábáról a másikra, mint akinek nincs is jobb dolga fél kilenc előtt öt perccel, míg végül a titkárnő megkegyelmezett rajta.
- A négyes teremben lesztek. - Mondta elnéző mosollyal, Nóri rögtön penderült is az emelet felé.
Bent már ült egy lány, elsőre sokkal idősebbnek nézte. Aztán kiderült, fél évvel fiatalabb nála. Vannak még csodák.
Hamarosan Isti is megjelent hasonlóan felkészülve, álmatag képpel ült be a sarokba, ahol rögtön be is verte a fejét. Ezen kívül még két nő is a csoportba tartozott. Harmincon aluliak a bizarr hajnali koránkelésen továbbra sem voltak képesek túllépni, harmincon fölüliek csöndben elővették tollukat, füzetüket, és gondosan elhelyezték az asztalon.
Aztán következett az, amit Nórinak jövő két péntekig még el kell viselnie.
A tanóra.

És utána csak rosszabb lesz.

Hűha, a bloghu nagyon huncutkodik.
Tíz napig nem vagyok itthon, és ez fogad. Cöhh-cöhh.

Megint Balatonon voltam : D Csak most a szüleimmel. Évek után először nem is volt olyan rossz, sikerült elfoglalnom magamat. Levittem egy táskányi könyvet, amit három nap alatt elolvastam... na utána egy kicsit unatkoztam, de aztán elkezdtem rajzolgatni megint ruhákat. Igaz bátyám teljesen másmilyen rajzokat kért, de hát ezt sikerült produkálnom. =D Jégvarázslókat kellett (volna) rajzolnom ismét.

Legutoljára akkor voltam így besózva, mikor az FMA Brotherhood első részét vártam. ÉLJEN A HARRY POTTER IS! *\^o^/*
Haha, micsoda smiley.
Alig várom. Meg akarom nézni a Félvér Herceget. MOST.

A lelkem azt hiszem már stabil, gyógyult állapotba került egy ideje.
Viszont holnap már nem odázhatom el az orvost. Ami azt illeti, kicsit félek, de amíg nem tudom, mi a bajom, nem is akarok beszélni róla. Szóval ennyit erről.

No hát mit akartam még ide írni?
Ja igen.
Emberek, ha a kedvemben akartok járni, akkor vigyetek le vihar közben a balatoni vízhez vagy valami nagyokat hullámzó vízhez. Imádom C: Azok az óriási hullámok, jujj, egész nap azok között ugrálnék. ^^

Miért nem tudok normális bejegyzéseket írni most már?

Hát ezen is túl vagyunk.
Nos, egy rövid összefoglaló az előző hetemből:

BALATON.

Na jó, azért ennyire nem lesz rövid.

Juj, olyan jó volt! Nem gondoltam volna, hogy ilyen egyszerűen és simán fog minden menni. És azt hiszem az öt nap nagy részében mindenki jól érezte magát. ^^ Büszke vagyok magamra!
És mivel rohadt vagyok egy normális beszámolót írni, ajánlom RÉKA POSTJÁT. Mert ő már mindent leírt, és nem (olyan) lusta, mint én. Réka, reklámozlak, látod?

Tanulságok az öt napból:
- Vigyél magnéziumot. Mindig. Nem számít, hogy hova mész, a lábad begörcsöl. Aztán szenvedhetsz egy óráig, és senki nem fog segíteni rajtad.
- A passzív dohányzás egészségtelenebb és idegesítőbb, mint maga a dohányzás.
- Sörre bort? Bármikor! Borra sört? Meggyötör... : D
- Az Istenért, négy fekete ujjatlanod van, miért nem vagy képes legalább egyet levinni?!
- Pálinkát. Nem.
- Rossz alvó vagy, és franciaágyban alszol valakivel? Hülye is vagy.
- Még az alvásról: ne olyan mellé feküdj, aki otthon is két személyes ágyban alszik. Rád mászik, hátba ver, és... és direkt a füledhez hajol, és JÓL A FÜLEDBE HORKOL bazdmeg.
- Vigyél hajbalzsamot. A Balaton agyonkárosítja a hajat. A hajvégek fénytelenné, rugalmatlanná válnak. Aztán másnap már egy Pantene reklámban fogsz szerepelni, úgy ám.
- Mindig legyen nálad Chemotox! De ha én ott vagyok, akkor nálam úgy is lesz.
- Vigyél meleg ruhát is. Persze, te nyaralni akarsz menni, de attól még hideg is lehet.
- 14 tojás 5 személyre pont egy kicsit több az ideálisnál. Haha.
- Ha csak öt percig is van egy hangyányival hűvösebb, mint egyébként, úgy is megfázol. Ne erőlködj.
- Még ha otthon naponta kétszer is eszel, nyaraláskor minden percben úgy fogod érezni, menten éhen döglesz.
- A virslis lángos finom.
- A strand melletti boltban lévő boszorkányt kerüld, úgy fog előtted ezután állni, mint a megtestesült szentlélek, aki romlott lelkedet óhajtja pátyolgatni. Tehát fizesd-ki-azt-a-tetves-strandjegyet-különben-a-szádba-lépek-bazdmeg-nézéssel szembesülsz majd minden alkalommal. Fokozottan kerülendő.
- Nem is olyan hülyeség biciklit használni a faluban.

Remélem jövőre is tudunk menni. Akkor akár már egy hétre is mehetnénk. :)

Na már csak egy nap és 41 perc, és vasárnap van. :D

Aztán végül át lett pakolva a Balaton vasárnapra, mert Reninek hamarabb mennie kell, ésatöbbi. Remélem tényleg jó idő lesz. A meterológusok szar időt mondanak. Kis szemetek.
Azért sem lenne jó a rossz idő, mert akkor alig tudnánk valamit csinálni. Na mindegy, úgy is feltaláljuk majd magunkat.

Ó a francba, már július van. Gyorsan leírom, mit kell megcsinálnom a nyáron, mert úgy is elfelejtem:
- művészet törit át kő nézni, akár akarom, akár nem
- rajzolnom is kéne vagy 354318574 képet
- angolt tanfolyam előtt átnézni
Esetleg ezeken fölül néha jól is érezhetném magamat. Mondjuk. Vagy valami olyasmit.

Nem tudom, mit írhatnék még. Telnek a napok, élem az életemet. Örülök, ha csönd és béke vesz körül, ami hetente vagy egyszer történik. Novelláimban nem tudok tovább haladni, valahogy szétesik belül, miközben a keretet tökéletesen tudom. Az Álmatlan esték feltöltésétől elment a kedvem, még ha csak az is volt a baja az adminnak, hogy a gondolatjelek egyik oldalára nem rakok szóközt.

Nem tudják miből maradnak ki! :D

Azt hiszem ezt hívják ihlethiánynak. De én írni akarok. Meg kell írnom. Ki kell írnom magamból. Ki fogom írni.

Kész.
 

MA KÉT ÉVES A BLOGOM! JUHHÚÚÚ!

Éljen, van két hetem a pesti pihenésre. Vasárnap értem haza Balatonról, ismét megfáztam, mostmár mintha kezdenék jobban lenni. Asszem. Egy hónapja betegeskedem. Kezdem unni.

Tegnap ismét hoztam a formámat. Volt évzáró, megkaptam a bizit, ilyesmi (3,9 átlag, jeee), aztán Annával elmentem az Árkádba vásárolni. Utána pedig átjött hozzám, hogy megmutassam a Sims3-t : D Aztán valahogy eszembe jutott, hogy fel kéne mászni myvipre is, ahol is láttam, hogy kaptam egy üzenetet. Mi a franc, gondolta naiv elmém, majd gyanútlanul rákattintottam, Annával az oldalamon. Csak egy másodperc kellett, hogy rájöjjek, épp most csesztem el egy meglepetés bulit. Vissza klikk, aztán Annával egymásra néztünk. Ó bakker, szakadt ki egyszerre belőlünk, és mindketten ledermedtünk. Igen, Anna meglepetés bulija lett volna. Éljen, hurrá, ezt is csak én tudom produkálni.

Őszintén szólva elég szar érzés, mert én tényleg nem akartam elrontani...

Elég nyöszörgősen telnek a tétlen napjaim, főleg azért, mert a barátaim fele érettségizik, tanul, tanul, én meg nem, és nem tudok senkivel sem lófrálni. Ez borzalmas. De már csak egy nap, és vége. Szurkolok nektek, drágáim!

Elvileg július 6-án lemegyünk öten Balatonra. Éljen! Megszerveztem! Egyébként azt hittem, nehezebb lesz összeszedni mindenkit, de csodák csodájára az első menetben mindenkinek jó volt az időpont. Szóval nagyon büszke vagyok magamra. Remélem egyben marad a nyaraló, meg egyébként is nekünk kell kitakarítani magunk után. És enyém a franciaágy egyik fele. A másik Rékáé. Harr. A többiek majd sorsot húznak. :D

Na, így hirtelen ennyi, most megyek kockulni.