KaiBlog

Egy híján a hatvanadik bejegyzéshez, igyekszem valami szépet összedobni itt. Mostanában úgyis csak pár mondatot nyögtem be.

Szóval, ma érkeztem haza a People Team-ből. Szép volt, jó volt, megint. De nem volt elég. Legszívesebben ott tölteném le az egész életemet. Annyira, de annyira jól érzi magát ott az ember... Ott mindig fel tudok szabadulni, beszélgetek teljesen ismeretlen emberekkel, kapcsolatot teremtek, és ÉLEK. Igen. Még annak ellenére is maradtam volna, hogy a második hét elég ratyi volt a közösség szempontjából. És még a fekete pólót sem kaptam meg.

Ide most azokat az embereket szeretném leírni, akiket nem szeretnék elfelejteni, és remélem, hogy jövőre is összefutok velük.

Gábor. Akartam róla berakni egy képet is, mert miért ne, de mivel fotós, ezért logikusan egy képen sincs rajta. Hogy szégyellné magát össze meg vissza... Szóval, ő az egyik legkedvesebb tanár a táborban, akivel eddig találkoztam, és jóban voltam. És állandóan fotóz, amivel mindenki idegeire megy. De mi ezért szeretjük. Kár, hogy a negyedik turnusban ő is elment. Ha esetleg, netalántán idetévedne (amit meglehetősen kétlek, de a remény hal meg utoljára ugyebár), akkor nyugodtan megdobhat egy kommenttel,vagy bármivel, mivel olyan váratlanul ért a távozása, hogy még egy normális búcsúra sem futotta. Igen, én Nóri vagyok. Ebből már biztos tudni fogja. :D Hiányzol, bátyó!

Zizi és Pötyi. Alias Zita és Petra. Az első héten a két szobatársunk, akik szintén jófejek és aranyosak. Bárcsak maradtak volna... Olyan jó volt, hogy a szomszédainkkal is baráti viszonyban vagyunk. Na de hát ez van. Jó volt az az egy hét veletek, jövőre találkozunk!

Csirkész Krisz. Hát őt nem hagyhattam ki. Iszonyat nagy arc, még több életet visz a tábor hangulatába Bélával, Jenővel, és még mit tudom én, hány gumicsirkéjével (ebből kapta a "csirkés" jelzőt, ha eddig még nem jöttetek volna rá). Ha ő nem lett volna, akkor tényleg nagyon szar lett volna a második hét. De volt, és így minden happy end. Úgymond szorosabb kapcsolat nem alakult ki köztünk, de engem már az is kedvre derített, ha a közelemben volt. Remélem, lesz jövőre. Egyébként tényleg olyan, mint Adam Sandler.

Levi. Nos,hát,őőő,igen. Mit is mondhatnék? Inkább nem mondok semmit. Igyekeztem elkerülni, hogy ne higyje azt, állandóan utána koslatok, de persze mindig ott volt, ahova épp menni akartam. Murphy-törvény? Az. Csak hogy Réka is tudja: igen, ő a "Ron-hasonmás".

Timi. Hejj-hó, tudom, eddig úgy tűnt, mintha Timit mindig direkt kihagytam volna. De nem! Nagyon, nagyon, nagyon boldog vagyok, hogy vele lehettem két teljes hétig. Más úton-módon egyébként sem tudunk sokat együtt lenni. Megismertük egymás nünükéit, Timi látott engem turbánban, és a végén már a vakolatot kapartam Timi éneklésétől - de jó volt. Ha lehetne, se változtatnék semmin, és remélem, nem csak én vagyok így ezzel. Ugye, Timi?

Az emlékeimben csak a jó dolgok fognak megmaradni. Szóval jövőre is menni fogok. Hogy egy, vagy két hétre, az még kérdéses. De ott leszek, és el fogom szívni a többiek elől a levegőt. Igen.

Most pedig pár kép a harmadik turnusból. A kedvenceim.

Ja,és a tábor hangulatához illő zene:www.youtube.com/watch

Hazaértem. És egy perc nyugtom sincs. Anyám állandóan itt rohangál a szobámban. Hát én mindjárt visszamegyek a táborba...

Ezt érdemes megnézni. Mindig jókat röhögök rajta.

www.hotdog.hu/magazin/magazin_article.hot

Mármint a cikket olvassátok,ne a mellette lévő képeket nézegessétek. :P

Most az esti program a témám. Aki nem tudná, Don Matteo = Matyi. :D Az egyik főszervező. Az eheti téma a Szeretet Maffia, ezért leolaszosították a nevét.

Holnap megyünk haza. Azért egy kicsit sajnálom. Megszoktam, hogy itt vagyok.

Ott kezdődött minden, hogy a vígan focizó táborlakókat kiebrudalták a focipályáról. Beizzították a hangfalakat egy rakás zenével, aztán pedig behordták az estéhez szükséges padokat és asztalokat.

Röpke egy óra múlva már a diákok is elkezdtek szállingózni a környékére, természetesen csapatpólóban. Lassan, de biztosan mindenkinek sikerült eljutnia ide, és a csapatok felállása közben Don Matteo felsorolta az eleinte még elég kusza szabályokat. Minden csapat megkaparintotta a saját köteg pénzét, szétosztották egymás között, aztán szétspricceltek a focipálya minden irányába. A vízi balettől a pókeren át a versírásig volt ott minden, amit csak el lehetett képzelni. Mindenki meg tudta találni a neki tetsző feladatokat, mert tényleg nagyon sok volt. Akinek jó volt a gyomra, kipróbálhatta a kétes tartalmú, piros vagy sárga színű „italokat”, esetleg szerencsét próbálhatott itt a piros, hol a pirosban, vagy bekötött szemmel lerajzolhatta mindenki kedvencét, Don Matteot. Lehetett komornyikot is bérelni, aki segített még több pénzt bezsebelni az állomásokon. A röpipálya erre az estére átalakult küzdőtérré, ahol is elszánt gladiátorok rugaszkodtak egymásnak, mindent bevetve. Akinek elég pénze volt, akár fogadhatott is az egyes felekre. Ha a szerencsésebbek közé tartozott, vaskos pénzkötegekkel térhetett vissza a bankokhoz, és kamatoztathatta még ezt az egyébként sem kevés összeget. Néha egy-egy szervező körbe rohant, nyomában egy sereg diákkal, és (szó szerint) szórta a pénzt. Szóval valószínűleg senki sem unatkozott. A program végén berobbantak a képbe a hip-hop táncosok is, és előadták az eheti koreográfiájukat, ami aztán egy buliba torkollott. Végül pedig ismét Don Matteo libbent a közönség elé, hogy elmondja a verseny végeredményét, és hogy jóéjszakát kívánjon mindenkinek.

Itt a mai cikkem,höjj.

Szabadság. Egy fogalom, amit nehéz definiálni, vagy körülírni. De ez általában így szokott lenni az emberiség életében lévő legfontosabb dolgokkal. Nekem mégis ez a feladatom. Jobban mondva, a tábor szabadságát kell kielemeznem.

Nekem először akkor tűnt föl idén, hogy mennyire nagy teret hagytak a táborozóknak, mikor barátnőm egyik délután megjegyezte, hogy mennyire nyugodt a hangulat annak ellenére, hogy nincsenek kötött szabályok. És valóban. Akkor mész le enni, amikor szeretnél (maximum lemaradsz az ebédről vagy a vacsoráról), délutánonként is elég sok időd van arra, hogy kedved szerint ténykedj. Ilyenkor az egyik eset az, hogy kitör a káosz – egy igazi anarchikus légkört teremtve – a másik pedig az, hogy mindenki a legnormálisabb énjét hozza elő. Szerencsére itt az utóbbi lépett érvénybe. Természetesen vannak kirívó esetek is, de csak elenyésző számban. Végül is nyár van, elég kötöttség zúdul a nyakunkba év közben. Jó egy olyan helyen lenni néha, ahol nem érezzük azt egy kis délutáni heverészés közben, hogy „na, már megint csak vesztegetem az időmet”. Korlátozások persze itt is vannak, de szerintem teljesen optimális mértékben. A csapatprogramokon illik ott lenni, ébresztő, takarodó, délelőtti tanítás, és még sorolhatnám. Véleményem szerint azért ennyi szabály kell. Én mondjuk esténként egyébként sem hangoskodnék, de biztos, hogy sokan nem tudnának aludni, ha nem lenne takarodó. De ennyit erről.

Ismét csak azt tudom hangoztatni, hogy mindennek van jó és rossz oldala is. Egyes elvetemült táborozók, akik szeretik feszegetni még a leglazább határokat is, itt is biztos találnak olyat, amivel magukra hozhatják a bajt. Ez mindig így volt és így is marad, és nem lehet mit tenni ellene.

Valami vadbarom tegnap este újratelepítette az újságírós gépek felét,és egyelőre úgy tűnik,minden elveszett belőlük. A kurva anyját. Zsibi elment gyilkolni. Én veled vagyok, Zsibi!

A tegnapi cikkem szar lett,szóval nem rakom fel. Ma a tábor szabadságáról fogok összehányni valamit. Érdekes lesz ez is... Igazából fogalmam sincs,hogy mit fogok kihozni még belőle. Az Álmatlan esték vázlata lassan 30 oldalra rúg. Tiszta büszke vagyok magamra.

Az azért vicces,hogy mikor tavaly maradtam itt éjfélig újságot szerkeszteni,akkor másnap egy nagy hulla voltam,ma meg egy körül mentem vissza,és semmi különbséget nem érzek.Ja,lehet azért van,mert minden nap ilyenkor fekszek le? :D

Egy újságíró sincs a teremben rajtam kívül.Remélem Zsibi nem rángatta el őket sehova,mert különben én itt fogok rohadni.

Na, a mai nagyszerű bejegyzésemnek vége.

Bezzeg amikor ÉN tudok netezni,akkor mindenki elmegy nyaralni. Hogy nem szégyellitek magatokat,azonnal gyertek vissza! D: Kezdem halálra unni magamat,pedig még csak kedd van...

Na jó,berakom a mai cikkemet. Meg a tegnapit is. xDD

Ezt írtam hétfőn:

Hogy miért jöttem vissza a médiához? Nos, ennek elég sok oka van, azonban a legtöbb még saját magamban sem fogalmazódott meg. De igyekszem összeszedni a legnyomósabb indokokat.

Először is azért, mert a PT-ben vagyok. Ez egy olyan hely, ami sehol máshol nem létezik. Itt most a hangulatra, a társaságra, és minden egyébre gondolok. Bármikor eljövök ide, olyan, mintha egy másik világba csöppennék, ahol érzem, hogy tényleg számítok, és érzem, hogy élek. Na de nem is ragozom tovább ezt a dolgot, hisz ti is tudjátok, miről beszélek.

Másodszor azért, mert ha már egyszer a táborban vagyok, nem fogom kihagyni. Minden szekciónak megvan a maga hangulata és sajátossága, amiért lehet szeretni illetve utálni, ez mindenki saját ízlésétől függ. Én ezzel úgy vagyok, hogy egy hétig minden szak élvezhetőnek mondható. Azért csak mondható, mert mégis csak nyár van, és tanulnunk kell. Ez rendellenes. Viszont elvileg hasznos. Csiszolgatod a nyelvtudásodat, fejleszted a kreativitásodat, vagy csak egyszerűen kipróbálsz valami újat. Szóval használod a fejedet, még akkor is, ha csak egy labdát fejelgetsz, és ez jó, mert az iskolát már úgy kezded, hogy valamennyire már ráálltál a tanulásra és (jobbik esetben) az időben kelésre is. Visszatérve A Médiára. Azért szeretek ide jönni, mert egyrészt szeretek írni, másrészt pedig mert máshol nem nagyon tudok újságírással foglalkozni. Ezen kívül van egy kellemes társaság is, ami szintén jó. Vannak újak, vannak régiek. Zsibi jó fej, ami mondjuk nem túl nagy mérvadó, mivel az összes többi tanár is az a táborban, de ezt is meg kellett jegyeznem, nehogy valaki ne tudja. Természetesen itt is vannak kevésbé kellemes tényezők, de hát hol nincsenek? Ilyen az élet.

Harmadszor azért, mert van újságunk. Ismert, olvasott újságunk, és érdekli az embereket. Elvileg naponta jelenik meg, gyakorlatilag akkor, amikor jó a nyomtató. De nem is ez a lényeg, hanem az, hogy tudom, hogy az, amit írok, el fog jutni az emberekhez, és valószínűleg el is fogják olvasni.

Azt hiszem, ez a három legnyomósabb indok, amiért idén is végül visszatértem ide. Jövőre sem lesz másképp, de addig még van egy kis időnk.

 

Ezt pedig ma:

 

A PT egy nagyon jó tábor. Jó a közösség, általában érdekesek a programok, optimális a szállás, és még sorolhatnám, hogy mennyi minden nagyszerű van benne. De én most azt veszem figyelembe, ami borzalmas, kibírhatatlan, eltűrhetetlen, amitől az ember falra tudna mászni. Bemutatom az öt legidegesítőbb dolgot, ami az én életembe keserűséget hoz a tábor alatt.

Az ébresztő. Nem tudom, ki szeret korán kelni. Én egyszerűen utálok. Az igaz, hogy fél kilenckor kezdődik az első óra, de hétkor van az ébresztő. Én általában fél nyolckor kelek fel, mivel nem látom értelmét másfél órával hamarabb felkelni, de abban a fél órában már nem tudok visszaaludni. Na meg persze, előtte még el kell játszanom, hogy igen, én hétkor fel fogok kelni, és mikor már csukódik az ajtó, csak akkor dőlhetek vissza. Borzalmas.

Az ebéd. Részemről óriási nagy piros pont, hogy már nem kell fél órát a döglesztő napsütésben vánszorogni egy Zs-kategóriás ebédért, de az étel színvonala még most is néha kezdi feszegetni a régi menza minőségét. Legalábbis szerintem.

A szagelszívó. Igen, a szagelszívó. Eredeti funkciója tudtommal az lenne, hogy a nem oda illő szagokat elszívja (már csak a nevéből adódóan is), ehelyett legtöbbször csak még büdösebbet csinál. Ezen kívül szerintem a hangja is elég idegesítő. Nem túl kellemes hallgatni délutánonként vagy esténként, mikor épp pihenni szeretne az ember.

A kajatilalom. Én megértem, hogy miért nem lehet semmit kivinni a hangár területéről, de néha eléggé bosszantó. Egy-egy almába vagy fagyiba még senki sem halna bele…

A takarodó. Az még hagyján, hogy tízkor mindenkit bezavarnak a szobájába, ezt még túl tudom élni valahogy. Viszont az már eléggé idegesít, amikor például épp írok vagy egyéb tevékenységet folytatok az asztalomon, és a tanár vagy a mókus, aki épp betéved hozzánk, lekapcsolja a nagylámpát. Valaki szokott a folyosón aludni? Mert ha nem, nem értem, miért ilyen fontos.

Nos, ez volt az én toplistám. Remélem, más érzéseit is sikerült megszólaltatnom a cikkben.

 

És most mennem kell. :D

 

 

Tábor!

Ja igen,épp cikket írok. lol.

Az előző hét nagyon jó volt. Petrával,Zizivel,Gáborral,és mindenkivel együtt. Nagyon szomorú vagyok,hogy elmentek. Hiányoztok! :( Bárcsak visszajönnétek...

A hetedikről leköltöztettek a negyedikre minket Timivel. Én ott akartam maradni. Eddig csak tetőtéri szobában laktam,és ott mások az ablakok. Jobban szeretem őket,mégha este nem is tudom teljesen kinyitni,és kibaszott meleg van. Én akkor is a tetőtéri szobákat szeretem. A két új szobatársunk elég... öhm. Nem is tudom,hogy fogalmazzak. Szóval az egyik egy rocker csaj,és lovagol,a pásik pedig egy diszkós csaj,és angolra jár. Nem ismerik egymást,csak össze lettek rakva. Szóval értitek. Legalább esténként csöndben vannak.  xD

És a mostani ablakunkon rossz a szúnyogháló.

Annyira szar,hogy mindenki elment,aki előző héten fontos volt nekem. Tavaly pont fordítva volt. Ez most így nem jó. Csalódtam. De legalább az újságírás maradt ugyanolyan.

Tavalyról még annyit,hogy természetesen azok a táborlakók jöttek ismét,akikkel soha a büdös életben nem akartam találkozni többet. Szóval kurvajó. Mivel tegnap nem haláloztam el szívrohamban,még sokáig nem is fogok.

Mivel van gép és net előttem,msn-en is leszek. Meg néha a blogba is hányok valami ehhez hasonlót.

Réka és Májki,mikor jöttök haza?

A balatoni nyaralást elmosta az eső.Meg a hideg.Meg a sok kibaszott pók,ami természetesen csak az én ágyam alatt/fölött/mellett létezett,és minden este szívrohamot kaptam tőlük.Egyszer el is sírtam magamat az egyik nagyobb miatt :'D Aztán anyám megölte.Kösz,anya.

Szóval tegnap hazajöttünk,felcuccoltunk,és leültem a gép elé.Halleluja.A világ csak rám vár!Öt perc múlva már meg is beszéltem Nikivel,hogy szombaton találkozunk.Csakhogy nem számítottam egy zavaró tényezővel.Jobban mondva anyám szervezésmániájáról.Szombaton Agárdra megyünk egy barátunkhoz.Szóval le kellett mondanom a Nikis találkozást.Kösz,anya.

Ma meg egykor elmentünk a pólusba,hogy apámnak cipőt meg táskát vegyünk,mert a mostani szétszakadt neki.Én otthon még magamba nyomtam egy fájdalom csillapítót,hogy...nos hát,maradjunk annyiban,hogy hogy (találjátok ki,miért? :D),ami természetesen csak másfél óra múlva hatott.Addig meg azt hittem,hogy ott döglök meg a cipőboltban.Ha ültem,az volt a baj,ha álltam,az volt a baj,ha feküdtem,az volt a baj.A végén már kezdtem úgy érezni,mindjárt hányok is egyet a fájdalomtól.Ennyire még nem fájt.

Na de térjünk át szebb vizekre.A cipőboltban kaptam egy csomag titokzoknit.Juhhú!Meg 1500 forintért egy tornacsukát is kaptam volna,ha nem lett volna elbaszva az orra.Ennyit erről.Miután a Pólust elhagytuk,meglátogattuk az egyik dédimet.Útközben vettünk sütit is,amit érkezés után rögtön csapra is vertünk.

Mondtam már,hogy szombaton kaptam egy új cipőt?Tök jól néz ki.Imádom.Azóta abban járok.

Tehát én leültem a kanapéra,és magamhoz vettem az én sütimet.Út közben valahogy azonban sikerült kiejtenem a kezemből.De tényleg nem tudom,hogy csináltam!Normális esetben ilyenkor általában az ember gatyáján vagy fölsőjén landol a kaja,de mivel nekem a cipőm volt a legújabb dolog,ami rajtam volt,ezért arra esett rá.Murphy-törvény.

Szóval letörölgettem a cipőt,hála az égnek nem maradt semmi nyoma rajta,és megkaptam apa sütijét.Nagylelkű családban élek,bizony.Anya még megvarrt pár gatyaaljat (ilyen hülye szót is csak az én blogomban lehet olvasni),beszélgettünk,aztán elmentünk a Sugárba mozizni.A Mamma miat néztük meg,és szerintem jó volt.A búváros részen jóízűt röhögtem.Szerintem az volt az egészben a legjobb. :D

Aztán hazajöttünk,apa modelkedett kicsit a három új deszkáscipőjében (mivel amint meglátta az én új,szép,gyönyörű,egyedülálló cipellőmet,utána ő is ilyet akart),én közben telemorzsáztam a kanapét a nápolyival,amit anya a kezembe nyomott,és aztán megkaptam a titokzoknimat,amin rajta maradt az a mágneses izé.Tudjátok,ami ha rajta marad a cuccon,akkor (elvileg) elkezd vijjogni a bejáratnál az érzékelő.Szóval ennyit erről.Legközelebb ki se fizetem.

Tesóm negyed órányi feszített gondolkodás után fogott egy kalapácsot,és...és.A lényeg,hogy mostmár nincs rajta,na!

Most meg befejezem,mert mindenkinek én kellek.Hiába,híres vagyok.

Na,mivel most van másfél órám,ezért mégiscsak idenyögök valamit.Egyébként apa munkahelyén vagyok,és ide lettem ültetve a gépe elé :D Kifolyik a szemem a monitortól,és nyikorog az egér görgetője.De még mindig jobb,mint a semmi.

Oh noes,ez még a szöveget se tudja normálisan kezelni?Namindegy...... -.-"

Szegény én.

Most,hogy kisajnáltam magamat,végre bele is kezdek.Lesz benne pár elgépelés,mivel a billentyűzet se a legjobb.

Hát az úgy történt,hogy Rékával a nyáriszünet első két hetében kedden találkoztunk.És mi ezt Isten akaratának fogtuk fel,és mi nem akartunk ellenszegülni az Úrnak.Így hát azóta is minden kedden találkozunk (kivéve előző héten,mert akkor RÉKA MEGCSALT.) Valahogy mindig a mozinál kötünk ki.De tényleg.

Hétfő délután,miközben én nagyban nyomtam az ipart egy mmorpg-ben,Réka megdobott egy sms-el,miszerint:"Nincs kedved holnap hülyepicsázni a moziban,aztán meg a Margitszigeten?" Én először teljesen fel sem fogtam,tudjátok két dárdás vérfarkas között,akik még a szart is kivernék belőled,nem túl nyugodt az élet.Bizony,komoly gondok ezek.

Szóval úgy tíz perc után  eszembe jutott,hogy talán válaszolni is kéne.De előtte átgondoltam,hogy mi dolgom másnap.Hát lássuk is...felkelek délben,gépezek,eszek,olvasok,gépezek.Valahogy majd csak sikerül belerakni a mozit is...Miután ezt ilyen ügyesen eldöntöttem,vissza is írtam neki,hogy rendben van.Mivel már a mobilomon is csóró vagyok,így felmentünk msn-re megbeszélni a részleteket. >:)

(jött valami munkatárs.asszem köszönök neki. (...) csak meghozták az ebédet.lol.)

Na tehát még mindig félig a játékban élve,ahogy fentebb is mondtam,megbeszéltük,hogy fél egykor találkozunk a vízesésnél.Magamban gyorsan fejszámoltam (itt a gond),és sikerült leszűrnöm,hogy akkor majd tizenegykor felkelek.Miután lerendeztük a dolgot,mentem is vissza kockulni.

Este egy ismételt gyors fejszámolás után beállítottam az órámat,hogy tízkor csörögjön.

Másnap fel is keltem tízkor.Hajatmostam,reggeliztem,és leültem a gép elé,mivel még volt egy kis időm.Aztán indulás előtt valamennyire megszárítottam a hajamat,utánna becsuktam az összes kinyitott ablakot,felöltöztem (eddig pizsamában voltam),aztán nekifogtam hosszú és gyötrelmes utamnak a hévhez.

Futottam utána.A jó édes ***** anyját.

Az út egész kellemes volt ettől a dologtól eltekintve. Már a hármas metrónál jártam,mikor ránéztem az órámra.Mindjárt fél,időben vagyok. ... Na jó,de milyen fél is...?

Akárhogy is néztem szerencsétlen karórámat,az akkor is csak fél tizenkettőt mutatott.Hát ez bizony nem jó...Nem fél egykor találkoznánk?Vagy csak rosszul emlékszek?

Gyorsan írtam Rékának egy sms-t,hogy kimentsen a kétségek karmai közül,és lám,ki is mentett bizony.Nos igen,fél egykor találkoztunk volna.A sok metrón utazó biztos kellően hülyének nézett,hogy mit vigyorgok én a mobilomnak.Hát mi közük hozzá?

Mivel én ilyen zseniálisan nagyszerű voltam,a temérdek időmben megvettem a mozijegyeket,aztán meg leültem egy szabad fotelba,és a telefonomat kezdtem basztatni.Egyszóval unatkoztam.Fél egy előtt tíz perccel elindultam a vízesés felé,és időben odaértem.Kivételesen.Nagyjából velem egy időben állt oda várni két csaj is,és szépen lassan szállingóztak be egyre többen,majd megálltak ott,ahol én is.Mindenki unottan állt és várt,majd az egyik csaj körülnézett,és meglátta a tőle két méterre álló barátnőjét.Fél perc múlva megismétlődött ugyanez a másik csajjal is.lol.

Én meg vártam tovább Rékát.Nemsokára ő is megérkezett.Egy kövér nő ment előtte,akinek hosszú,ronda,befont haja volt,kék szalagokkal.Egy OMG arc után elkezdtem röhögni,még szerencse,hogy volt mire fognom.Illetve hát kire.Megindultunk a mozi felé,de előtte természetesen bementünk a media marktba.Ez is a rituálénkhoz tartozik.Réka ecsetelgetni kezdte,hogy kapott egy utalványt,amit itt tud felhasználni,és hogy neki milyen jó.Nos hát szerintem is.Hol lehet olyat kapni,HE?

A kivetítőn épp Johhny Depp filmjeit nyomatták,mindegyik alá egy futó szöveget rakva,hogy mikor jelent meg dvd-n.Rékának a Sweeney Todd (ugye jól írtam?) kellett,úgyhogy megvártuk,míg az következett."Sweeeeeeneeeeeey Toooodd...meeegjeeeleeeniiiiikk...HŰŰŰ!" És Réka már rohant is keresni.Mivel már megjelent,ha eddig nem jöttél volna rá.Miután megtalálta,és 3000 forint volt,kétségbeesetten gondolkozni kezdett,hogy hát ezt most miből vegye meg.Öt percnyi kétségbeesett gondolkozása után benyögtem,hogy "Utalvány." Lámpakörte felkapcsolt,Réka arcára kiterült az élegedett vigyor,és mint a kislány,aki a réten a virágokat szedi határtalan boldogsággal,Réka úgy közelítette meg a kasszát.

És aztán egész délután hallgathattam,hogy milyen jó,hogy megvette a Sweeney Toddot.

Ezután beültünk a moziba,és már a trailerek előtt könnyesre röhögtük magunkat.De nem csak mi,hanem a többi néző is.Ismeritek a Twister reklámot?Amikor a pasi issza a löttyöt,és a fejére potyognak a citromok és a narancsok?Na hát szerintünk sokkal stílusosabb lenne,ha citromok meg narancsok helyett mondjuk például dinnyék,kókuszdiók,elefántok és zongorák esnének a fejére.Ugye szerintetek is?

Aztán jött a film is,fél órás késéssel,de ugyan,mi úgy is ráértünk.Eva Longoria alakítása nem tetszett.De ezen kívül a film jó volt.Egyébként a Csak a testeden át-ot néztük meg.Szerintem tipikusan olyan film,amihez két ember kell.Különben nincs kivel megosztanod a baromságaidat.Ez nálam elég fontos tényező....

(jaj,mindjárt indulunk tovább.pedig még a felénél se tartok.kezdenek szállingózni a munkatársak is.legalább a felét ismerem,hehe.)

Aztán mit is csináltunk?Ja igen,elindultunk ebédelni.Először pizzát akartunk enni,de mindig azt ettünk,ha a westendben voltunk,én meg már valami mást akartam.Elindultunk körbe,és fél óra után vettünk egy-egy szelet pizzát.Miután megettük,vettünk fagyit is,és keresni kezdtük a helyes pasikat.Mert azok mindig vannak,ugyebár.

Csak most nem voltak.

Miután nagyjából egy óráig tengődtünk a vén és ronda hímneműeken,elindultunk a Margit sziget felé.Ott úgy is egy csomó capoeirás van,és azokat mindig jó nézni.

Odaértünk,és nagyjából senki sem volt ott.Az igaz,hogy kicsit borult volt az ég,de ettől még nem kéne mindenkinek haza húznia!Morr.Helyespasik helyett egy rakás focizó románnal találkoztunk.Hát nem nagyszerű?Hát nem.

Ejj,mennem kell.Na még annyit,hogy nem tudom,minek szövegeltem ennyit.Réka megkért,hogy írjam le,hát én megpróbáltam!Ilyen kora reggel még nem vagyok olyan üde,mint késő este.Mentem Bükre.Jó nyarat nektek is.

Nóri és Réka a megálló felé kullogtak.
-Hatezer forint...- Nyögte a barna hajú lány gyászos tekintettel.
-Csak ötezerkilencszáz!- Próbálta felvidítani a másik,nem sok sikerrel.
-Oda a zsebpénzem...
-De legalább jó lett a hajad.
-Kösz...
Ilyen,és hasonló témájú dolgok megbeszélése folyt kettőjük között,míg egy férfi meg nem szólította őket,boltot keresve.Pontos útbaigazítás után ("őőő nemtom...ha végigmész ezen az úton,biztos találsz párat...") megálltak a peronon,és ki-ki várta saját vonatát.
Természetesen Nóri vonata érkezett hamarabb.A hangosbemondó szétkürtölve a dolgot,Nóri rögtön el is indult a másik oldal felé.
Igen ám,csakhogy a két hely közötti utat egy hídon kell megtenni,ami mindenhol le van fedve,valószínűleg az időjárás miatt.Kilátni nem lehet rajta,és belül sokkal nagyobb,mint az ember gondolná.
Tehát Nóri ennek a hídnak a többmillió lépcsőjén kezdett felmászni (nagyon élvezte).Felérve kicsit tanácstalanul nézett körbe,mivel nem tudta megállapítani,a három lépcső közül melyiken kéne lemennie.Egy bőröndöt húzó nő volt egyedül fönt rajta kívül,így hát őt szólította meg.
-Bocs,nem tudod,hol kell lemenni a Nyugatiba menő vonathoz?
-Nos,öhm...én is most vagyok itt először...szerintem azon...- Mutatott a leghátsó lépcsőre,és Nóri rögtön arrafele iramodott.Odaért,lenézett.Rossz lépcső.
-Ja,várj csak..
-BASSZAMEG!- Kiáltotta el magát idegesen,a fedett térnek hála még egy ideig viszhangzott ez a szép magyar szó.
-Ez a tábla azt írja,hogy itt kell lemenni...- Mutogatott a fölöttük lévő,óriási táblára.Hát igen,tipikusan olyan dolog,ami majdnem kiszúrja az ember szemét.
-Öh,kösz...Most már úgy is elment a vonat.- Mormogta,és a híd másik végébe indult,hogy visszamenjen Rékához.
Szépen lassan lefele indult a lépcsőn,kínjában össze-vissza vigyorogva.
-Hát te meg mit keresel itt?- Bukott ki barátnőjéből a kérdés,miközben megrökönyödve figyelte.
-...Miért,nem ment még el?!
-Nem!- Röhögte el magát Réka,Nóri meg inkább elsüllyedt.
Épp akkor ért az utolsó lépcsőfokra,így ismét megtehette a gyönyörűséges távot.Kettesével szedte a fokokat (kicsit sietett,így az egyik lépésnél majdnem pofára esett),odasietett a jó lépcsőhöz,és lerohant rajta.
A vonat épp akkor állt be.
Nóri átnézett a másik oldalra - Réka még mindig nevetett,ő sem bírta tovább,kibuggyant belőle a kínos vihogás.
-Szállj fel rá!- Kiáltotta át a sötétbarna hajú,a vonatra mutogatva.
-Igyekszem!- Válaszolta,majd puszikat dobálva egymásnak,sikeresen fel is szállt rá.

Basszus,egy órára teszem ki a lábam itthonról...

Be kellett mennem a fekete tornacipőmért az Árkádba,mivel a ragasztás elengedte a talpánál,és elküldték egy cipészhez,hogy megragassza.Mára lett kész,így hát kénytelen voltam elmozdulni a gép elől.
Odafele hamarabb jött a busz,így hát arra ültem föl,akármennyire is utálok buszozni.Másrészről azt sem tudtam,hogy milyen gyarkan jár a hév.Zenét hallgattam,és nem adtam át senkinek a helyemet.Hát igen,aki paraszt,az paraszt.MUHAHAHA.
Bementem a Humanicba,hamarosan a kezembe is nyomták gyönyörűséges csukámat,hibátlanul megragasztva,én pedig boldogan indultam visszafele.Utazás nélkül ez összesen tíz percet vett igénybe.
Elindultam a hév felé,mivel,mint már előbb is említettem,utálok buszozni.Épp akkor állt be a vonat (?) az állomásra,és így boldogan ismét le tudtam ülni.Öt perc múlva indult volna,de engem nem zavart.Inkább várok akár negyed órát is a hévre,csak ne kelljen mással mennem...Itt nyugalom van,le tudok ülni,és a zene közben amúgy is gyorsabban telik az idő.
A vagonban akkor még csak hárman ültek rajtam kívül,egy nő ült előttem,olvasott,előrébb egy öreg faszi,hátrébb meg még egy ember.Azt nem láttam.Idilli hangulat,senki sem zavar senkit,elvan a maga kis világában.
Ekkor azonban!
Felszállt egy nő két gyerekkel.
Még le sem ültek,a kislány máris leült közvetlenül mellém,mintha ez egy teljesen természetes dolog lenne egy majdnem üres héven.Oké,ezt még elviseltem,végülis csak egy kis szaros,aki szereti a nagylányokat (lol).
Az anyja rögtön visszaparancsolta (hála az égnek),és az idegeim ismét nyugalomba rendeződhettek.Már majdnem indult a hév,mikor a másik - a kisfiú - szintén megtalált engem,csakhogy ő szembe ült le velem.Hát felőlem üljön,mit zavar az engem.
A kislány pedig szimpatikusnak találta az olvasó nőt előttem,így most ő mellé ült oda.
-Mit olvas a néni?- Höhö.Hát ezt megszívta.
Pár másodperc múlva már azt veszem észre,hogy beült belülre mellém a kölyök.
-Mit hallgatsz?- És még mielőtt válaszra nyithattam volna a számat,bal fülemből már tépte is ki a fülhallgatót.WHAT THE FUCK?
Megilletődötten pislogtam a fiúra,aki halál nyugodtan tömte bele a fülébe,majd elégedetlenül elhúzta a száját.
-Nem hallom!Túl halk!- Közölte nemtetszésének tárgyát,miközben a másik fülest is igyekezett kihúzni a fülemből.
-Hé,hé!- Morrantottam rá (a helyzethez képes még kedvesen is),és megfogtam a zsinórt. -Majd lesz hangosabb része is.
-A néninek hol a mobilja?- ...OMFG! EZ LENÉNIZETT! ENGEM!!!
-A táskámban.- Válaszoltam,és megerősítésképp még jobban megszorítottam az említett dolgot,nehogy eszébe jusson turkálni benne.Mi van,ez valami kiszakosított tolvaj kölyök?
És csak hogy halmozzuk az élvezeteket:a kislány megunta az olvasó nénit,és ő a másik oldalamra ült le.
-Én is akarom hallgatni!- És ez is elkezdte kihúzni a fülemből.Milyen világban élek én?!
Még mentve a menthetőt,kivettem a fiú kezéből a fülhallgatót.
-Most egy kicsit a nővéred...vagy hugod...vagy mit tudom én micsodád fogja hallgatni.- És ezzel odaadtam a másiknak,reménykedve,hogy most egy ideig nyugton maradnak.
Már csak két megálló,kibírom...!
-Elég volt,add ide!- Vakkantotta oda testvérének a fiú,és húzni kezdte a zsinórt.
-Neeeh!- Hörrentem fel ijedten.Még a végén elbasszák az egyetlen fülhallgatómat!Lehámoztam mindkettejük kezét róla,és visszaadtam a fiúnak.
Már csak egy megálló...
-Én most itt leszállok.- A kedvességet nélkülözve (ami jelenleg egyébként sem volt túl sok bennem) kikaptam a kezéből a fülhallgatót,és gyorsan menekülőre fogtam a dolgot.
Még hallottam,miközben leszálltam,hogy mindketten azt ordítják "SZIA NÉNI!" ,de erre inkább nem reagáltam semmit.

Mi a tanulság ebből nekem?
1. Határozottabbnak kell lennem.Ha a kölyök kitépné a fülemből,egyszerűen csak rá kell ordítanom,hogy "Takarodj,kis szaros".
2. Azonnal le kell szállnom a hévről,így megelőzök mindenféle kellemetlenséget.
3. Fel kell hívnom az anya figyelmét a gyerekek félrenevelésével kapcsolatban.
4. Nem megyek el otthonról.

ANYUUU,NEM AKAROK GYEREKET!! T_T
És ebből az következik,hogy vagy egész életemben szűz maradok (ez a legtutibb,mivel nincs rizikó!),vagy vaspáncéllal védekezek a terhesség ellen.




Ennyit mára.

Nóri unja magát,szóval ír egy bejegyzést a blogjába,a többi szemét közé (és ehhez nem vár semmilyen kommentet....mármint ehhez a mondathoz.NA.)


-Hogy mi?- Nóri nagy szemeket mereszt a monitorra,majd eszeveszetten törölni kezdi eddig leírt másfél mondatát.
Újra.

Esős,lucskos idő,óránként elázik az ember.Bárhova néz az ember,csak mogorva,ellenséges embereket lát.
Az iskola már csak púp a háton,mivel most már nem tanulnak,de azért (csak a móka kedvéért) továbbra is be kell menni fél nyolcra.Az első óra egy nagyszerű és klasszikus matek,Nóri egyik kedves osztálytársa (aki nem említ a nevén,mert ki tudja,ki és mikor téved ide!) immár harmadszorra játszotta el a hattyú halálát jegyeit illetően,a harmadik tanárnál.Nóri már kívülről tudta a forgatókönyvet,unottan támasztva fejét egyik kezén nézte végig ismét az örökzöld előadást.Miután a lány megint elsírta magát,egykedvűen elővette az aznapi piáját,és inni kezdett.Tisztára,mint a moziban...már csak a popcorn hiányzott.Legközelebb hoz azt is!
Jajj,nehogy azt higyjétek,hogy Nóri ilyen szívtelen,érzéketlen ember!MÉG HA EDDIG AZT IS HITTÉTEK...
Csupán meg van a véleménye azokról,akik a lezárás előtt egy nappal könyörög és bőg,hogy kapja meg a jobbik jegyet,mikor egyáltalán nem áll úgy.Hát mire való az egész év?Egy hónappal ezelőtt nem tetszett látni,hogy hogy áll?Ejnye-bejnye.
Ha Nóri tanár lenne...Najó,ebbe még belegondolni is rossz.
És teljesen felesleges is,mivel Nóri KONYHÁSNÉNI lesz.Ez az álma ~
Igen,igen,mostmár van miért élnie.
A konyhásnéninek kell diploma?

Matek után jött egy angol,ahol a tanárral a Chicagot elemezték ki (mivel előző órán azt nézték).Közben Nóri,Anna és Barbi a saját,titkos nyelvükön megbeszélték,hogy ki milyen fürdőruhát szeretne venni.Hát igen,ez a téma tökéletesen belevág a filmbe.Ki ellenzi?

Tesin Nóri ült a padon.Ezt nem is elemezné tovább.

Magyaron Nóri amőbázott Renivel és Annával.Anna csalt,ezért ő nyert.
Ez nem volt szép tőled,Anna! :P A hármas amőbában ez a rossz...sosem lesz vége.Legalábbis akkor nem lesz,ha senki sem csal!

Duplarajzon a Lesz ez még így sem-et elemezték Szabó tanár úrral.Nórinak tetszett a film.Csak minek kell két órán keresztül csámcsogni rajta?Szegény jól szétt lett rágva...
Jó,mondjuk Nóri meg se szólalt az órán.Nem szeret beszélni.Főleg akkor nem,ha a tanár úr a közelben van.

Az olasz elmaradt.Brigivel kitárgyalták a nyári szórakozás lehetőségeit,és elszomorodtak,mert nem akartak 11-esek lenni.Hát igen.Ez volt a nap legkönnyfakasztóbb pillanata.Ők is csak nehezen bírták ki sírás nélkül.

Ezután a rövid napleírás után Nóri be is fejezi.Reméli,szerzett pár kellemes percet az olvasóinak.
Ja,és Nóri továbbra is nagyon szeret E/3-ban beszélni. ^^

Vége.
MINDET MEGNÉZTEM.
Ismét találnom kell magamank valami új életcélt.
Jajj,ez olyan lehangoló...
(Aki még nem tudná,miről van szó:Megnéztem a Fullmetal Alchemist összes részét.)

De most tényleg,mihez kezdjek...?
Már megint nincs olyan dolog,ami érdekelne. :C

Ma volt a zongoravizsgám.
Egész jól sikerült.
Még mielőtt bárki is megkérdezné,nem erre kaptam az osztályzatot.Az egész évi munkámra.A vizsga csak azért van,hogy lássák,hogy tényleg produkálni tudok valamit a zongorán.

Hmm,meg kéne tudnom,hogy mi történt ma a suliban.Na,majd felhívom Annát.De csak hat után,különben anyám órákig képes jártatni a száját.Tudjátok,csúcsidő...Bleh.

ÉS IGEN!
Sikerült átalakítanom egy asztalról print screenelt képet háttérré! *végtelenül büszke magára* Ez a jutalmam a vizsgára...EGY ÚJ HÁTTÉR 8D
Egyébként ez az:


























Csak persze az eredeti nagyobb. :P
Valaki mentsen meg az Unalom vaskarmai közül!!

Ezt a bejegyzést már tegnap elkezdtem írni,amint látjátok,nem jutottam sokáig :D

Már csak 6 perc,és átmásolódik a gépemre a Fullmetal Alchemist összes része ~ Juhú ~

Nóri reggel ismét 5:40-kor ébredt,mint minden tanítási napon.Kómásan felült az ágyában,majd hogy haját rendbe tegye,megrázta a fejét,ezzel kis életet is tuszkolva magába.Szédelegve felállt,már pár lépés után ismét majdnem közelebbről megszemlélhette volna szőnyege színét,ám volt olyan ügyes és okos,hogy a mobiltöltője zsinórjában csupán megbotlott,nem pedig pofáraesett.
Így hát elégedetten vonult tovább a folyosón,ahol is egy szennyeskupaccal játszotta el ugyanezt,de még itt sem esett el!
Mikor végre odaért a fürdőszobához,reménykedve pillantott az ajtóra,ám mint mindig,anyja most is bent trónolt,és sminkelte magát.Nóri a reggeli káromkodását most sem felejtette el,miközben szépen,lassan visszafelé haladt,gondosan ügyelve a földön tartózkodó ismeretlen és/vagy oda nem illő tárgyakra.
Unottan előkotorta a fekete gatyáját,de mivel tegnapelőtt kimosta,ki kellett vasalnia.Elővarázsolta a vasalót (nincs kedvem részletezni,hogy hogyan jutottam el a spejzba,aztán meg vissza),és rendes,gondos háziasszony lévén szépen kivasalta (nem,nem égette el).Nem sokkal ezután anyjában felmerült,hogy esetleg más is használná a vécét rajta kívül,szépen,komótosan kivonult onnan.Nóri eddigre már halálra unta magát,és már fel is öltözött.
Fürdőszobai tevékenységei után nekifogott a reggelinek,időközben bátyja is csatlakozott a reggeli agyhalottak csoportjához,és Nórihoz hasonló folyamatot indított el.Annyi volt a különbség,hogy őt nem gátolta holmi sminkelő anya.
Reggeli után egyhangúan baktatott vissza szobájába.Tesója épp a tükör előtt vizsgálta öltönyét.
-Biztos kell ehhez nyakkendő? - pillantott kétségbeesetten hugára.Az csak vállat vont. - Meg fogok fulladni... - siránkozott,és mint valami egyszemélyes gyászmenet,az előbb említett dologért indult.Nóri csak egy szadista vigyort engedett el,és elkezdte pakolni a tankönyveit.Igen,Nóri tesója vizsgázni ment.
Lassan,de biztosan összecuccolt,és sikeresen késésben is volt hősünk.
-Szia!És sok sikert! - kiáltott még oda bátyjának,bár tudta,hogy ezzel egyáltalán nem befolyásolta az eredményét.Azért egy próbát megért.

Nulladik órában matek dogát írt.
Felejthetetlen,irigylésre méltó élmény volt számára.Mélységesen sajnálja azokat,akik kihagyták eme felettébb szórakoztató elfoglaltságot.
Ez a napja összességében véve nem volt valami nagy szám.Nem esett a fél iskola szeme láttára pofára,nem szakadt le semmilyen ruha róla,nem szarta le semmilyen madár,semmiből sem felelt,és egyest sem kapott.Úgyhogy Nóri be is fejezi a semmiről beszélést.

Elérkeztem ahhoz a részhez,hogy mostmár tudom,hogy mit kéne csinálnom,és mintha bűntudatot is éreznék a semmitevésem miatt,de még mindig nem produkálok semmi eredményt.Hipp hipp hurrá,egy hónapon belül elkezdek tanulni! :D

Ma kipróbáltam a Narutos játékot végre valahára,mivel két emelettel feljebb megvették a barátaink.Wii-re van.
NINCS BENNE DEIDARA.
Mivel ez még a shippuuden előtti részek szereplőit dolgozza fel.
BORZASZTÓ.
A másik vicces dolog,ahogy mozogni kell benne.Miután meghaltam,mindig azon röhögtem,ahogy a többi három játékos össze-vissza vonaglik a joystickkal (vagy mi a szar az). :D




Pozitív dolog volt ezen a napon a sztrájk.Olyan nyugodttá tett egy matekdoga és egy olaszdoga hiánya.Nem is tudom,miért.
Viszont holnapra át kell néznem a fizikát,mivel dogát írok belőle.
Ja,meg angolból is valószínű,hogy felelek.Sebaj!

Szeretek wowozni.
Persze csak akkor,ha valamelyik barátom is ott van.Egyébként elég unalmas.Nem szeretek idegenekkel instázni,mivel nem nagyon ismerem ki magam ezeken a helyeken.

Már csak két hónap és 8 nap,és vége a sulinak! ~

Na most,hogy ezt így kitárgyaltam magamban,átevezhetünk más vizekre.
Elmehet a március a jó büdös francba,hogy két nappal április előtt hajlandó csak tavaszhoz illő hőmérsékletet produkálni.Hát milyen dolog ez?!

Nem tudom,mi van velem,de nagyjából három hete mintha tovább fordult volna egy kerék a fejemben.
Gyűlölök emberek közé menni,amikor utazok,alig várom,hogy végre odaérjek a helyszínre.Ha pedig velem egykorú,ismeretlen emberekről van szó,akkor még inkább.Az önbizalmam valamelyik szekrényem aljában hever,ha nem vesztettem még el.
Bárki idegen rámnéz,én rögtön idegesen arrébb állok,csakhogy felszívódhassak a környékről.Bár tisztában vagyok vele,hogy valószínűleg nem mindenki azért bámul hosszabb ideig,mert annyira gáz vagyok,de egyszerűen nem tudom elviselni,ahogy néznek.Szinte hallom,hogy mit mondanak,mikor odahajolnak a barátjukhoz/barátnőjükhöz,és azok is felém fordulnak.Egyszerűen borzasztó,és egyben nevetséges is,hogy így viselkedem.
Azt hittem,hogy ha elmegyek fodrászhoz,és megint bemelírozom a hajamat,végre megint normális leszek.Nekem már ez sem tetszik,pedig pont ugyanolyan,mint az előző volt.
Egyáltalán nem vagyok megelégedve magammal,és nem tudok segíteni magamon,pedig már két hete tényleg próbálkozom.
Ez nem önsajnálás,egyszerűen kétségbe vagyok esve.És nem tudom,mit csináljak azért,hogy az önbizalmam elérje legalább azt a minimális szintet,ahol eddig volt.
A barátaimmal jól érzem magamat.De amint egyedül maradok,rögtön rámtör ez az agyrém.

Be akarom fejezni ezt a bejegyzést,de nem tudom,mivel tehetném.Úgyhogy maradjunk annyiban,hogy itt most vége szakad.

Negyed óra múlva indulok ismét vidékre.Hurrá.
Végülis erre való a szünet,nem?




Már kezdtem unni,hogy mindig elrángatnak valahova,ha végre szünet van a suliban.Bezzeg bátyám fönt maradhat.Én miért nem maradhatok vele?
Bár mondjuk a szüleimnek sincs több kedve menni,mint nekem.Bár ez sejthető volt.A rossebnek sincs kedve egész nap a földet túrni,meg pakolni.

Egyébként jelenleg pakolnom kéne,de valamiért nincs kedvem.Meg úgy is elfelejtem a dolgok felét,akár rohangálok a szobámban,akár nem.

Jah,hogy már el is telt a negyed óra?
Már itt sem vagyok.
Nektek is hasonló szünetet kívánok.

Tegnap végre kifestettük a szobámat,hála az égnek.Bár még mindig csak aludni alszok ott,mivel a héten még jönni fognak a bútorosok párszor.A lusta banda mindenit,hogy nem tudtak egy hét alatt végezni.
Mandulagyulladásomnak hála aludni sem tudok rendesen,mivel minden nap,úgy hét óra fele arra ébredek,hogy ott és azonnal megfulladok,mivel az orrom jelenleg csak arra funkcionál,hogy percenként törölgethessem.A szám meg az egész esti nyitvatartásának hála kiszárad,a torkommal együtt,így még nyelni is alig tudok.
Olyan jó betegnek lenni.

Természetesen ezen a héten lesz unesco is,ma például csak a főpróbát hagytam ki.Bár meg kell súgnom,nem tört ketté a szívem a hiányától...
Vicces lett volna,ha ilyen állapotban bemegyek.Ahogy épp szurkolónak öltözve bevonszolom magamat a színpad közepére,és két orrfúlyás között elkrákogom,hogy "takarodjatok innen büdös kurvák".Még amikor egészséges vagyok,akkor is elég vérszegény az előadásom,hát most milyen lenne.

Sajnos lemaradok két témazáróról.Óh,basszus!Pedig úgy megírnám kémiából és fizikából!Ez a két kedvenc tantárgyam! :P
Azért majd gondolok Rátok egy-egy csatornaváltás közben.

A gyógyszerkészítőknek is sok esze van ám...
Ugyebár mandulagyulladással rendelkezem,ami jelenlegi helyzetemben még elfogadható.A mandulám kábé a háromszorosára dagadt,örülök,ha a nyálamat le tudom nyelni öklendezés nélkül,erre...
Adnak egy akkora kibaszott nagy antibiotikumot,hogy szívesebben dugok le a torkomon naponta háromszor egy baseball-ütőt,mint ezt.Beszarás.
Egyébként most arra várok,hogy végre ehessek ebédet,mivel ezt a szart fél órával evés előtt kell lenyomni a torkomon.Szerencsére csak úgy három napig kell szednem.

- - -

10 perccel ezután a bejegyzés után kerestem magamnak egy pulcsit.Most már végre nem fázok annyira,viszont folyamatos haladás közben vettem fel,és sikerült úgy belebasznom az ajtómba a könyökömet,hogy még most is alig tudom mozgatni.
Ehhez azért már tehetség kell.
Büszke vagyok magamra.

Hála az égnek mégsem olyan szemét a magyar ember,mint először gondoltam,és megérkezett a proci és az alaplap.ÉLJEN!
Igaz kicsit bagószaga van,mikor elindítom a gépet.... xD

Ez a hét jó volt.Illetve nem volt az,csak én leszartam,hogy épp miért kellett volna idegeskednem. :D Biztos meglesz az eredménye ennek,de addig még van egy gondtalan hetem.Ki kell használni.

Holnap angol témazáró.Igazság szerint az a véleményem,hogy ennél egyszerűbb anyagot még nem vettünk,mióta angolt tanulok.Szóval nem fogok tanulni rá.Nem mintha eddig annyit magoltam volna belőle...

Mivel rohadt büszke vagyok magamra ezért,be kell jelentenem:
Már egy hete nem rágom a körmömet! xD Komolyan,valami hihetetlen,hogy szinte már leszoktam róla.Tíz éve kezdtem el,és azóta próbálom abbahagyni.Remélem most végre tényleg sikerül.

Nem szeretem a mai fiatalokat.Épp azért,mert én is köztük vagyok.
Eddig biztos elkerülte a figyelmemet,de mostanra már annyira elszaporodott ez a primitív,ámde tökéletesen felöltözött és belőtt sérójú réteg,hogy az valami hihetetlen.Már az megvetéssel tölt el,hogy rájuk nézek.
Na de ezt nem is ragozom tovább,mert még a végén megköveznek.

Az az igazság,hogy megint unatkozom,és csak ezért írok :D Szóval senki se csodálkozzon hogy tökéletesen összefüggéstelen dolgokat írogatok itt össze.

Óhogybazdmeg.

Anyámra ismét rátört a "belőled semmi sem lesz" hangulat,és már negyed órája hallgatom,hogy én milyen igénytelen,műveletlen és hülye vagyok.És ezt mindezt azért kezdte el,mert meglátott két másodpercet az életemből - amikor épp a deviantarton voltam.
Annyira örülök neki,hogy még ő is a földbe tiporja a hangulatomat.Honnan az istenből tudja,hogy én mit teszek meg azért,hogy angol nyelvvizsgám legyen?Honnan veszi,hogy sosem teszek erőfeszítéseket azért,hogy fejlődjön a rajzstílusom?!Mi alapján van képe azt állítani,hogy én egy nagy nulla vagyok??
Még ha igaz is lenne.
De úgy érzem,hogy nem az.
Attól még,hogy aznap nem nyújtotta a legjobbat a munkahelyén,nem kell még engem is molesztálnia.

Na de nem is ezért lettem ideges hazaérve.
Ugyebár már majdnem két hete tönkrement a gépem.
Apám rögtön elkezdett keresni a neten,hátha talál valami olcsó processzort meg alaplapot hozzá.Átlagosan 40 ezer körül voltak az árak,de ő talált egy olyat,ahol a proci és az alaplap csak egy huszasba került.Természetesen rögtön le is foglalta.
És mi másból fizettük volna ezeket,mint az én fél év alatt összespórolt húszezresemből?Csóró vagyok,tisztában vagyok vele,de a gépért kénytelen vagyok kiadni.
Másnap apám utalta a pénzt.A teljes árat.
Szóval jelenleg ott állunk,hogy pénz már nincs,és a cuccok sincsenek meg.
Két hét alatt még a posta is el tudja juttatni a világ másik feléből hozzánk.
Tehát kurvára boldog vagyok.Se pénzem,se gépem.
Egyem apámnak azt a jóhiszeműségét,hogy azt hiszi,hogy az emberek becsületesek.
De végülis felőlem játszadozhat ilyeneket,csak ne az én pénzemmel tegye.Mert ez egyáltalán nem vicces.Legalábbis a részemről.

Még jópár mondat kering a fejemben ezzel kapcsolatban,de azt inkább nem írom le.

(Akartam képet is berakni a bejegyzéshez,de nem hajlandó betölteni.Ez van.)